október 30, 2016

Ami nem kezdődött el

by , in
Határok közé szorított cseppnyi ajkak.
A hajlongó tengeren sodródik, jajgat,
Mint egy szív ellen megkísérelt merénylet.
Ami nem kezdődött el, véget sem érhet.

Hópelyhekben megnövő álomvirágok,
Feneketlen mélység, de egyszer kimászok.
Hajnali párák között én már nem félek,
Ami nem kezdődött el, véget sem érhet.

Nem kerül majd a feledés tengerébe,
Nem kell, hogy a fájdalmat ő is megélje.
Nem hagyják maguk mögött mogorva évek,
Ami nem kezdődött el, véget sem érhet.

Egy kard nélkül megvívott győzelmi párbaj
Csak akaratfitogtatás a világgal.
Születéstől gyógyíthatatlan enyészet,
Ami nem kezdődött el, véget sem érhet.

Hamvadó bizalom, átlátszó bűntudat.
Mond, kik lépik meg helyetted a harcodat?
Lassan nyíló szegfű, hervadó remények.
Ami nem kezdődött el, véget sem érhet.

Talán ez a színház, és mi a bábok.
Talán a rendezők mutogatnak rátok.
Talán nem is létezik olyan, hogy élet.
Ami nem kezdődött el, véget sem érhet.

Ébredj. Nem éri meg a semmire várni.
Ketrecében éneklő halott kanári.
Légy bátor elindulni. Kezd el most, kérlek.
Ami nem kezdődött el, véget sem érhet.


A vers első helyezést ért el a Verslista versenyén.
Megtekinthető lesz a decemberben megjelenő Törpekirály c. kötetben.













Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




október 27, 2016

Magánkiadás?

by , in
Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a magán úton kiadott könyvek nem érik el az olvasható mércét. Mondom ezt én, akinek már két könyve is az Underground kiadó által látta meg a napvilágot és a harmadik is náluk fogja. De hát nem vagyunk mind olyan jó anyagi helyzetben, hogy több százezreket költsünk a könyvünk finanszírozására, és akkora nevünk sincsen, hogy a nagyobb kiadók felkaroljanak minket (siralmas százalékokért).
Add el magad! - mondják sokan.

Igazuk van, mert a nyomda még mindig jobb árért kínálja a könyveink megjelentetését, azonban neked kell eladnod, neked kell számláznod, neked kell postáznod.
Ha van rá időd. 
Ha Magyarországon élsz. 
Ha megteheted.
Amennyiben nem, úgy kettő lehetőség közül választasz:

  1. megjelenteted az olcsó magánkiadókkal,
  2. beteszed a fiókba.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem szeretnék a fióknak írni. Hosszú hónapok munkája pihengessen összegyűrt lapok között, mert nem ismerik a nevemet? 
Neked van kész írásod? Téged is visszautasítottak? Neked sem válaszoltak a kiadók? 
Akkor vedd a kezedbe az irányítást! 

Persze, sokkal jobb lenne egy neves kiadónál a vitrin mögül látni szeretett könyvünket... De van rá esélyed! Áldozd be az első könyvedet, áldozd be az első ötöt! Írj, írj, mert ha tényleg jól csinálod, akkor meg lesz az eredménye. 

Csatlakozz a Köyvmarketing csoporthoz, ahol tanácsokkal láthatunk el készülő könyveddel kapcsolatban. Tanulhatsz marketing tippeket és társaid tapasztalatairól is olvashatsz.
Készítsd el a saját borítódat és kérj tanácsot a profiktól a Nem vagyok grafikus csoportban. Szerkessz te is, ismerd meg az ingyenes lehetőségeket.
Fejezd be a kéziratodat és fogd kezedbe a saját gyermekedet az Underground kiadó segítségével. Bátran írj nekik.
A költségekről itt olvashatsz: http://undergroundkiado.hu/arak
Amennyiben egy hozzád hasonló cipőben járó véleménye érdekel, bátran írj egy üzenetet nekem szerzői oldalamon.

És ne feledd:
Írj tovább!





















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




október 24, 2016

Halálsor-s (vers a családon belüli erőszak ellen)

by , in
Talpalatnyi sárban úszó
befüvesített vértenger.
Esik. Álldogálnak némán
egymáshoz izzadó testtel.
Tűzzel megjelölt hátaik
kiadják hosszú számsoruk.
Patáik alatt haladnak
viszályok, kietlen korok.

Kérődznek, mikor az ostor
mellettük csattan a földre.
Menniük kell levágásra,
az ember ráveszi őket.
A halálsoron is néznek
etetőik víg arcába,
mert egyszer nővé válik az
a csendes, bájos leányka.



Mégis megmarad szótlanul,
megannyi fájdalom után.
Tovább tűr, lépdel a soron
a többiekkel. Bután.


A Poet.hu-n is















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




október 17, 2016

Vénlány

by , in
Budapest
kanyarog
világok
talaján
hazahoz
hajnala
életek
tavaszán
hetedhét
ország
csiszolatlan
gyémánt
feledné
hiába
halhatatlan
vénlány
szívünkben
burjánzik
csengettyű
szólam
létüknek
hibája
szomorú
ólam
felsír
magyarul
vágyva
jobbra
kárörvend
rajta
gazdag
Európa
hazudnak
versengnek
választják
sztárjuk
beszélhet
sírhat
népét
megutáljuk
egyenlő
közöttünk
minden
gyarló
Dunába
fulladó
poros
hajtó
elfoglalták
németek
törökök
oroszok
magyarság
keverék
mára
feloszlott
lesújtó
villám
perzseli
földünk
szavakban
bujdosunk
apránként
felőrlünk
bedarál
szürkeség
halottas
menetek
fessetek
színeket
vidámak
legyetek
országot
világot
egynek
látok
jöttment
emberek
Földetek
hazátok





Még több írás Budapestről:
Budapest











Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




október 14, 2016

Tanya költőknek

by , in
Sok irodalmi csoport születik meg és hullik a feledés homályába. Ma bemutatom nektek a Szókincstanya nevű csoportot, ami inkább a költőtollú művészeknek lehet kényelmes fészek. Vagy éppen kényelmetlen, mert a heti és havi játékok könnyen kibillenthetnek minket a komfortzónánkból.
Így esett, hogy megörökítettem egy rossz emlékemet, verset írtam a kedvenc regényemről, és megfogalmaztam költő példaképem gondolatait. Új műfajokat ismertem meg, s mindennap szebbnél szebb írásokkal bővül a csoport.

Itt találod őket

S hogy egy példát is hozzak, íme egy heti játék, ahol kedvenc költőnk kedvenc versét kellett saját stílusunkra átírni.
Olvassátok szeretettel Tükör c. alkotásomat Kosztolányi Dezső tiszteletére, amely elnyerte a harmadik helyezést.

Tükör

A világ összesúg, hallani nem lehet.
Szava alkonyba bújt, csendes, mint a képzelet.
Szabadság ólompárna alá zárva,
Kőszirma hull, nem leli helyét a zárba.
Szabályok szakadnak, mezítelen marad,
Vakító szürkeségben a fogoly lesz szabad.
Hullámzó tükör csonkítja a szépet,
Hullámai nyelik, mit úgy hívnak élet.
Bámulunk a tükörbe, míg háborgását ontja,
Mert önarcképünk lett önmagunk foglya.
Homok, mint idő, markolunk nagyokat,
Várat építünk, bár semmit sem tartogat.

Belenézünk, visszanéz egy ártatlan gyermek,
Csak bámulunk, ahogy a lassú percek telnek.
A sima bőr foszlik, ránc szökik helyébe,
Nem érti, hogy lehet, a tükör elérte.
Csak nézi arcát, ám nem ismeri többet,
Pusztaság helyébe domboldalak jöttek.
A tükör marad, csalogatja arcát,
Végig nézi, hogy sejtjei feladják.
Hogyan törik meg a bizonytalan élet,
Belsőnkben a halál lassan feléled.

Hiába tükör, mérgünk mind megissza,
Hiába akarjuk, időt nem ad vissza.
Utánunk senki, csupán egy dolog marad,
Mibe belenézve egy élet tovább halad.
Mint mindenki, e tükörbe én is beleestem,
S marad erős a lélek, csak épp gyenge testben.


Ne felejtsétek, hogy hasonló hangvételű versekhez Nézz fel a Holdra c. kötetem áll rendelkezésetekre. Itt
Jövőhéttől elérhetővé válik Az ártatlan bűnös, mely rímekbe öltözve meséli el Mária Antónia szívszorongató történetét.
Akik pedig elgondolkodtató versekre vágynak, azoknak ajánlom a decemberben megjelenő Törpekirály c. verseskötetem.
Csatlakozz a facebook oldalamhoz, hogy elsőként értesülhess.Itt














Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:





október 13, 2016

Kidobtam a regényem

by , in
Sok író vércseppeket izzadva hajol az üres lapok felé, és minden erejével azon van, hogy megtöltse a benne motoszkáló hihetetlen ötlettel. Egyre vadabb fordulatokat lát megvalósulni a 2D-s szereplőin, s mire késznek nyilvánítja ki az 50 oldalt, addigra a történet is laposodni kezd. 
Mások egy szuszra megírják történetük közel 300 oldalát, hogy értékes idejüket a javítgatásnak szenteljék. Kihúznak néhány bekezdést, megváltoztatnak egy szereplőt. Azonban, ha sokat változtatnak, akkor ennek arányában kell az egész művet megváltoztatni, s írhatják át elölről.

Te hányszor veszed elő ugyanazt a történetet, hogy kihozd belőle a legtöbbet?

Én két évig mentem utána, hogy újra és újra nekiessek, szétmarcangoljam, összeillesszem a kiköpött darabkákat, mert reméltem, hogy egyszer megszületik a mű, amire igazán büszke lehetek. 

De nem.

Amikor én is unni kezdtem a saját cselekményeim sorozatát, tudtam, hogy baj van. Hiába töltök el álmatlan éjszakákat a gondolataimmal, ha azok egyre zavarosabbak, és egyre értetlenebbek lesznek. Mit tesz ilyenkor egy író? 

Pihen.

Félreteszi a nagy művet, és valami egészen mással kezd el foglalkozni. Ír egy vad novellát, esetleg költeményeket alkot, mindegy, csak valami újat. Az agyunk, a gondolataink, a fantáziánk ki tud kapcsolódni, hátha könnyebben fogja venni az akadályokat. 
Azonban valamikor még ez sem elég. Ha az idődet elvesztegeted egy nem működő történetre, és közben két másik ötletet dédelgetsz a fiókban, akkor lépj! Dobd ki! Vagy legalább mentsd el a google drive-on, és merd lezárni a szenvedést.

 

Én megtettem. Kidobtam. Lezártam. 
S most valami egészen újon dolgozok, valami olyanon, ami jobban illik a személyiségemhez, aminek már a vázlatába is szerelmes vagyok, és amit nagyobb eséllyel tudok befejezni.

Ne félj a DELETE gombtól, mert néha elkerülhetetlen a használata.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál a kiadásról, akkor ezt neked ajánlom:
Magánkiadás?
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




október 12, 2016

Mari...

by , in
A Keleti pályaudvar napsütötte oldalán álldogáltam. Férjem először pillantotta meg Magyarország híres fővárosát, amit Bukarestnek ismert eddig, és sokáig kellett győzködnöm, hogy ha lehet, ezt ne hangoztassa.
Éppen a régi épületek koridéző hangulatát festettem le előtte, amikor egy jóképű fiatalember élénk állt. Sötétkék pólója kiemelte világos szemét.
– Mari? – kérdezte.
Tanácstalanul néztünk rá, s közöltem, hogy nem ismerjük. A fiatalember már- már mérgesen rám mordult.
– Marihuána?
Ezt a férjem is megértette, mégis úgy földbe gyökerezett a lába, mint nekem. A kék pólós gyorsan faképnél hagyott minket. Egy pillanatra tanulatlannak éreztem magam.

A keleti pályaudvar széles vigyorral gúnyolódott rajtunk.
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




október 10, 2016

Mit rejt az éjszaka?

by , in
Friss forgácsom dédelgető melegében elfelejtem a komor üvegfalakat. Pofazacskóm tele van a tálamban unatkozó napraforgómagokkal. Az éjszaka suttogva énekel, csengettyűs faleveleken repülnek tova harmatos tündérek ezrei az ablak mögött. Hosszú fénycsóvákat húznak maguk után az eltévedt álmok, kiszínezik az Erzsébet híd hasában csordogáló feketeséget. Rutinosan futok még egy kört kerekemben, s képzeletemben megrágcsálom a Szabadság-szobor vasruháját.

Táltos egyszarvú néz be az ablakon, felhőket fúj maga előtt. Szikrázó bőrű óriás fogja be az égbolt csillagait sárga hálójában. Gyorsítják lépteiket, s távolt ugranak a felderengő horizonton.
Hajnalban elbújnak a sötétség csodái, s emberek mozdulnak ágyaikban.

Én is nyugodni térek.
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:





október 07, 2016

Búvárkodás

by , in
Az uszoda klórral elárasztott savanyú vizében nem találtam meg a kellő izgalmakat. Csempézett falai kiszolgáltak az unalom karmainak, s az úszás által nyújtott szabadságban is lényegesen lekorlátolt.
A Duna többet ígért. Folyton rohanó, nem megálló áramlata hívogatott nap mint nap. Vidáman ugrottam hullámtalan mélységébe, s versenyt úsztam a sodrással. Barátok lettünk.

Később búvárkodni jártam. Újra meg újra belekapaszkodtam a kavicsos fenékbe, és ástam. Mindennap ott voltam, kotortam a folyó lapos kövei között.  Azt hittem, hogy átjuthatok Kínába, vagy legalább a Föld középpontja felé. Azonban sosem értem el az áhított célomat. Megfeledkeztem a négyes metróról.

Aznap anyukám csúnyán leszidott.

























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




október 06, 2016

Az én múzsám

by , in
Az én múzsám nem szerelem, hanem szánalom.
Az én múzsám nem boldogság, hanem fájdalom.
Az én múzsám már nem enged álmodni se,
Az én múzsám az életet valóságnak állítja be.
Az én múzsám nem mutat égi szivárványokat,
Az én múzsám nem adja meg a könnyebb utat.
Az én múzsám nem élet, hanem maga a halál,
Az én múzsám az igazságtalanban ítéletet talál.
Az én múzsám nem édes, nem méz a szájnak,
Az én múzsám rémálmokat okoz szeretett anyámnak.
Az én múzsám nem giccses, mindennapi érzés,
Az én múzsám valóság, mert az emberek megélték.
Az én múzsám nem tesz lábadhoz fénylő csillagot,
Az én múzsám akkor éled, amikor más kikapott.
Az én múzsám nem hagy el, míg ember él a Földön,
Az én múzsám menedék, hol szívem kiöntöm.
Az én múzsám mégis reménnyel kecsegtet,
Segít, hogy e rossz világot, te, jóként megélhesd.


A vers lesz olvasható a decemberben megjelenő Törpekirály c. kötetben.























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből: