február 25, 2019

365 haiku - hét 8

by , in
#49
határtalan űr 
benne éjféli rózsa 
megfejthetetlen 

#50
halkan zümmögő 
gondolat száll a lelkem 
virágjára át

#51
halott ugatás 
lelkem csaholása szül 
fényt szül bánatot 

#52 
reményteli arc 
néz az ablakból vissza 
bár kimehetne

#53 
madárdal vezet 
élet-útvesztőmben a 
jobb élet felé 

#54 
hiába rohan 
érzéseink árama 
ha nincs bedugva

#55 
labirintusban 
állok dobjatok nekem 
egy kis fonalat


-------------------------------------



















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



február 22, 2019

Verspéntek - Mátka

by , in
Bevallom őszintén, nem volt könnyű dolgom az eheti szavaitokkal. Ráadásul nem is korlátozhattam volna magam jobban, mint a szonettel. Fél órámba telt valami használhatót kihozni belőle, ami nálam bizony sok idő. Azonban izgalmas feladat volt.
A szavak, amiket felhasználtam: komornyik, böllérkés, vasparipa, derű, foszlány (foszlott), mátka, búbánat, sóvárog.

Az illusztráció Kaprinyák Dóra munkája.

És akkor jöjjön a vers!


Mátka

Lassan felszabadul sötétség leple.
Sóvárgó nő sóhajt az éjszakába,
darabokra foszlott fehér ruhája,
ébredezik, bár inkább lepihenne.

Rózsaszín fodrot húz a tengerre,
rálehel az alant didergő tájra,
nővé érett, s mint egy büszke mátka,
beszínezi a sok sötét lelket.

Komornyikok lesik minden óhaját,
hogy a derűt e világra hozza át,
hozza csillámló vasparipán, ha kell,

nyomjon böllérkést az éj torkához is.
És bár a búbánat ki nem vágatik,
a pirkadat jöjjön, jöjjön újra el.



______________
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:





február 18, 2019

365 haiku - hét 7

by , in
Immár hét hét is letelt az évből. Lassan, de biztosan közeledünk a tavasz felé, egyre langyosabbak a napsugarak, újabb perceket kapunk az éjszakától.  De nem is húzom tovább az időt, olvassátok szeretettel az új haikukat. 


#42
langyos a reggel
titokban csókol a tél
nagyon igyekszik

#43
lassú táncot jár
három bimbózó virág
méhekkel ropják

#44
valaha voltam
érző testben megbúvó
ember lány gyermek

#45
fáradtan bámul
teste lassan rogy össze
ez élet volna?

#46
egy vad világban
erős lélek lettem, ám
titkon álmodó

#47
halott levelet
sodor lelkem fájáról
az élet szele

#48
néha elég egy
apró szelet remény a
továbbjutáshoz

________________________________

Olvasd el a múltheti haikukat is.















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:






február 15, 2019

Verspéntek - A holdmászó

by , in
Köszönöm szépen az újabb szavakat, azt hiszem, hogy megszületett az egyik kedvenc versem. A felhasznált szavak: gyémánt, Hold, szabad akarat, karabiner,  azúrkék, ragyogott.

A grafika ismét Kaprinyák Dóri rajza.

Holdmászó

Haldokló éjszaka volt,
a messzi Hold, egyszerű, holt
ezüst, fátyol ruhában álldogált,
oly kimérten, oly büszkén,
ahogy nem tud sem a Nap,
sem a csillagok, csak ő, csak a Hold.

Aznap nem jött álom szememre.
Lélegzetem gyorsult egyre,
karabinerért nyúltam, futottam
a hosszú, azúrkék kötélért,
mint aki az életéért fut,
ahogy nem tud más, csak az ember.

Ragyogott az égbolt,
talán tűz, talán gyémánt,
de nem fény volt.
Magához húzott.
Valami más, mint egy apró szikra,
langyos, felébred tőle minden félholt.

Elkapta a felé hajított kötelet,
s én csak másztam,
másztam egyre közelebb,
akár az igazi szabad akarat.
De eltörött a karabiner,
majd a kötél is elszakadt.

Hát hazabotorkáltam,
s a Hold helyét átvette a Nap.

____________________

Olvasd el a múltheti verset is.















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:






február 11, 2019

365 haiku - hét 6

by , in
Ezen a héten nem volt túl sok időm az írásra, még szerencse, hogy a haikura néhány perc is elég. Alig hiszem el, hogy már hat hét is eltelt a kihívás kezdete óta, s közben az apevák írásába is belejöttem. Ti hogy álltok az újévi döntéseitekkel?

És akkor jöjjenek a versek:

#35
szeretném látni 
ugyanazt a szempárt mely 
hozzád tartozik

#36
vidám lélek száll 
az erkélyen kúszik fel
Júliát keres

#37
a régi idők 
mesélik el az igaz 
történeteket 

#38
három kacsa is 
tipeg a régi világ partján 
te én és a mi

#39
most látsz, most nem látsz 
hallasz is de nem értesz 
bár szeretnélek  

#40
érzéseket tölt 
emlékeim rendszere 
de nincs kapcsolat 

#41
eltévedt csónak 
ringatózik a vízen 
nincs menekülés 

_______________

Olvasd el a múltheti haikukat is.


















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



február 08, 2019

Verspéntek - A holnap vihara

by , in
Ezen a héten igazán izgalmas szavakat kaptam, azonban a vers kötöttségéből kifolyólag csak az öt szótagos szavakig tudtam felhasználni őket. A vers fordított apevákból áll, remélem, elnyeri a tetszéseteket. 
És itt vannak a kiválasztott szavaitok: alkonyék, bőbeszédű, villám, szerethetetlen, ködfátyol, lélektisztítás, pillangó.

A grafika ismét Kaprinyák Dóra munkája!


A holnap vihara

Bús 
villám 
cikázik 
az alkonykék 
éjszaka mögött. 
Égzengés hallik, 
bőbeszédű 
felhőket 
húz a 
szél. 
Kér 
tőle 
a szívem, 
de kinevet, 
ó, mily' áruló. 
Szerethetetlen 
ködfátyollal 
takarja 
be a 
mát. 
Néz, 
s tova 
repül, mint 
kis pillangó. 
A holnapba megy. 
Lélektisztítást 
végez rajtunk, 
míg minden 
el nem 
vész. 

_______________________

Olvasd el a múltheti verset is!












Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


február 04, 2019

365 haiku - hét 5

by , in
Újra itt a hétfő, ami azt jelenti, hogy elolvashatjatok a heti haiku-adagot. Van kedvencetek?

#28
nem azt hallják meg
aki nagyobbat kiált
azt aki többször 

#29
a lelkem repül 
kietlen kertek felett 
eltévedt madár 

#30
lapul a holdfény 
kezünket zárja össze 
szerelmes séta 

#31
virágos ablak 
néz bele a lelkembe 
boldogságért sír 

#32
hajlongó szellő 
tépi szívemnek törött 
bazalt szikláit

#33
süvítő orkán 
ordít az éjszakába 
csendet követel 

#34
szürke kisgalamb 
turbékol a háztetőn 
nekem énekel

 ______________

Olvasd el a múltheti haikukat is!
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



február 01, 2019

Verspéntek - Szállj, tűzmadár

by , in
A beérkezett szavak közül a következők kerültek felhasználásra: tűzmadár, melankólia, morzsa, hagyaték, elvesztegetett, gramofon.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki játszott. Holnap ismét szókérő szombat lesz, úgyhogy figyeld az oldalamat.

A grafikát Kaprinyák Dóra készítette.

És akkor jöjjön a vers:


Szállj, tűzmadár!


Repülj magasan, tűzmadár,
szállj, ahol én nem szállhatok.
Szárnyad alatt egy régi világ
ölel keblére minden bánatot.

Szállj magasra, szállnék én is,
de megakadt lent a gramofon,
benne elvesztegetett dallam,
jaj, hogy unom, hogy csak hallgatom.

Lám, tenni kéne, lépni egyet.
Lépni előre, vagy akár hátra,
akkor talán nem ragadna rám
e világ melankóliája.

De hagyaték ez, kicsi morzsa,
pont az én tányéromba esett.
Így csak hallgatom az elnyújtott
dallamot a repülés helyett.

___________________

Olvasd el a múltheti verset is!















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:


My Instagram