Ezt kívánom neked

Volt már úgy, hogy belegázoltak az életedbe?
Láttál már igazságtalanságot magad körül?
Szerettél volna megbüntetni valakit a tettei miatt?
Érezted már, hogy csak ordítani akarsz?
Én igen...
Akkor született ez a versem.

A világ elvonul, engem kinevetnek.
Nem maradt senkim, csak azok, kik szerettek.
Láttam a gazt, mit nem kellett volna,
S tolvaj vétke most nem ellenem szólna.
Megfogtam a fényt és táncoltam a tűzzel.
Levertem a láncot, s most ő maga űz el.
Haraptam a szenvedést, nevettem az átkon,
Nevedtől remeg ajkam, mikor halálod kívánom.
Nincs semmije a szegénynek, de elveszed tőle,
Szavad mérgez, itala lesz lelkének vesztője.
Megszerzel mindent, mégsem marad semmid,
Mint kígyó, mely bőrét folyton levedli.
Ha annyi évem lenne, hányszor igazat szóltál,
Meg sem születtem volna, emlék se lenne most már.
Megtettem mindent, rabszolgád lettem,
Majdnem eldobtam, kit legjobban szerettem.
Gyanús lett az élet, mi megmutatta arcod,
Akaratlanul is elkezdtem egy harcot.
Elküldtél mondva, folyton én hibázok,
Hisz semmiért te, csak mi vagyunk hibások.
Hát maradj te tökéletes képet festve,
S álmatlanul forgolódj, mikor rád tör az este.
Kísértsenek azok, kiket egykor tönkretettél,
Szerezzék vissza, miket tőlük megszereztél.
Neved ne feledjék, de őket bosszú vezesse,
S mikor elmész, ne legyen, ki téged szeretne.


----------------------------------------------------------------

A vers a Nézz fel a Holdra című kötetben olvasható.
Kattints ide, és olvasgass a verseimből!


















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveimből:






Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem