április 24, 2018

Álruhában csillagok

by , in
Lassan szenesedik az ég alja,
maszatolják a sűrű horizontot.
A Nap szétterül az égen, kiontott
vérként fröccsen a fekete lapra.

Félrelökik a lefogyó Holdat,
szénnel töltik üres krátereit.
Az éjszaka a fényét fenyegeti
egyre, s messziről köszön a halottnak.

Fel-felpislantanak a csillagok,
álruhában járkálnak közöttünk,
és szemükben égi fény andalog,

melybe tekintve lassan felőrlünk.
Ám ők megölik az akaratot.
Éltek még? Lám, már búcsúznak tőlünk.


---------------------------------------------------------------------------------

Olvasd el a Holdról íródott versemet is.
Szerezd be a könyvet innen!
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



április 10, 2018

Barátok

by , in
Itt vannak a halak, s itt van a hínár,
A kagyló, melynek a homok védelmet kínál.
Rákok, medúzák, kik a sós vízbe bújnak,
Közös, hogy nem tudják, lesz-e még holnap.
Apró planktonoktól a hatalmas bálnák,
Sirályok, kik mind élelmüket várnák.
Elsüllyedt hajók kincs reményében,
Villámokkal cikázva az átölelő égen.
Az éles sziklák megtörik a habokat,
Sötétlő mélység mély titkokat tartogat.
Annyiféle jött-ment változó lesz mindig,
Eltűnnek, s nem jutnak el egy fontos szintig.
Egy szintig, hol két dolog úgy válik eggyé,
Hogy nem marad senki, ki őket elfeledné.
Mert milyen a tenger, melynek nincsen partja?
Milyen a homok, mely vizét meg nem tartja?

Te vagy a homok, én meg a tenger,
Mosom partod, mit senki más nem mer.
Medremben tartasz nyújtva óvó gátadat,
Megfékezel, nem engedsz ledönteni házakat.
Óvod, mit mérgemben magamból kihányok,
Talán az emberek ezt úgy hívnák,

Barátok…



Ha az ellenségről is szívesen olvasnál, akkor kattints ide.










Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



április 02, 2018

Jelen?

by , in
Virágok illatát szellő söpri,
Sugarak simítják a földet.
Szótlanná váltak rebbenő
Gyémántok, kiket kilöktek.
Megadja azt, mit más elvett,
Visszahozza, mi sajátjuk volt.
Megmenti megint, újra s újra,
Aki mindig mellettük szólt.
Most eljön egy új világ,
Most eljön egy új élet.
S bár egykor velük voltak,
Eltűnnek a messzi képek.
A tavasz visszaadott mindent,
Amit tőlük a tél ellopott,
Visszakapták és örülnek
Akkor is, ha fakó s kopott.
Mert mindent becsülni kell.
Mindent, amíg csak lehet.
Amíg élnek, míg erősek,
Míg az élet tovább mehet.
Hisz nemsokára elmúlik.
Tavasz helyett jön a nyár,
Utána elér az ősz, a tél,
S gyönge tested nem lesz vár.
Elviszi, amit hozott neked.
Ami fontos, újra elveszi,
És mély, fekete zsebébe
Előled örökre elteszi.
Becsüld a jelent, a mostat.
Feledd mi volt, a múltat.
Várd a jövőt, ami lesz,
Mert a fontos most elmúlhat.



Olvasd el a versemet a jövőről is.










Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:



My Instagram