augusztus 30, 2019

Verspéntek - Élni akarok

by , in
Élni akarok.
Áramló derűvel lebben a nyár fel,
házakat görget szívemnek folyója.
Rétisasok köröznek már felettem,
és bűnét a világ halkan meggyónja.
Élni akarok.
Hiába szárad el a bús gólyahír,
hiába szorít markába az alkony.
Keserű ürömöt veszek magamhoz,
ezen az éjen ébren kell maradnom.
Élni akarok.
A kurta harangszót vonyítás lesi,
felváltja a távolban kelő szellő.
Hajtásaim hű levelekké nőnek,
s altatja őket őszi esőfelhő.
Élni akarok.
Egy sárga levél hullik az avarba,
majd megtapossa egy vaddisznó csorda.
Fehér kérgű nyárfák borulnak össze,
és mintha az ég is rólam dalolna.
Élni akarok.
Elér a tél is, jég pendül hátamon.
Meghúzzák ágaim a vidám fagyok.
Várom a tavaszt, hogy erőre kapjak,
s éneklem tovább, hogy élni akarok.



---------------














Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:

augusztus 26, 2019

365 haiku - hét 34

by , in
#231 
lassan telik el 
az élet mégis olyan 
mintha rohanna

#232 
több szem néz téged 
érinteni akarnak 
de csak engem látsz 

#233 
lángokban a Föld 
füsttel telik meg az ég 
nincs hova bújni 

#234 
ember hova futsz 
a földön maradsz így is 
nem tudsz repülni

#235 
már szuperhősök 
sem menthetnek meg minket 
csúf önmagunkról 

#236 
szeretsz nem szeretsz 
honnan szerezzek szirmot 
míg lángokban áll 

#237 
esőre vágyik 
de a kies földet csak 
hamu öntözi 

---------------















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


Diana Soto - Underground kiadó


augusztus 23, 2019

Verspéntek - Ess-ernyő

by , in
Csapdát állító fellegek,
mondjátok, merre még.
Gondűző zivatar hegyek,
biztonság lesz elég?
Oltalom alatt ébredők,
számotok oly kevés,
mint múló optimizmusban
a békés felkelés.
Szigetet látok, menedéket,
de horizonti délibáb,
pont, mint otthonnak hívott,
széllel tömött kutyaház.
Behúzódva a sár elől,
melegen, szárazon,
az ess-ernyő alá bújó
őszi lelkeket fájlalom.
Mert hiába sír annyi szív,
ha elmarad a védelem,
s ha a saját szívemet én
már meg sem védhetem.

-----------















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


augusztus 18, 2019

365 haiku - hét 33

by , in
#224 
hamis reménytől 
foszt meg engem az élet 
mit tegyek vele

#225 
mosolyod édes 
csókod falakat dönt le 
ne add át másnak 

#226 
reménytelenség 
mint a sok szirti cápa 
uszonyok nélkül 

#227 
magamra fújok 
az élet parfümjéből 
ha csak egyszer is

#228 
a későn kelők 
elveszítenek egy kis 
életdarabot 

#229 
mások ruháját 
nem illik elrabolni 
nem a te bőröd

#230 
halott csókot ad 
a halandóknak a lét 
lélegzet csókot 

-------------



















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


Diana Soto - Underground kiadó


augusztus 16, 2019

Novellapéntek- Csak egy hét

by , in
Szabolcs ökölbe szorított kézzel bámult a nyitott bőröndre. A farmerok lazán, kissé összegabalyodva hevertek a Primark legújabb pólóival. A sarokban árválkodó úszónadrágra nézett, s legszívesebben kihajított volna mindent az ablakon.
 ̶  Hogy állsz?   ̶ szűrődött be a folyosóról az anyja, Erika hangja.
Szabolcs nem válaszolt, összecsukta a bőröndöt és a telefonjával a kezében az ágyra feküdt.
 ̶  Kész is? 
Az anyja a semmiből toppant be, lófarokba kötött haja a rohanásban elszabadult és kósza tincsekben omlott a vállára. 
 ̶  Szabolcs!   ̶ ismételte meg ingerültebben.
 ̶  Mi van?
 ̶  Hogyhogy mi van? A gép öt óra múlva indul, te pedig megint azzal a szarral játszol.
Miután válasz nélkül maradt, Erika a bőröndhöz sétált, és maga ellenőrizte a tartalmát. Néhány másodpercig hümmögve méregette a látottakat, majd mély levegőt vett és a fiához fordult.
 ̶  Szerinted ennyi ruha elegendő egy hétre?
 ̶  Sok is   ̶ felelt Szabolcs fel sem pillantva a telefonból.
 ̶  Még mindig dühös vagy ránk. Nézd kicsim, nem hibáztatlak érte, de végül is csak egy hétről van szó. Észre sem fogod venni, és újra itthon vagyunk. A tengerpart megvár.
 ̶  Nem a tengerpart nem vár meg, hanem a Pablo Alboran koncert!
Erika újabb mély levegőt vett, majd leült az ágyra.
 ̶  Édesapád és én keményen dolgozunk, ami néha áldozatokat követel. Tudom, hogy már beleélted magad a koncertbe, de nekünk is az utolsó pillanatban szóltak. Bővítik a céget, és elsősorban magyarokkal szeretnénk dolgozni. De miért nem nézed a dolog jó oldalát? Gondolj arra, hogy egy hétig nyaralsz.
Szabolcs hirtelen letette a telefonját, és úgy nézett az anyjára, mintha legalább akkora badarságot mondott volna, mint amikor egy hétig internet nélkül maradtak, és szerinte az felért a pihenéssel.
 ̶  Mégis mi a francért akarnék Magyarországon nyaralni?   ̶ horkant fel.
 ̶  Attól, hogy egy ideje idekint élünk, még a hazád marad. Nekünk dolgoznunk kell, te pedig nem maradhatsz felügyelet nélkül. Nem fogok újabb vitát nyitni erről, ha nem akarsz több ruhát magaddal hozni, akkor ne hozz. De fél óra múlva kint vagy az ajtó előtt!
Ezzel elviharzott.

A Wizzair fapados járata hajnalban érkezett meg a budapesti reptérre. Az ásítozó családra egy megtermett sofőr várt, aki egy „Üdvözlöm önöket!”-tel letudta a félórás utat a hotelig. Szabolcs teljes eltökéltséggel tartotta magát a tervhez, miszerint csak abban az esetben beszél a szüleivel, ha nagyon muszáj. Szerencséjére a három órás ülés, vagy a hajnali fáradság megtette a hatását, és senki sem szólt a kelleténél többször hozzá.
 ̶  A tied a 17-es szoba. 
 ̶  Ha bármi kell, mi a 18-asban vagyunk.
 ̶  Reggel a büfében tudsz reggelizni. 
 ̶  Holnap találkozunk.
Ezután Szabolcs átadta magát az éjszakának, és a telefonnal a kezében aludt el.

