május 31, 2019

Verspéntek - Vita egy kalauzzal

by , in
Zakatolnak a percek, nem is tudom, hogy lesz-e végük. Elém libbenhetne egy jó döntés, csak így utolsó esélyül. Hiába várok a csodára, a másodpercek zúgását hallom.
"Tik-tak, sihuhú, a következő a végállomásod is lehet, galambom."
Persze fintorogtam. Engem egy kalauz ne sértegessen, huszonöt megállót láttam már, én sem ma kezdtem. De kiröhög. Engem. Vigyora kegyetlen, nevetése sikolyként hat, akár a vérző szívre az odabiggyesztett, olcsó ragtapasz. De igaza van. Mit nekem annyi év, ha nem ér sokat, ha igazmondásra az ilyen agy nagy dolgokat nem tartogat.
Mostmár nem sértődött vagyok, egyenesen mérges. Hát tényleg csak egy piros alma lehet belül érett?
Erre nem válaszol. Legyint egyet. Kezembe nyomja a következő évi jegyet, s mikor tovább megy, nyertesként integetek.

-------------














Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


május 27, 2019

365 haiku - hét 21

by , in
#140 
vagyok a zajnak 
ellensége s vagyok a 
csendnek barátja.

#141 
halottak porát 
siratja meg a Föld és 
velük hal ő is

#142 
válasz levélben 
kapom meg az élettől a 
nagy kérdéseket 

#143 
hajdani világ 
hoz békét a jövő 
nagy problémáira 

#144 
üres szótenger 
fullaszt bele az újkor 
érzelmeibe 

#145 
hozott szavakból 
készülnek a regények 
lét-mondatai 

#146 
elveszett méhek 
porozzák azt a kevés 
száraz virágot

---------
Olvasd el a múltheti haikukat is. 











Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:

május 24, 2019

Verspéntek - Varjú száll felettem

by , in
Sétál a jövő, elrebben a szélben.
Lomhán dúdolja a holnap dalát.
Fakóvá válik tűnő reményem,
az ajtóban ragadok. Odaát.
Engedj el, mert a húsomat téped.
Vérem buggyan, befesti a vásznat.
Károg az ablakban ülő enyészet,
megátkozva az örökzöld fákat.
Lelkemben szállok, tán madár lettem?
Szárnyaim súlya a deszkákra húz.
Mit károgsz? És miért pont felettem?
Eressz hát el, te repülő hiúz.
Végre belefullad a múlt dalába,
megkopott a tegnap fodros ruhája.
Megkopott a tegnap fodros ruhája,
pedig segítettem kiválasztani.
Zöldhasút is gyűjtöttem alája,
hogy maradjon belőle valami.
Koldus táncot jártam érte éjjel,
megolvasztottam a tél derekát.
Körbecsókoltam, hamis szenvedéllyel,
miközben zúgott a vidám szerenád.
Daloltak a sárguló levelek,
s talán a pillanatban is dalolnak.
Hiszik, hogy én is a jövőbe megyek,
csak mert felém integet a holnap.
Kezembe fognám, de el sem érem.
Tovatűnik a kérdő messzeségben.
Tovatűnik a kérdő messzeségben
egy apró, és gyámoltalan lélek.
Égig ugrik, hogy csillagjáig érjen,
de borús sivatagjába téved.
Kókadó kaktuszok állják útját,
délibáb vonaglik meg felette.
Emlékét északon megkoszorúzzák,
de a sivatag el nem temette.
Futni kezd, jaj, felém közeledik,
hullámmal sújtja száraz sivatagom.
Csillagtalan égkarjába öleli,
és úgy markolászik felém. Vakon.
Fájó szívvel tekintek a mába.
Én lettem a tegnap haramiája.

------------













Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:

május 20, 2019

365 haiku - hét 20

by , in
#133 
leveleket visz 
halott dombok felett az 
élet postája

#134 
valami vándor 
jön a távolból felém 
arca te meg én 

#135 
arcokat látok 
mégis csak a te arcod 
bámul rám vissza

#136 
híreket hallok 
ám út közben a sok rossz
megette a jót 

#137 
lehunyom szemem 
s tudom hogy a reggelben 
veled ébredek 

#138 
ha évekig vársz 
nőnek az elvárások 
inkább élvezd ki

#139 
néha nem elég 
akarni néha meg is 
kell elégednünk 

--------------












Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



május 17, 2019

Verspéntek - Holvolt, holnem

by , in
A vers a Varjú száll felettem című kötetem nyitó verse. (Katt ide több információért)


Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen túl...
Így kezdődtek régen a hazug mesék,
messzi utakon és messzi földeken 
égi varázsba bújtatott bús regék.
Királylányok, hercegek és pásztorok, 
minden csúf béka után bájos szolga.
De a lassú évek csordogálása 
piszkos hordalékukat is elhordta.
Nem kérek én belőlük, nem kell egy sem,
csak a pirkadó nyugalomra vágyom. 
Nekem nem kell ablakból lógó aranyhaj, 
nekem maga az élet a királyom.
Nekem a fájdalom ad koronát,
nekem a mosoly a hervadó rózsa,
nekem csak a békét add vissza, talán 
engedj át néhány órát is dalolva.
Tudd, hogy én csak lassú perceket kérek, 
hogy a holvolt, holnem ne érjen véget.

------------














Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


május 13, 2019

365 haiku - hét 19

by , in
#126 
sírást váltja fel 
a hosszúra elnyújtott 
anyai öröm

#127 
az első lépések 
új kapukat nyitnak meg 
az élet előtt 

#128 
ismeretlen lett 
az összes szívdobbanás 
kerge szerelem

#128 
amikor két szív 
végre egymásra talál 
igen szüleik 

#130 
ha esik ha fúj 
a boldogan éltek itt 
nem érhet véget 

#131 
ha új szív dobban 
megszűnik a csend s vele 
teljes a család 

#132 
elhaló szemet 
csak a szerető szívek 
zárnak magukba

------------------















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


május 06, 2019

365 haiku - hét 18

by , in
#119 
amíg valaki 
el-elvesz, valakitől 
mindig elvesznek

#120 
halkan törnek be 
a mindent megígérő 
nyájas szavakkal

#121 
hiába nyújtják 
hazug embernek úgyis 
törik a nyelve

#122 
lehet szeretni 
szép szavakkal de lehet 
biz utálni is

#123 
álszent emberek 
elé ne tarts tükröt mert
úgyis eltörik

#124 
lassú percekben 
a ki nem mondott szó is 
éveknek tűnik 

#125 
halott virágot 
ad a hűtlen de bolond 
aki fogadja

-----------















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:

május 03, 2019

Verspéntek - Végtelen világ

by , in
(Nő)
Összetépett képeken,
néz rám a végtelen
világ.
Komor szemedben elveszem,
kietlen helyeken
mi vár.

(Férfi)
Ez lépteink hangja,
eme föld takarja,
te csak nézz előre,
hogy szíved legyőzze.
Nem úr a félelem
lélek nőtt réteken,
mert pitypangok között,
harmatcsepp költözött.

Ne hagyd, hogy leszakítson,
a föld mindenkié.
Még ha eltiporna is, a
te és az én a tét.
Ne hagyd, hogy leszakítson,
a föld mindenkié.
Még ha eltiporna is, a
te és az én a tét.

(Nő)
Összetépett képeken,
néz rám a végtelen
világ.
Komor szemedben elveszem,
kietlen helyeken
mi vár.

(Férfi)
Láss, ma még élhetünk,
egymásnak végzetünk
vagyunk, elporladunk,
ó, bizony elporladunk.
De a mag szárnyba kap,
fentről süti a nap,
s mikor színes a rét,
világunk el nem ég.

Ne hagyd, hogy leszakítson,
a föld mindenkié.
Még ha eltiporna is, a
te és az én a tét.
Ne hagyd, hogy leszakítson,
a föld mindenkié.
Még ha eltiporna is, a
te és az én a tét.

(Nő)
Összetépett képeken,
néz rám a végtelen
világ.
/Ébredj, ennyi nékünk is jár. /
Komor szemedben elveszem,
kietlen helyeken
mi vár.
/A szerelem nekünk is jár/

Összetépett képeken,
néz rám a végtelen
világ.
/Ébredj, ennyi nékünk is jár. /
Komor szemedben elveszem,
kietlen helyeken
mi vár.
/A szerelem nekünk is jár/

---------------











Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


My Instagram