Verspéntek - Felnőtt

Azt szeretem a legjobban a versírásban, hogy sosem tudom, milyen lesz a végeredmény. Találomra, vagy mondhatni érzésre leírok egy sort, és szinte a semmiből elindulnak a szavak. 

Eleinte úgy tűnik, hogy nincs különösebb értelme a soroknak, majd a vége felé már tudom, hogyan akarom lezárni. Szerintem ez egy bámulatos pillanat. A rohanó világban néhány percre megáll körülöttem az idő, nem hallok, nem érzek, csak átadom magam a szavaknak. 

Remélem, ha a születés varázslata nem is, de a vers hangulata rátok is kihat. 

Felnőtt 

Halvány fény gyúl a magasban, 
magához hív, idelenn van. 
Kerülgeti a lelkemet, 
ó, nagy álmok, ide gyertek. 
Szeretnék én is hintázni, 
néma csendben továbbállni, 
hallani a csoda hangját, 
ahogy törpék elragadják. 
Keresem én az aranyat, 
minden bús szivárvány alatt. 
Elbújok a farkas elől, 
a szalmaház fejemre dől. 
Hiszek még a szép mesékben, 
várom, hogy a csoda lépjen, 
ott állok az első sorban, 
hiába e tömeg szótlan. 
Nem nevet fel szívből senki...
Tényleg ilyen felnőtt lenni?

------------















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

My Instagram