Ezerarcú éjszaka

Szoktam Facebookon játékot hirdetni, ahol különböző képeket osztok meg veletek, ti pedig egy-egy szóval ajándékoztok meg cserébe. Ez a vers is eképpen született, s bekerült a kedvenceim közé. 

Gyere csak, gyere.
Sötétség, legyünk barátok.
Odakint kihalt már minden,
Hallod az édes csendet,
Ahogy csepeg, mint az aranyló méz.
Magányába bolondul meg az ember,
Azt hiszi, hogy a titkok teszik naggyá.
De nem.
Mert az emlék.
Az emlék, mely ad életet,
Mely ad erőt, hogy legyőzzük a némaságot.
Holdtalan éjeken repül felénk,
Mint valami vámpír.
Torkunknak ugrik, belénk harap,
Lassan, lassan hívja elő az árnyakat.
Apró bogárként zizeg a fülünk felett,
Betegséget csókol az ajkunkra,
Lélektükröt állít az elmúlás elé
S könyörög.
Gyere.
Gyere.
Nézz bele.
Ne hagyd, hogy kicsússzon kezed közül.
Ne hagyd, hogy megöljön.
Hiszen csak túlóra az élet.
Ígér örömet, szerelmet,
Ígér békét s megannyi szépet.
De mire vágyik a szív?
Tünékeny sétára a kihaltság partján.
A visszaútra vágyik.
De nem kaphatja meg,
Csak egy marad neki.
A nyugalom.

Aludni térsz.



Olvasd el Bőr és Csont c. versemet, amely szintén általatok megadott szavakból készült.
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:






Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem