december 26, 2018

Év végi elemzés, avagy viszlát 2018!

by , in
Milyen közelinek tűnik a január elseje... mintha tegnap lett volna. Tele voltam energiával, ötletekkel, hogy na majd én megmutatom, írok egy csomó könyvet, indulok az összes pályázaton, és végre kikerülök a könyvespolcokra. 

Mekkorát tévedtem!


Szégyenlem bevallani, de talán jobban nem is tudtam volna elhanyagolni az írást. Elég ránézni a régebbi bejegyzésekre, amelyek talán elérik a havi egyet. Persze nem azért, mert már nem érdekel az írás, egyszerűen sokat változott az életem. 

Biztos a tiéd is.


Lassan felnövünk, minden régi barátunk férjhez ment és/vagy babát vár. Dolgozunk, néhányan a munka mellett tanulunk is. Én személy szerint rengeteg mindent csinálok egy nap alatt, s az írásra nem maradt sem erőm, sem kedvem.

Jó, jó, azért írtam egy drámát.


És rettentően büszke vagyok rá. A Csak a bolondok boldogok talán a kedvencem. Egy eldugott formában én is megjelenek benne, mint szereplő, amit az egyik blogger le is leplezett. Élveztem minden betűjét, viszont olyan fájdalmasra sikeredett, hogy azóta sem olvastam el. Mindezek ellenére egyszer érdemes belelapozni, ugyanis nagyon komoly témákat vesz nagyító alá, s még te is magadra fogsz ismerni valamelyik szereplőben.

De ennyi elég is a könyvből. 


Azt hiszem, nyugodtan kimondhatom, hogy megváltoztak a körülményeim. És nem éppen a legjobb irányba, de nem szeretnék panaszkodni. Lehetne sokkal rosszabb is. Azonban a nehezebb pillanatok arra késztetik az embert, hogy elvonuljon, nézze a falat, egyen, filmezzen, kinek mi. Engem arra buzdított, hogy támadjam be az ágyat és aludjak. Volt, hogy három órás sziesztát tartottam egy kellemes csütörtöki napon, és olyan homályos gondolatokkal ébredtem, hogy a nevemet se tudtam volna helyesen leírni. 

Ez a másik... elfelejtettem magyarul.


Sokan tudjátok, hogy majdnem hat éve élek Magyarországon. Mivel a férjem spanyol, a magyar nyelvet volt, hogy hetekig nem használtam. Nyár végén vettem észre, hogy bizony össze-vissza ragozok, sok szóra nem emlékszem. Meg kell mondjam, ez elég kellemetlen érzés, főleg, ha az ember könyveket szeret írni. Akkor döntötten úgy, hogy kicsit hanyagolom a tollat és olvasok. Minden áldott este olvastam és olvastam. Azt hiszem, visszakaptam a szavaimat, de még sokat kell gyakorolnom. 

Nem mentem haza.


Ez az első év, hogy nem látogattam haza. Persze nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem nyílt rá lehetőség. Remélem, hogy jövőre ezt nem kell majd leírnom az évvégi értékelésemnél. 

Új barátokat szereztem.


Képzeljétek, hivatalosan is introvertált vagyok! Mily meglepő, gondolom író társaim 90 százaléka így van ezzel. Tudod, amikor megcsörren a telefonod, és legszívesebben elbújnál az ágy alá. Miért nem lehet a kedves üzenetet írásban elküldeni? Nem, hívni kell. Azóta is le van halkítva a telefonom. Mégis elmondhatom, hogy ebben ez évben kaptam új barátokat. És ez hatalmas szó! Köszönöm.

Elkezdtem festeni.


Halvány emlékeim szerint az iskolában szerettem a rajzórát, de mindig akadt valaki, aki jobb volt nálam. Mégis a nyáron elkezdtem festeni. Nem fogok belőle megélni, viszont lenyugtat és boldoggá tesz. Talán az új kötetembe is kerül belőlük...

Megtanultam élni.


Ez az év megtanított a lazításra. Rájöttem, hogy az idegesség nem old meg semmit, csak a maradék életkedvemet is a szőnyeg alá söpri. Megtanultam örülni a kis dolgoknak, sok apró ajándékkal leptem meg magam. Igaz, most annyi füzetem van, hogy azt se tudom, mit írjak bele, de ez így tökéletes. Az idő túl gyorsan elfolyik.

Jobb ember lettem. 


Ha az írást nem is sikerült úgy gyakorolnom, ahogy elterveztem, megtanultam megbocsátani, bocsánatot kérni, és elmondani valakinek, hogy szeretem. Nem elég csak kigondolni, néha igenis beszélni kell. Azt hiszem, hogy egy kis alázatot is tanultam, persze abból sosem elég, gondolom a 2019 majd folytatja a tanításomat.
Sok tervem van. De figyelni fogok rá, hogy az írás mellett jusson időm élni, és még több füzetet venni.


















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



november 27, 2018

Csak a bolondok boldogok

by , in

Csupán 24 óra kell ahhoz, hogy a világ a feje tetejére álljon. Pákozdiék elsőre hétköznapi családnak tűnnek. Egy mindent tudni akaró anya, egy fotelbe ragadt apa és egy különleges titkot rejtő testvérpár. Ez a szombat reggel azonban véglegesen megváltoztatja az életüket. Elmegy az áram…
Mit rejt a valóság, ha rákényszerít minket a beszélgetésre? 
Mi történik, ha nem tudunk többé az internet mögött elrejtőzni? 

A dráma 117 oldalon keresztül mutatja be egy család egyetlen napját. Reményeim szerint mindenki valamilyen szinten magára ismer az egyik szereplőben, míg a cselekmény tükröt állít a ma élőknek. 

Eddigi drámáimhoz hasonlóan a Csak a bolondok boldogok is versben íródott, s rímekkel kíséri el olvasóját egy különlegesen bizarr utazásra. 

A borítót Hippeller Henriett tervezte, és a főszereplőt, Pákozdinét ábrázolja, s a dráma elolvasása után rögtön értelmet nyer.

A nyomtatott könyv a kiadó honlapján szerezhető be:

Az e-könyv hamarosan szintén elérhetővé válik.

Molyon már olvashatsz blogger értékeléseket, s várom a te véleményedet is:





















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



október 28, 2018

Holvolt, holnem

by , in
Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen túl...
Így kezdődtek régen a hazug mesék,
messzi utakon és messzi földeken 
égi varázsba bújtatott bús regék.
Királylányok, hercegek és pásztorok, 
minden csúf béka után bájos szolga.
De a lassú évek csordogálása 
piszkos hordalékukat is elhordta.
Nem kérek én belőlük, nem kell egy sem,
csak a pirkadó nyugalomra vágyom. 
Nekem nem kell ablakból lógó aranyhaj, 
nekem maga az élet a királyom.
Nekem a fájdalom ad koronát,
nekem a mosoly a hervadó rózsa,
nekem csak a békét add vissza, talán 
engedj át néhány órát is dalolva.
Tudd, hogy én csak lassú perceket kérek, 
hogy a holvolt, holnem ne érjen véget.

-------------------------------------------------
Olvasd el Erika vendég novelláját








Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



október 16, 2018

Tévedtem

by , in
Tévedtem.
Bevallom.
Eldobtam a tollat.
De hiányzik, s nélküle
szívem nem dalolhat.
Nélküle nem vagyok
csak egy szürke árnyék,
nélküle én is a
sötétséggé válnék.
Tévedtem.
Bevallom.
Eldobtam a tollat.
De elfárad a kéz
egy szaladó korban.
Elfárad a lélek,
ha nincs miért küzdeni,
ha nincs mit leírni,
ha nincs mit érteni.
Tévedtem.
Bevallom.
Eldobtam a tollat.
Azt hittem, hogy reményt,
s vele újat hozhat.
Vártam, hogy szabaddá
tegye majd az elmém,
mégsem gondolok másra,
inkább visszavenném.
Tévedtem.
Bevallom.
Eldobtam a tollat.
De most is hiányzik,
s nem vehetek újat.
Megkeresem, nézem,
hogy újra varázsol.
Tévedtem. Bevallom.
De felébred hamvából.


-----------------------------------------------------
Olvasd el ezt a verset















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




szeptember 28, 2018

Vendégíró - Bogár Erika

by , in

Köszönöm Diananak a bemutatkozási lehetőséget.  A novella, melynek részlete alább olvasható a 2011. évi Szárnyalás című „Győri Antológiá”-ban jelent meg. A kiadványt évről évre a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség – melynek tagja vagyok –  adja ki Győr városa, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, valamint a Palatia Nyomda és Kiadó KFT támogatásával.
Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy 2017-ben a Közösség képviselői átvehették a Győr Művészetéért díjat.
A 2002-ben megjelent antológiában szerepeltem először, akkor még versekkel, aztán hosszabb ideig nem publikáltam. Idei kiadványunk jelenleg még előkészítés alatt áll, novemberben, a Győri Könyvszalonra jelenik meg.
A választásom ebben a bemutatkozóban végül azért esett a Szárnyalás kötetre, mert amellett, hogy újrakezdést jelentett számomra az írás és publikálás terén, az egyik legkedvesebb, Magdaléna című írásom szerepel benne.


Bogár Erika

Magdaléna (részlet)
Egy bevásárlóközpont kávézójában ültek, Del a vízesést nézte. Egy pillanatra mintha fájdalom villant volna a tekintetében. Halk, tépelődő szavait alig lehetett érteni:
– Ahogy a lezúduló víz zuhan alá a mélybe, az a szabadság, az álmodás.
– Ezek szerint fürdött már természetes vízben – állapította meg Magdaléna csodálkozva.
– Igen, odakinn –  a férfi valahova nagyon távolra nézett, mintha a végtelenen túl látná álmai zuhatagát. Magdaléna megsajnálta:
– A víz a medencében csak félméteres, a zuhatag pedig hologram, sajnálom.
Del vállat vont, arca kifejezéstelen lett. Magdaléna apátia közelinek érezte az állapotát. Tapasztalatból tudta, milyen veszélyessé válhatnak az ilyen alakok, ezért folytatta a beszélgetést:
– Mit is mondott ott a hűtőpultnál, mikor a készételeket megmutattam?
– Színes gumi – a férfi vállat vont. – Igazán úgy néznek ki, ne haragudjon. Maga is ezt eszi? Itt ehetne rendes ételt. Nem hiszem, hogy nem tudná megfizetni. Gyümölcsöt, igazi húst, zöldséget. A vadas parkban gyakran ettem szabad tűzön sütött krumplit, sőt néha az erdészek hoztak vadhúst is…
Kicsit felélénkült, és az éjszakai erdőről kezdett mesélni. Képszerűen, szinte költőien.  Magdaléna maga előtt látta a csillagos eget, hallotta a fák széltől susogó lombját, a bagoly huhogását, és más éjjeli állatok neszeit.
Rövid hallgatás után újra faggatni kezdte a férfit:
– Van családja?
– A szüleim.
– Feleség, gyerek?
– Nincs feleségem, és túl sok gyereket láttam meghalni… Akkor hoztak ide először, amikor inhalátort loptam a vadas park gyógyszertárából, egy kisfiúnak. – Del arcán megrándult egy izom. Hátradőlt a széken, karjait  összefonta a mellkasán. Magdaléna világosan értette a testbeszédet, és látta a szemén, hogy bezárkózik. Nem akarta lerohanni. Ő is hátradőlt, és a vízesést nézte.
– Megkaptam az aktája kivonatát… Fiatal volt még, lázadó kamasz… Akkor mindannyian túlzásokba esünk, mert még nem látjuk reálisan az életet… – próbálkozott kicsivel később.
– És maga azt hiszi, hogy már látja? – kérdezte a férfi cinikus hangsúllyal.
– Ismerem a jogaim és a kötelességeim.
Del felsóhajtott.
– Mit akarnak tőlünk?
– Hagyják abba a szabotázsakciókat, Del! Ezzel nem segítenek magukon, nekünk pedig egyértelműen ártanak. A földvédők nagy része hasznos tagja lehetne a társadalomnak.
– Igen?! – a férfi tekintete dühösen villant, de aztán szinte súgva kérdezte: – Mire használnának bennünket, azon kívül, amire most?
Magdaléna meghökkent.
– Nem értem, Del. Ön évekkel ezelőtt önként vállalta, hogy részt vesz néhány kísérletben, és ezért elengedték a büntetése nagy részét.
– Igen – bólintott kimérten a férfi.
– Úgy gondolja, hogy valaki nem volt korrekt Önnel szemben?
Látszott, hogy Del uralkodni próbál magán, de a tekintete újra elárulta. Magdaléna kihasználta pillanatnyi megingását, az asztal szélére támasztva a kezét, kissé előre hajolt.
– Láttam a tesztjeit, átlagon felüli az intelligenciája.
– Talán ezért nem maradtam itt eddig. – Del újra a gúny páncélja mögé bújt. Az első páciens volt, akinél Magdaléna képtelen volt irányítani a beszélgetést. Mintha a férfi pontosan tisztában lett volna ezzel, nyugodt hangon beszélni kezdett:
– A biztonságos városok csak tovább melegítik a Föld légkörét, az édesvíz pedig egyre kevesebb… Már a XXI. század elején nyilvánvalóvá vált, hogy az embernek újra kapcsolatot kell teremtenie a természettel, hiszen a Föld segítségért kiált. De sokan még most sem képesek ezt megérteni, pedig hamarosan már késő lesz.
– Ezek idejét múlt gondolatok. A Kék Város és a többi elszigetelt oázis jelentik az egyetlen reményt az életben maradásra! – tört ki Magdaléna.
– Ha rajtam múlik, mutatok Önnek egy igazi oázist. – Del arcán különös mosoly jelent meg, közben kinyúlt és megsimogatta Magdaléna kezét. A nő zavartan bámulta a férfi napbarnított ujjait.
– Maga szeretne családot, gyerekeket? – kérdezte aztán Del hirtelen.
– Én kisbabát várok, Del. – Magdaléna megrettenve kapta a szája elé a kezét, és hátradőlt a fotelben.
– Micsoda? – Del is visszahúzódott.
Néhány pillanatig mindketten hallgattak. Aztán mintha már nem is tudná, miért van ott, Magdaléna kiöntötte a szívét:
– Anyám harmadosztályú tiszt volt. A jó képességű gyerekeknek kiváltságok járnak, de ő az alacsony beosztása miatt nem adhatott meg nekem mindent, ezért bekerültem a rendszerbe. A szerencsésebb gyerekek akár tíz-tizenöt éves korukig is az anyjukkal maradhatnak. Én már ma is elég komoly pozícióban vagyok ahhoz, hogy jó sokáig együtt maradhassunk.
– És az apa?
– Egy gyermeknek semmi szüksége arra, hogy két ember testi vonzalomra épülő, bonyolult kapcsolata akadályozza a fejlődésben, és károsan befolyásolja a jövőjét. – Magdaléna újra a vízesést nézte.
Del követte a tekintetét, lágy hangon szólalt meg:
– Azt hiszem, mi sosem fogunk egyetérteni, de a vízesést legalább mindketten szeretjük. Maga segít nekem eligazodni ebben a világban, cserébe elviszem egy oázisba.
– Ha a chip alapján megtalálják, azonnal megölik, Del.
– Ne féljen! Van egy barátom, aki képes átállítani a rendszert. Senki nem fogja észrevenni, hogy elhagytam a várost.
– Ezt a rendszert nem lehet átállítani, Del. Itt nőttem fel, sosem tapasztaltam egyetlen műszaki hibát sem.
A férfi mosolygott.
– Néha vannak csodák, de ha mégsem… Cserébe a kis kalandért, teljesítené az utolsó kívánságom?
Magdaléna megrökönyödve nézett rá. Del rendületlenül folytatta:
– Nem akarom, hogy a hamvaimat egy fémkazettában őrizzék lenn a város mélyén, ahogy a nagyapámét. Vigyen ki innen.
Magdaléna képtelen volt válaszolni…