Gyűlölök itt lenni. 
Az Instagrammon sajnálkozó kommentek jelentek meg a kép alatt, némelyek buzdították a lázadásra, mások azzal nyugtatták, hogy hamar el fog telni a hét. Egy óra intenzív chatelés után azonban nem bírt tovább a szobájában maradni, gyomra egyre hangosabban követelte a reggeli falatokat. Arra sem vette a fáradságot, hogy átöltözzön, csak úgy pizsamában indult lefelé a lépcsőn, azonban egy jól megpakolt bőrönd az útját állta. 
Szabolcs egyszerűen átesett a bőröndön.
 ̶  Hogy az a…   ̶ harapta el a mondatot.
 ̶  Úristen! Sajnálom, apa mondta, hogy álljak félre valahová. Istenem, megütötted magad?
De Szabolcs nem tudott válaszolni. 
 ̶  Óh, biztos nem érted. Do you speak English? 
 ̶  Nem, nem, bocs   ̶ mondta miközben feltápászkodott.   ̶ Nyugi, nincs semmi baj. Amúgy a nevem Szabolcs.
Illedelmesen kezet nyújtott, amit a lány egy kis pirulással vegyítve fogadott el.
 ̶  Kata vagyok   ̶ felelt a lány és illedelmesen kezet nyújtott.   ̶ Nem fáj semmid?
Legyintett.
 ̶  Az én hibám volt. Nem néztem előre.
A lány mintha elpirult volna, majd a füle mögé tűrte a haját. Zavartan pillantott rá, mintha a megfelelő szavakat kereste volna. 
 ̶  Most jelentkeztek be?   ̶ mentette a kínossá váló csente a fiú.
 ̶  Igen, csak apának vissza kellett mennie a reptérre valamiért, nekem pedig azt mondta, hogy várjak itt.
 ̶  Akkor meghívlak reggelizni.
 ̶  Nem, köszönöm, jól vagyok   ̶ szabadkozott Kata.
 ̶  Ha már majdnem megöltél, akkor ennyivel tartozol   ̶ kacsintott Szabolcs, mire mind a ketten elnevették magukat.
Végül alaposan megreggeliztek, természetesen a szülők számlájára. Kiderült, hogy mind a ketten egy hetet fognak eltölteni a szállodában, s hogy mindkettőjük szülei munka miatt jöttek Budapestre. Kata azt is elmesélte, hogy ezen a nyáron külföldre költöznek, de még azt sem tudták hová. Mire megérkezett a lány apukája, úgy fecsegtek, mint akik egész életükben ismerték egymást, s Szabolcs most először érezte, hogy ez a hét bizony nem is fog olyan lassan eltelni.


A napok úgy pörögtek, mintha valaki egy jojót dobált volna a fejük felett. A közös reggeliket közös séták, a közös sétákat közös ebédek, a közös ebédeket délutáni kikapcsolódás követte. Fényképet készítettek a Szécsényi fürdőnél, elsétáltak a Parlament előtt, kikukucskáltak a Halászbástyából, majd mécsest gyújtottak a Hableányon utazóknak a tiszteletére. A Margit szigetet is bejárták, s villamossal utazgattak Pestről Budára és fordítva. Úgy tűnt, egész életükben ismerték egymást, s Szabolcs keserves szívvel gondolt a hazaútra. 
Mostanában egyre többször töprengett a hazáján, hiszen először érezte magát tényleg otthon. Persze mindig is szerette a spanyol kalandokat, a tengert és a barátait, de legbelül tudta, hogy sosem fog odatartozni. Mégis utálattal gondolt a Kárpát-medencében megbúvó kis országra, és büntetésként fogta fel a rá váró utazást. 
Egy hét. Milyen soknak tűnt az induláskor, s most mégis milyen gyorsan fogytak a napok. Vasárnap mind a ketten szomorúan kortyolták a szállodai jégkását, majd rávették magukat egy utolsó sétára a Duna partján. 
 ̶  Milyen érzés külföldön élni?   ̶ hozta fel újra a témát Kata.
 ̶  Mint itt, gondolom. Suliba mész, tanulsz, focizol. Biztos nincs sok különbség.
 ̶  Még sosem jártam külföldön.
Szabolcs egy padra mutatott, s mind a ketten lehuppantak.
 ̶  Az elején nehéz lesz, nem fogod érteni a nyelvet, de szerintem hamar belejössz. Az angolod tökéletes.
 ̶  Remélem, hogy Angliába megyünk.
 ̶  Á, ott csak esik   ̶ próbált viccelődni Szabolcs, de legbelül mintha valami megtört volna benne. Hiszen ő kicsi volt, amikor elköltöztek, és teljesen megszokta az új környezetét. Vajon mi lesz Katával, ha nem sikerül beilleszkednie?
 ̶  Végül is mindegy. Már hónapok óta készültek a váltásra. Igazán kereshettek volna másik melót, és akkor nem kéne költözködnünk sem, de ez van.
 ̶  Lehet, hogy meg fogod szeretni.
Kata mélyet sóhajtott. 
 ̶  Légyszi, ne legyél szomorú! Ez az utolsó napunk.
Még egyszer felültek a villamosra, hogy elbúcsúzzanak a várostól. Próbálták olyan hosszúvá nyújtani a perceket, amennyire a közeledő indulási idő engedte. Szabolcs összepakolta a bőröndjét, s mikor észrevette, hogy mindent szépen összehajtogatott, értetlenül bámult maga elé. Vajon egy hét elég ahhoz, hogy az ember megváltozzon? Nem tudhatta biztosan. 
Már a taxiban ültek, de ő a Facebookon nézte a közös képeiket, amiket az elmúlt egy hét alatt töltöttek fel. Leginkább az ő ismerőseitől jöttek a like-ok, Kata, mintha magányos farkasként járta volna a netet. De most még ez sem zavarta. Megfejthetetlen gondolatok kőröztek benne, s minél inkább szeretett volna válaszokat kapni a kérdéseire, annál inkább elhomályosult előtte mindent. Fájt a búcsúzás.
A Messenger halkan pittyent.
Kata: Szia, az apukádat egészen véletlenül nem Horváth Zsoltnak hívják?
Szabolcs összeráncolt szemöldökkel bámulta a képernyőt. 
Szabi: De… Mert??
Kata: Ő lett apa új főnöke!!! Spanyolországba költözünk!!!

-----------------


















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




augusztus 12, 2019

365 haiku - hét 32

by , in

#217
ráncosodik már
az öregedő éjjel
púdert kenek rá

#218
vénülő testben
egy gyerekkorú lélek
nem akar élni

#219
öreg szaga van
az eddig mindent megélt
mérgezett Földnek

#220
hallom a hangod
távolból hív magához
vigyázni fog rám

#221
telik az idő
eltipor mindig mindent
magával sodor

#222
hosszú út vezet
fel is megy majd le is megy
csak le ne dobjon

#223
éjfél után jön
álmokból épít várat
reggelig marad

------------------------

















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


augusztus 09, 2019

Verspéntek - Kikelet

by , in

Hallani akarom, ahogy kiabálsz, 
adnád már ki magadból ezt a gyászt. 
Harcolnod kellene a bűnbánat ellen, 
mert így csak kísért, haszontalan szellem. 
A lelkedben él, ott fest a falra, 
belekapaszkodik a kimondott majdba. 
Belenyugszik, hogy sosem mész előre,
egyszerre vagy rab, s a börtönöd fegyőre. 
Fel-alá járkálsz, pedig az ajtó nyitva, 
arra csapnád rá, aki téged is kinyitna. 
Magadba nézel, rémülten kutatsz, 
gondolataidból nem találsz kiutat. 
Elnyomod őket, tetteted az életet, 
de ez csak játék, legyőzi a képzelet. 
Nem vagy egyedül, sosem voltál, 
lehetsz jobb is a legeslegjobbnál. 
Megtanulhatsz repülni, minek ülnél, 
miért nem úszol, inkább elmerülnél. 
Nem csak azok nevetnek, akik puhányok, 
egyszer úgyis hallom, ahogy kiabálok. 
Egyszer csak az ágyból is kikelek, 
mert minden tél után ott jön a kikelet.


------------------
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:




augusztus 05, 2019

365 haiku - hét 31

by , in

#210
karkötőt fonok
a tenger könnyeiből
hullámmá nőnek

#211
titkos üzenet
szövődik a nappalban
éjjel átadom

#212
a magányban is
találni lehet szépet
csak keresni kell

#213
gyűrött lelkemet
vasalom mindennap 
csak ki ne égjen

#214
bent téged látlak
figyellek és érezlek
csak el ne törjél

#215
vágyom hogy elrejts
a gonosz szemek elől
láthatatlanság

#216
gombot varrnak rám
pedig a tépőzár jobb
nem nyílok sosem


-------------















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:

augusztus 02, 2019

Verspéntek - A tél receptje

by , in

Kivesszük a lángoló napsugarakat, majd
összekeverjük a hideg és meleg légáramlatokat.
Dekorálhatunk szürke és fekete felhőkkel, majd
várunk néhány napot.
Alacsonyról fagyponttal és porcukorral fújjuk át,
rászórjuk a tejfölös ködöt, és
átitatjuk növekvő sötétséggel.
Zsákba tesszük. Hónapokig eláll.


-----------















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:

My Instagram