Luis de Górgora y Argote - A leggyönyörűbb lány

Luis de Górgora y Argote - A leggyönyörűbb lány

(Fordította: Diana Soto)

Komor világunkban
a leggyönyörűbb lány
ma özvegy, s menyecske
a tegnap derekán.
Szemei követik őt,
és a háború az irány.
Hallgasd csak a szót meg,
hallgasd meg, anyám:

A tengerek partján,
hát most sírni hagyjál.

Fiatal testemet
neki adtad, anyám.
Mily rövid élvezet,
és mily hosszú hiány.
Annak, ki ma megy el,
fogságára adtál,
viszi kulcsát, amely
nekem a szabadság.

A tengerek partján,
hát most sírni hagyjál.

Sírásra fordult szemem
megváltoztatta a mát,
egykor édes pillantás
lett volna a munkám.
Nem is tudná jobban
lefoglalni magát,
mint háborúba csalni
a békém angyalát.

A tengerek partján,
hát most sírni hagyjál.

Kérlek, ne állíts le,
és ne hibáztassál,
ne mondd, hogy egy többet
jelenthet másoknál.
Ha tényleg szeretsz engem,
akkor szavaddal ne bánts,
rosszabb lenne a csend,
s az eljövő halál.

A tengerek partján,
hát most sírni hagyjál.

Mondd, ki az, ki ne sírna,
drága édesanyám,
még ha olyan is lenne
melle, mint az opál,
s ki ne emelne hangot,
ha látná e hervadást,
legzöldebb éveit,
mint tűnő ifjúság.

A tengerek partján,
hát most sírni hagyjál.

Menjetek, éjjelek,
ahogy magukra hagyták
a szemek szememet,
s útját nem vigyázták.
Menjetek, éjjelek,
ne lássátok magányát.
Ne lássa senki, hogy
ágyam fele kihűlt már.

A tengerek partján,
hát most sírni hagyjál.



------------------------------------------------------
Luis de Góngora y Argote - La más bella niña 

La más bella niña
De nuestro lugar,
Hoy viuda y sola
Y ayer por casar,
Viendo que sus ojos
A la guerra van,
A su madre dice,
Que escucha su mal:

Dejadme llorar
Orillas del mar.

Pues me disteis, madre,
En tan tierna edad
Tan corto el placer,
Tan largo el pesar,
Y me cautivasteis
De quien hoy se va
Y lleva las llaves
De mi libertad,

Dejadme llorar
Orillas del mar.

En llorar conviertan
Mis ojos, de hoy más,
El sabroso oficio
Del dulce mirar,
Pues que no se pueden
Mejor ocupar,
Yéndose a la guerra
Quien era mi paz,

Dejadme llorar
Orillas del mar.

No me pongáis freno
Ni queráis culpar,
Que lo uno es justo,
Lo otro por demás.
Si me queréis bien,
No me hagáis mal;
Harto peor fuera
Morir y callar,

Dejadme llorar
Orillas del mar.

Dulce madre mía,
¿Quién no llorará,
Aunque tenga el pecho
Como un pedernal,
Y no dará voces
Viendo marchitar
Los más verdes años
De mi mocedad?

Dejadme llorar
Orillas del mar.

Váyanse las noches,
Pues ido se han
Los ojos que hacían
Los míos velar;
Váyanse, y no vean
Tanta soledad,
Después que en mi lecho
Sobra la mitad.

Dejadme llorar
Orillas del mar.





Az eredeti vers itt is olvasható.
A fordítást megtalálod az Imádom a könyveket irodalmi magazin második számában. Emellett folyamatosan jelennek meg a legfrissebb fordításaim, keresd őket ezen a linket.
Ha szeretnél beleolvasni a legújabb drámámba, kattints ide!





















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:





Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem