Barátok

Itt vannak a halak, s itt van a hínár,
A kagyló, melynek a homok védelmet kínál.
Rákok, medúzák, kik a sós vízbe bújnak,
Közös, hogy nem tudják, lesz-e még holnap.
Apró planktonoktól a hatalmas bálnák,
Sirályok, kik mind élelmüket várnák.
Elsüllyedt hajók kincs reményében,
Villámokkal cikázva az átölelő égen.
Az éles sziklák megtörik a habokat,
Sötétlő mélység mély titkokat tartogat.
Annyiféle jött-ment változó lesz mindig,
Eltűnnek, s nem jutnak el egy fontos szintig.
Egy szintig, hol két dolog úgy válik eggyé,
Hogy nem marad senki, ki őket elfeledné.
Mert milyen a tenger, melynek nincsen partja?
Milyen a homok, mely vizét meg nem tartja?

Te vagy a homok, én meg a tenger,
Mosom partod, mit senki más nem mer.
Medremben tartasz nyújtva óvó gátadat,
Megfékezel, nem engedsz ledönteni házakat.
Óvod, mit mérgemben magamból kihányok,
Talán az emberek ezt úgy hívnák,

Barátok…



Ha az ellenségről is szívesen olvasnál, akkor kattints ide.










Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem