április 27, 2016

Anyának lenni

by , in
Tenyeredben hordoztál,
Játszottál a fénnyel,
Felmagasztaltak pompával,
Habpor büszkeséggel.
Vigyáztál a csendre,
Karod karomat fonta,
Megremegett erődtől
A sötétség foglya.
Pompa volt és reszketés.
Mártír éned győzött,
Zománcos ízét az életnek
Halálodig megőrzöd.
Belehajlik szárad,
Szirmaid lehullnak,
Feláldoztad éned
A legnagyobb úrnak.
Néztél rám merengve,
Szívem szíved rejti.
Csak te tudod titkát,
Mit jelent anyának lenni.

Illusztráció - Zsolnai Erika






















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




április 26, 2016

Édesapa

by , in
Édesapa, engedj most engem beszélni,
Engedd, hogy elmondjam annak, ki megérti.

Édesapa, hallgasd hulló könnyeim érző szavát,
Hogyan látlak téged így a messzeségen át.

Édesapa, az idő tovaszáll, nem lehet hagyni,
Mert én neked szeretnék most, köszönetet adni.

Édesapa, engedd meg nékem, hogy elmeséljem,
Milyen apa voltál, milyen erőssé lettem.

Édesapa, mesélj nekünk az igaz szerelemről,
Hová vezet az út, mikor a szívünk felnő.

Édesapa, kezed munkája sosem várt a holnapra.
Lelked erős, és harcát a mai napig folytatja.

Édesapa, sosem foglalkoztál csak magaddal.
A családod volt az első, nekik te: óvó angyal.

Édesapa, mint szívbe vésett példa úgy élsz bennem,
Köszönöm neked, hogy ilyen nővé lettem.

Édesapa, nem vagy egyedül, itt a családod,
Kiket szíveddel nap, mint nap megáldod.

Édesapa, ott állok én is, s most ugyanúgy érzek.
Szemedbe nézve, már semmitől sem félek.

Édesapa, sajnálom, hogy az évek így elszálltak,
Sajnálom, hogy nem tarthatsz a régi kislánynak.

Édesapa, nézz rám, egy felnőtt nő lettem,
S talán elégszer meg sem köszönhettem.

Édesapa, bár tudnád, szívem hogy hiányol.
Mert szeretlek, s tudom, rám a távolból vigyázol.
































Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




április 21, 2016

Képzeld el...

by , in
Nagy örömömre szolgál, hogy három versemmel is megjelenhettem a Képzeld el... irodalmi folyóirat 2016-os számaiban. A verseket is elolvashatjátok, és a folyóiratot is csatolom, ha esetleg valakinek olvasgatni támadna kedve. Köszönöm a Barátok verslista kemény munkáját!
A versek mellett láthattok egy-két illusztrációt a hamarosan megjelenő könyvemből. A képek az Undeground kiadó tulajdonában állnak.

Képzeld el... 2016/1
Képzeld el... 2016/2

Ébredő elme

Éjszaka, holdfény. Lentebb nyugodtan alszanak. 
Már eltűnt minden, s bámulnak rám a komor falak.
A csend átöleli derekam, cirógat, rám néz.
Kint oly nyugodt minden, bárcsak mehetnék, szállnék.
Szállnék a semmibe, megcsókolnám a magány ajkát.
Megvigasztalnám, ki úgy érzi, elvesztette harcát.
Lebegnék oly könnyedén, mint apró hópehely,
Mely télen a magány mellett engem is átölel.
Vigyáznék az álmokra, segítenék a csendnek.
S akkor se rezzennék össze, ha mások kinevetnek.
Mennék egyre magasabbra, áttörném a világot,
S olyan dolgokat tennék, melyet senki sem látott.
Nem keresném a fájdalmat, hisz úgyis megtalálna,
Hiába lenne a gondolat, ami rákiabálna.
Amikor feljönne a hajnal, a falakhoz visszaszállnék,

S míg újra eljő az este, egyedül várnék.
Borbély Mónika Melinda rajza


A harcos

Nevető szellő, kuncogó orkán.
Megtördelt búzaszál a forgószél útján.
Jaj és kiáltás, öröm és szenvedés.
Bősz hadon egy csendes felkelés.

Ilyen egy nő. Titkot rejt magában,
Fáradtan küzd ezernyi csatában.
Elméje repül, a fellegeknél túljár,
Továbbmegy akkor is, ha lelkét csak húzná.
Nem felejt. Nem haragszik. Szívvel fizet annak,
Kik a harc után is mellette maradnak.
Mert ez harc volt, mit tested s lelked túlélt,
Most pedig szíved szárnyal valami újért.
Csatád kilenc hónap, s te könnyedén vetted.
Most egy kis szív dobban, ott lehet melletted.
Vigyáztál rá, életben tartottad,
Kételyeid magvát a bús vízbe hajtottad.
Mert azon az éjjel, mikor e csillag megfogant,
A régi életed helyébe most egy új rohant.
Testedből test, szívedből egy szív lett,
Kezdheted tanulni a vidám meséket.
Kis ruhák, kis cipők egy halomban állnak,
Néma éjszakákon a jövevényre várnak.

A nő:
Nevető szellő, kuncogó orkán.
Megtördelt búzaszál a forgószél útján.
Jaj és kiáltás, öröm és szenvedés.
Bősz hadon egy néma felkelés.
Harcolsz tovább, hogyan eddig is tettél,
Mert mától erősebb, anyává lettél.

Fekete – Fehér

Még gyermek volt, de lerajzolta az eget.
Füves tengert, vadvilágot, amit csak szeret.
Zöld eget, aranyszélű felhőcskékkel,

Lila pusztát, melyet csak képzelete ér el.

Pipacs erdőt mogorva kékből festette,
És sosem gondolta, mi történik este.
Éjjelek a színeit életre keltették,

Hogy mit ő megálmodott, azt lefesthessék.

Ketten voltak, kik helyük nem találták.
Nézték némán a gyermek színes világát.
Tulipánok napfényben csillogó szirmát,

Míg bánatuk egymás ölében kisírták.

Ültek a színek között a nevetésben
Némán, egyik feketén, másik fehéren.
Így kerültek közelebb, míg kéz a kézben
Összeolvadtak félként, de egy egészben.

Hiába Fekete, és hiába Fehér,
A szeretetük a színekig is felér.
S míg a többiek csak festették a tájat,
Ők addig elválaszthatatlanná váltak.


Mint ahogy mindig, véget ért az este,
A kisgyermek újra ecsetét kereste.
Nézte a palettát s nem lelte helyét,
Mert nem volt többé fekete, nem volt fehér.

Nem nyúlt színekhez, nem akart több tájat,
Hisz olyat, még bárki milliót csinálhat.
Képzelete szárnyalt, a Földet elhagyta,
Hű ecsetét buzgón újra megragadta.

Dolgozott egész nap, csupán egy színt használt,
A többiek nem értették, így csak hagyták.
Az este csoda történt, mi nem volt régen,
Azóta szürke a Hold s ragyog az égen.
Borbély Mónika Melinda rajza






















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




április 11, 2016

Fagyott világ

by , in
Fagyott világ,
Fagyott élet,
Fagyott remény,
Egy fagyott elmélet.

Hulló szirmok,
Hulló könnycsepp,
Hulló idő,
Most kell, döntsek.

Lebegő hajnal,
Lebegő álmok,
Lebegő tenger,
Én ott vitorlázok.

Szaladó boldogság,
Szaladó élet,
Szaladó egészség,
Mégis remélek.

Vágyódó napfény,
Vágyódó szellem,
Vágyódó szív,
Hogy élni kelljen.

Fuldokló felhők,
Fuldokló dallam,
Fuldoklunk mind,
Már én is feladtam.





















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




április 05, 2016

Bűn

by , in

Bűn lopni,
Elvenni, ami a másé,
Megfertőzni tulajdonjogát,
Otthagyni őt kifosztottan,
Birtokolva éppen azt, ami saját.

Bűn hazudni,
Csepegtetve csöppnyi szókkal,
Nyelvünkkel véres keringőt járva,
Mi lehet ámítás is meg óhaj.
Hiszen egy forgó nyelvnek nincs párja.

Bűn ölni,
Megfosztani az életnek reményét,
Kiontva tejútrendszerünkben csillagát,
Megvetve ágyát nyirkos pázsitunk alatt,
Elvágni szíve utolsó suttogó dalát.

Bűn vágyni,
Arra, amit más régen megkapott.
Kívánni szüntelen, álmodozni róla,
Befogadni koponyánk ölelésébe,
Hogy szívünk legyen bűnös takarója.

Bűn bántani,
Azt is, akit még nem ismerünk.
Szavainkkal fájdalmas sebet ejtve,
Véleményünket úgy a felszínre hozva,
Hogy az árva szív el legyen felejtve.


Világunk máshogy mondja, tanít minket.
Lopni, hazudni, ölni, ezeket lehet.
Vágyni, bántani van szabad akarat,
Mert bűn csak egy van, és úgy hívják
Szeretet.
























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből: