Álruhában csillagok

Lassan szenesedik az ég alja,
maszatolják a sűrű horizontot.
A Nap szétterül az égen, kiontott
vérként fröccsen a fekete lapra.

Félrelökik a lefogyó Holdat,
szénnel töltik üres krátereit.
Az éjszaka a fényét fenyegeti
egyre, s messziről köszön a halottnak.

Fel-felpislantanak a csillagok,
álruhában járkálnak közöttünk,
és szemükben égi fény andalog,

melybe tekintve lassan felőrlünk.
Ám ők megölik az akaratot.
Éltek még? Lám, már búcsúznak tőlünk.


---------------------------------------------------------------------------------

Olvasd el a Holdról íródott versemet is.
Szerezd be a könyvet innen!
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Hogyan írjunk ebookot? - formázás