--------------------------------------------

Bogár Erika blogja itt olvasható.


















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



augusztus 19, 2018

Miért pont Pákozdi?

by , in
Egy könyv megírásánál hatalmas szerepet kap a karakter, s valljuk be, fontos a névválasztás. (Itt egy cikk erről) Lehet izgalmas figura a főhősünk, nem biztos, hogy Tóth Lajosnak kell elkeresztelnünk. 


Eddig történelmi drámákon dolgoztam, így a nevek adottak voltak (Az ártalmatlan bűnös, Az akasztott király). A Csak a bolondok boldogok című művem azonban modern korban játszódik, ráadásul Magyarországon. A megszokottól eltérően csak a vezetéknév érdekelt.

Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy Pákozdi lesz.

Amikor az előolvasóm megkapta a kezdő oldalakat, gyorsan jött a válasz. "Honnan jött a Pákozdi? Elég hülyén hangzik." Persze, azóta ő is megszerette.



S hogy honnan jött ez a név? Most elmesélem. 
Nyolcadikos voltam, rajongtam az irodalomért (már akkor). Szerettem résztvenni az összes versenyen, de csak kisebb sikereket értem el. Jelentkeztem egy vers- és mesemondó versenyre két osztálytársammal együtt. Már nem emlékszem, hogy verset vagy mesét mondtam-e, de arra igen, hogy az osztálytársam nyert egy díjat. Sosem jöttünk ki túl jól, s a mai napig emlékszem, hogyan kezdődött az ő meséje:
Pákozdiné asszony egyszerű ember volt...



Egy bugyuta kis mese volt egy falusi család bolondságairól. De nyert. Majd a név belém égett. Aztán annyiszor felidéztem magamban az évek alatt, hogy lassan megkedveltem.

Így született meg a főszereplőm, Pákozdiné.

Vajon milyen keresztnevet kapott Pákozdiné? Egyáltalán megjelenik a könyvben? 
Megtudhatod, ha...





elolvasod!
------------------------------------------------------










Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



augusztus 15, 2018

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem

by , in

Egy hónap. Ennyit terveztem a pihenésre szánni. Na, de nem hazudok, hiszen éppen, hogy csak azt nem csináltam. Viszont ezek alatt a hetek alatt elkészült a legújabb könyvem.

…Dobpergés…

Legújabb drámám (igen, ez is verses) a Csak a bolondok boldogok címet viseli, s ehhez illően bemutatja a boldogság és a bolondság közötti vékony határt.



Ma mi tesz Téged boldoggá? Beszerezted a legújabb Iphone X-et? Esetleg már a Samsung Note 9-re gyűjtöd a zsebpénzt? Talán autót szeretnél, talán csak befejezni az egyetemet. Sokan ruhát kívánnak, (én sok táskát), mások az élelemnek is örülnek.

Ez a könyv azonban a családról szól…

Van benne anyuka, apuka és gyerekek. Egyszerű emberek, panelben laknak, dolgozni járnak. A fiatalok érettségi előtt állnak, a kirepülésről álmodnak. Özvegy papát is magukhoz veszik, hiszen a család a legfontosabb, meg amúgy sincs pénz öregek otthonára.

Pont, mint bármelyikünk. Akár te is lehetnél az egyik szereplő.

A furcsaságok azonban már a könyv legelején szembetűnnek. Például a főszereplő (anyuka) egyszerűen Pákozdiné. Semmi becézés, semmi tegezés, az olvasó, Te, Pákozdinéként ismered meg. Ugyanez a helyzet Pákozdi úrral. Hogy miért? Az majd egy másik bejegyzés története…



Tehát Pákozdiné és Pákozdi úr két gyermeket nevelnek, Elemért és Szandit. Hol dolgoznak, hol tévéznek, hol az Észbukot lesik. Tipikus, nem? A lájkok alapján bemérhetők a gyerekek, otthon úgy sem marad idő a beszélgetésre. Azonban mindegyik szereplőnk tartogat valami meglepetést, mindenki egy apró titkot dédelget az internet okozta némaságban.

Az életük nem is borul fel egészen szombat reggelig. A műszaknak vége, iskola nincs, kezdődnek a kedvenc műsorok, de hirtelen elmegy az áram! S nem néhány percre… 24 órára!

Csak ennyi kell, hogy az életük fenekestől felforduljon.

A borító Hippeller Henriett munkája.
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



június 18, 2018

Zárva

by , in
Mindenkinek köszönöm az olvasást, kicsit félrevonulok.
Jövő hónapban jelentkezem.


június 04, 2018

Csak a bolondok boldogok

by , in
Legújabb versesdrámám a célegyenesben. 
Pákozdiné, mint unatkozó családanya terelgeti Észbuk-rajongó gyermekeit, s azt hiszi, hogy a képek 'lájkolása' felér az anyai szeretet kimutatásával...

Pákozdi úr igazi családapa. A tévé mellett csak a hasa érdekli igazán, szürke hétköznapjait felemészti a munka, és a menekülés az após elől...

Papa nem foglalkozik mással, csak az osztogatással. Osztja a lányát, a vejét, de főleg a vejét. Ő még a múltban él, s emlékszik a régi szép időkre...

Szandi és Elemér, két testvér, akikben annyi közös lapul, hogy a közös titok akár valakinek az életébe is kerülhet...

Emellé pedig 24 óra.

24 óra áram nélkül.


Felkeltette az érdeklődésedet?













Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



május 21, 2018

Emlékszel még?

by , in

Mondd, emlékszel még a nagy szavakra?
Az elszökött álmokra a tegnapba,
fogcsikorgató évek seregére?
Emlékszel még, hogy mindez megérte?

A kullogó, gyerekszívű páragőz,
a tettek, hogy egy életet legyőzz.
Végtelen utazásra a világban,
szavakba rejtett gyöngyöző hiányban.
A szeretetre éhes lelkekre,
kezembe olvadó ráncos kezedre.
Illatos virágra a rét elején,
a homályos szobában te meg én.
Törött csendre a temető kapuján,
első csókunkra azon a délután.

Mondd, emlékszel még a nagy szavakra?
Az elszökött álmokra a tegnapba,
fogcsikorgató évek seregére?
Emlékszel még, hogy mindez megérte?

----------------------------------------------------------------

Olvasd el Holdról készült szonettemet is!










Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



április 24, 2018

Álruhában csillagok

by , in
Lassan szenesedik az ég alja,
maszatolják a sűrű horizontot.
A Nap szétterül az égen, kiontott
vérként fröccsen a fekete lapra.

Félrelökik a lefogyó Holdat,
szénnel töltik üres krátereit.
Az éjszaka a fényét fenyegeti
egyre, s messziről köszön a halottnak.

Fel-felpislantanak a csillagok,
álruhában járkálnak közöttünk,
és szemükben égi fény andalog,

melybe tekintve lassan felőrlünk.
Ám ők megölik az akaratot.
Éltek még? Lám, már búcsúznak tőlünk.


---------------------------------------------------------------------------------

Olvasd el a Holdról íródott versemet is.
Szerezd be a könyvet innen!














Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből: