Verspéntek - Ess-ernyő

Csapdát állító fellegek,
mondjátok, merre még.
Gondűző zivatar hegyek,
biztonság lesz elég?
Oltalom alatt ébredők,
számotok oly kevés,
mint múló optimizmusban
a békés felkelés.
Szigetet látok, menedéket,
de horizonti délibáb,
pont, mint otthonnak hívott,
széllel tömött kutyaház.
Behúzódva a sár elől,
melegen, szárazon,
az ess-ernyő alá bújó
őszi lelkeket fájlalom.
Mert hiába sír annyi szív,
ha elmarad a védelem,
s ha a saját szívemet én
már meg sem védhetem.

-----------















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

My Instagram