Irodalom - van megoldás?

Lapokat elő! – mondta ki a rettegett szavakat a magyartanár. A diákok először csendben egymásra pillantottak, majd hangos szájhúzás keretében kitéptek a füzetükből egy-egy üres oldalt. Én hármat vettem magam elé, s felbuzdulva ugrottam neki a rám váró feladatoknak.

Sosem értettem, hogy a többiek miért undorodnak ennyire a magyar óráktól, a régi korok legnagyobb íróitól, s a kötelezőktől. Beleélhettük magunkat az új világokba, s hatalmas igazságokat fedezhettünk fel, miközben kifejezhettük a valódi önmagunkat. Én legalábbis így éltem meg az órákat, de az osztályban ezzel egyedül voltam. 

Utólag visszagondolva változtatnék néhány megrögzött szokáson, amivel talán meg lehetne menteni az újkor fiait. Ha akkor egy másik oldalról mutatják be nekünk az írást és az olvasást, akkor nem én lettem volna az egyetlen, aki örömmel ugrik neki a kérdéseknek. Három dolgon is változtatnék.


Verselemzés

Ugye neked is ismerős ez a szó? Vajon mire gondolt a költő? Miért piros széket írt, s miért nem kéket? Az ősz kötelezően az elmúlást szemlélteti, a fekete szín pedig a halált. Be kell vallanom, hogy én mindig az elvárásoknak megfelelően írtam meg ezeket az elemzéseket. Hopp, itt egy alliteráció, tehát a költő lelki egyensúlyban volt. Jujj, itt három szóban is megjelenik a ’cs’ hang, akkor biztosan mérges volt. A színeket és az évszakokat rendre párhuzamba állítottam az élettel és a halállal, a boldogsággal és a szomorúsággal.

Sosem panaszkodtam a feladatok miatt, általában háromszor annyit írtam, mint a társaim. Aztán nekem is leesett a tantusz, rájöttem, hogy én nem egészen verset elemzek, hanem valami újat gondolok bele. Nem ragadtam le a szavaknál, hanem egy fokkal tovább léptem, és a magam fantáziájára bíztam az írást, az érzések vezettek, amit az adott vers váltott ki belőlem. Ez azonban kissé túlmutat az egyszerű elemzésen.

Mennyivel egyszerűbb lenne a következő feladat: milyen érzelmeket vált ki belőled a vers? Hiszen az a szép az írásban, hogy mindenkire más hatással van, mindenkiben más érzelmeket vált ki. Nem kéne kötelezni a diákokat a belemagyarázás kisajátítására, hanem engedni kéne, hogy érezzenek. Ezáltal többükben kifejlődne egyfajta szeretet az olvasást, és főleg a versek iránt.

Kötelezők

Az évek lassan, de biztosan csordogálnak, a világ fokozatosan új medrekbe terelődik, de egy valami marad: a kötelezők. Már a szüleink is megszenvedtek a régi idők nagyjaival, s mi is végig kínlódtuk az órákat. A fiatalokra pedig ugyanez a sors vár. Mit érünk el ezzel? Az utálatot. Diákok tömege rágja át magát szenvedve a véget nem érő sorokon, és még a rövidített változatuk átbogarászása is nehezükre esik. Kirázza őket a hideg az előttük álló kötelezők gondolatától, s egy életre megutálják a könyveket.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha modern, esetleg kortárs irodalmat mutatnánk neki, modern gondolatokkal? Regényeket, amelyeket szerethetnek, amelyek hatással vannak rájuk, amelyeket alig lehet letenni, amelyek után a régi idők nagyjait is levennék a polcokról. Példának hozok egy saját élményt (vagy rémálmot). Talán néhány hetet kaptunk a Tartuffe-re. Utáltam. Az utolsó pillanatra hagytam, és egyetlen nap alatt rágtam át magam rajta, gyorsan, ugrálva a sorok között. Semmi kedvem nem volt hozzá, csak egy ötöst akartam szerezni a dolgozatban. Azóta eltelt néhány év, én pedig újra elővettem a drámát. Döbbentem ültem a könyv előtt. Hiszen én valami borzalmas emlékeztem! Most azonban tetszett, élveztem és nevettem rajta. Értettem. 

Kellett egy lelki érettség a könyv befogadásához, ami akkor még nem volt a birtokomban. Az iskolában inkább gyereknek érezzük magunkat, akik a felnőtté válás útjára lépünk, s lassan megyünk végig rajta. Ha ma lenne lehetőségük az izgalmas és modern olvasmányokhoz, akkor többen járnának könyvesboltba, s többen olvasnák el a régi nagyokat is. Nem, nem muszájból, hanem mert ők akarják.


Fogalmazás

Írj két oldalas fogalmazást a megadott szavak alapján: vezeték, villany, áram, ember, falu, néni. Persze, nem biztos, hogy pontosan ezek a szavak voltak, de nagyon hasonlítottak rá. Kérdem én, ez mire kellett? Gubbasztottam a lap fölött, majd egy lehetetlen ötlettől felbuzdulva versbe öntöttem a történetemet. De én azóta író lettem. A többiek pedig egyszerűen nem csinálták meg a feladatot. Aki pedig írni nem szeret, az nagyon olvasni sem akar majd, mert a betűkről ezek a rossz élmények fognak az eszébe jutni.

Mennyivel egyszerűbb lenne a megfogható, megoldható, elgondolkodató feladat. Például mesét sosem kellett kitalálnunk, se szerelmes történeteket. Nem írhattam egy menhelyben élő lakóról, sem a tengerről. Nekem a villanyról kellett, és a falu szerelőjéről. Dolgokról, amik nem érdekeltek se engem, se a többieket. Pedig milyen szép a magyar nyelv, mennyi szó közül lehet válogatni, s mennyi kifejezéssel lehet játszani! Ezt kéne megmutatni az iskolákban, nevetve írni a fogalmazásokat, sírni a mély gondolatokon. Úgy tűnik, hogy néha ciki az írás, mert már senkinek sem tetszik. Ciki az olvasás, mert már senki nem műveli. Csak egy kis csoport maradt, aki még gyakorolja ezeket az ősi mozdulatokat, és nem azért, mert kötelezik rá, hanem mert akarja csinálni.




Lényegében a versek, a kötelezők és a fogalmazás lesz az alapja a jövő íróinak. Ezeken a pontokon múlik, hogy később is szülessenek élvezhető és maradandó könyvek. E három pont helyes tanítása hozzájárul, hogy a következő generáció írópalántái magukra találjanak, gyakoroljanak s kitárulkozzanak. Talán még nem is tudják magukról, hogy az írásra születtek. Talán még nem tudják, hogy az olvasás milyen fontos szerepet fog betölteni az életükben. Azonban senkinek nincs joga hozzá, hogy elrontsa az önmagukhoz vezető kutatást, az írás és az olvasás élményét, legyen szó általános vagy középiskoláról. Mert az írás varázslás, az olvasás pedig varázslat.






























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem