Verspéntek - Kikelet


Hallani akarom, ahogy kiabálsz, 
adnád már ki magadból ezt a gyászt. 
Harcolnod kellene a bűnbánat ellen, 
mert így csak kísért, haszontalan szellem. 
A lelkedben él, ott fest a falra, 
belekapaszkodik a kimondott majdba. 
Belenyugszik, hogy sosem mész előre,
egyszerre vagy rab, s a börtönöd fegyőre. 
Fel-alá járkálsz, pedig az ajtó nyitva, 
arra csapnád rá, aki téged is kinyitna. 
Magadba nézel, rémülten kutatsz, 
gondolataidból nem találsz kiutat. 
Elnyomod őket, tetteted az életet, 
de ez csak játék, legyőzi a képzelet. 
Nem vagy egyedül, sosem voltál, 
lehetsz jobb is a legeslegjobbnál. 
Megtanulhatsz repülni, minek ülnél, 
miért nem úszol, inkább elmerülnél. 
Nem csak azok nevetnek, akik puhányok, 
egyszer úgyis hallom, ahogy kiabálok. 
Egyszer csak az ágyból is kikelek, 
mert minden tél után ott jön a kikelet.


------------------
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

My Instagram