július 28, 2017

Hogyan írjunk ebookot? - Az alapok

by , in
A könyveknek van egy bizonyos hangulatuk, amit minden könyvmoly szeret, gondolom te is. Jó érzés belelapozni a ropogós lapok közé, beszippantani az új szerzeményünk illatát, s megdobogtatja a szívet,  amikor magunkkal visszük valahová a kedvencünket. Azonban az élet néha olyan kanyarokat rejt, amikre nem vagyunk felkészülve, s olykor-olykor változtatnunk kell régi szokásainkon, tetszik vagy nem tetszik.
Ilyen lehet a költözés. Emlékszem, amikor tíz darab dobozom volt az összes ruhám és használati cikkem számára, s mikor már amúgy is hely hiányában szenvedtem, jött a nagy kérdés. Hova teszem a könyveimet? Hova fér be az állatokról szóló ötkilós enciklopédiám? Kosztolányitól a verseket vagy inkább a novellákat vigyem magammal? Fekete Istvántól melyik művet válasszam? Csak álltam ott a szoba közepén, néztem a roskadozó polcomat és azt az egy darab banánosdobozt, amibe bele kéne varázsolnom valahogy az egész gyűjteményemet. Meg kell hagyni, hogy nem túl kellemes érzés. Akkor még nem ismertem az internet adta szabadság egyik legnagyszerűbb találmányát: az ekönyvet.



Először is szögezzük le, hogy az ekönyv az nem egy wordben írt dokumentum PDF változata. Az ekönyvet ePub-ként is nevezhetjük, s az benne az érdekes, hogy alkalmazkodik a telefonokhoz, a tabletünkhöz és a számítógépünkhöz. Tudjuk változtatni a betű méretét, a színét, be tudjuk állítani, hogy melyik irányba szeretnénk lapozni, és a könyvben megjelenő linkekhez is egykattintásos hozzáférésünk van. Az ekönyv (vagy ebook) egy olyan elektronikus dokumentum, amely egyszerű, mégis épp annyira élvezetes, mint egy papírkönyv. Ráadásul rengeteg előnye is van.
Ha még nem költöztél, akkor most képzeld el, hogy magaddal kell vinned valahova a könyvespolcod tartalmát. Hány könyved van? 10? 100? Esetleg még nagyszüleid kedvenceit is őrzöd valahol? Nem mersz felmenni a padlásra, mert akár azonnal házi könyvtárat nyithatnál? Neked biztosan jól jönne egy e-könyvespolc, amit bármikor letölthetsz a saját felhődből, vagy megnyithatod a telefonodból.
Jó, tegyük fel, hogy te nem költözöl és nem is tervezel mostanában lakást váltani. Akkor a hosszú busz utak alatt, vagy miközben várakozol a metróra, esetleg egy unalmasabbra sikerült órán milyen jó lenne egy semmi helyet nem foglaló könyv. Nem kell nagyobb táskát magaddal vinned, nem kell vállfájdalmaktól szenvedned a nap végére. Emellett a polcodon sem fog porosodni, nem kell izgulnod esetleges helyhiány miatt.
Akkor is neked ajánlom az ekönyvet, ha napközben szereted a saját életedet élni, koptatni az egyetem padját, beadni a gyerekeket a bölcsibe, vezetni, főzni, dolgozni, s csak este marad időd egy kis kalandozáshoz a könyvek világában. Amellett, hogy nem növeli a villanyszámládat, még a békésen szunnyadó párodat sem fogja felébreszteni a mobilod vagy az ekönyvolvasód fénye. Sőt, még éjjeli mód is beállítható, így a szemedben sem tesz kárt.



Ha türelmetlen vagy, akkor is neked ajánlom. Egy ekönyvnek nincs se postaköltsége, s nem kell (jó esetben) három napot várnod a házhoz szállításra sem. Megvétel után máris letöltheted magadnak, s azonnal, igen, azonnal olvashatod. Csak internet kapcsolathoz van szükséged, de azt manapság már a gyorséttermekben is adnak.

S egy utolsó, de nem érdektelen pont: az ekönyv olcsó. Tedd a szívedre a kezed, és mondd, hogy még sosem tettél vissza könyvet a polcra azért, mert túl soknak érezted az árát. Hát az ekönyv sosem fog annyiba kerülni, mint papír testvére, úgyhogy egy árán, akár három-négy darabot is beszerezhetsz műfajtól függetlenül. Ha ezek után is inkább papírkönyvet szeretnél, akkor most figyelj jól, mert el fogok árulni egy titkot. Felkészültél? 
Te is csinálhatsz ekönyvet, és te magad is forgalmazhatod, méghozzá teljesen ingyen!
(Megjegyzem, hogyha papírkönyvbe is tudsz ilyen opcióról, akkor vedd fel velem a kapcsolatot, mert engem biztosan érdekel.) Úgyhogy amennyiben nem csak az olvasók táborát szélesíted, hanem lapul a fiókodban egy verseskötet, egy regény, egy album esetleg nagymamád receptjei, és meg szeretnéd őket osztani a világgal, akkor te szeretni fogod az ekönyvet. Csak egy számítógépre van hozzá szükséged, egy Wordre és internetre. A többi rajtad múlik. 


A cikk az Imádom a könyveket magazinnak készült: http://imadomakonyveket.hu/











Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:

július 21, 2017

Magyarként Spanyolországban - 2. rész

by , in
Valencia megyének több szépsége is magával ragad. Szeretem a Földközi-tengerbe lógatni a lábamat, végignézni, ahogy rózsaszín csíkot húz maga után a felfelé törekvő napkorong, szeretem hallgatni a hullámok kiáltását a borús napokon, s még az évenkénti négy esőnapot is szeretem. Az emberek kedvesek, a kávét gyakran összekeverik az alkohollal, s a latinamerikai nők úgy dobálják a 20 kilós narancsos dobozokat, mintha papírcetlikkel lennének megtöltve. 

Amikor sétálok az utcán, általában nem értek semmit, mivel a spanyolon kívül beszélnek oroszul, angolul, franciául, olaszul, románul, bolgárul, törökül, arabul és elszórva magyarul is. Szeretek leülni egy kőpadra és nézni a rohanó forgatagot, ahogy délelött babakocsit tologatva sietnek az elintézni valók utcáján. Rengeteg babakocsi van. Minden sarkon egy síró hátizsáktól zeng a reggeli nyugalomban ébredező város, s délutánra a kiépített parkok is megtelnek életettel. Itt a gyerekeknek nem kell tanulniuk, sokkal fontosabbnak tartják, hogy egymás között játszanak, a kicsik a szülőkkel, a nagyobbak akár egyedül is. Igen, a spanyol egy gyermekszerető nemzet.

Állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több gyerekruha bolt van, mint férfi, s a könyvesboltok felét is a gyermekirodalom foglalja el. S micsoda könyveik vannak! Néha, amikor unalmamban besétálok egy szupermaketbe, s elkalandozok a könyveknek fenntartott osztályon, szeretek belelapozgatni a fiatal korosztálynak készült irományokba. Ott aztán lehet minden félét találni. Szeretem a színes, keményfedeles könyveket, amik Bálna Marciról, Medúza Petiről és egyéb érdekes tengeri állatokról szólnak. Elsőre meghökkentem, hiszen nekem csak a tyúkudvar jutott, a tengert csak a dokumentum filmekben láttam (kivéve a Spongyabobot, Kishableányt és a Flippert). 

Az itteni írók azonban előszeretettel nyúlnak a sós vízhez , ami érthető, tekintve, hogy itt van mellettünk. Az egy és három éves korosztályt megcélzó könyvek különösen a kedvenceim között vannak. Mondhatni, még én is elfogadnék belőlük. Egyes kiadók úgy próbálják felhívni a gyerkőcök figyelmét egy bizonyos sorozatra, hogy egy plüsst vagy bábot csomagolnak a keményfedeles könyv mellé. Emellett érdekesnek tartom az úgynevezett 3D-s könyveket is, melyek néhány oldalból állnak, de igazán ötletesek. Minden lapozásra egy, a témába illő szereplő ugrik ki a papírról, s bár jól megráncigáltam őket, egész strapabírónak bizonyultak. Én szívesen odaadnám a gyerekemnek.
 

Lassan négy éve koptatom a spanyol betont, úgyhogy a hazai viszonyokról nem tudok friss információkkal szolgálni, de én nem emlékszem, hogy túl sok matricás könyvem lett volna. Persze nekem is volt, de most csak egy jut eszembe, s oda is össze-vissza ragasztgathattam, amihez éppen kedvem szottyant. Itt egészen másképp van, három éves korig majdnem csak albumokat tud venni az ember, de azt bármilyen stílusban. Láttam egyet lányoknak, amiben egy színes oldalon kellett a helyére illeszteni a szöszi kislányt a cicájával, fiúknak pedig az autókat kellett sorba rakniuk. Emellett dzsungelekből és a tengerből is előszeretettel készítenek albumokat teljesen megfizethető áron. Több kisgyereket is kérdeztem, s imádják őket.


A boltok ezzel egyidőben elkezdték kiemelni a színezők fontosságát, melyet egyenesen terápiás célokra használnak. Itt problémát jelent a cukros üdítő és a rengeteg édesség, nem egy gyermek szenved figyelési zavarokban, öszpontosításhiányban. Erre találták ki a Disney meséket megelevenítő színezőket, melyekbe belelapozva biztosan állítom, hogy még nekem is gondot jelentenének. A kivitelezésért azonban egy pirospont a spanyoloknak.  


Azonban az olvasni tanuló és az olvasni vágyó közönséget sem kell félteni, nekik is bőven akad választék. Előszeretettel használnak egész oldalas, gyönyörűen kidolgozott grafikákat, mellettük nagybetűs szöveggel, ahol is színekkel és a betűméret megváltoztatásával tanítják a nehezebb szavakra a kis olvasót. Általában külön állítják be a lány és a fiú célközönséget, így születnek meg a táncos,  csajos könyvek és a focis remekművek. Emellett minden új mesefilm könyv változata is megtalálható a polcokon, ezzel is buzdítva a gyerekeket az olvasásra.  Nekem személyes kedvencem a Moby Dick fiataloknak szóló változata, de a Ben Húr is ott lapult mellette. Jó érzés látni, hogy nem ijednek meg a komolyabb irodalomtól sem.


Az olvasás azonban kihalóban van. Hiába a szebbnél szebb könyvek, a terápiás színezők, a szépirodalom remekművei, a modern társadalmunkban már nem jut idő az olvasásra. A televízióban megjelenő meséket 24 órában közvetítik, zöld fejű emberekkel s felismerhetetlen állatokkal. Én szerencsére a Grimm legszebb meséin nőttem fel, a nagy klasszikusokon, a Vukon és a Mézga Gézán. Ebből sajnos hiány van itt és Magyarországon is. Minél modernebb a társadalom, annyival inkább lebutítja a jövő nemzedékét. Ideje lenne feltenni a nagy kérdést: milyen ember fog válni ezekből a gyerekekből?


A cikk az Imádom a könyveket magazinnak készült: http://imadomakonyveket.hu/












Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



július 17, 2017

Temetői hangok

by , in
Mondd, te sárga ruhába bújt virág, 
látod-e a bársony ég felhőit?
A magasban szárnyalók bizony az
örök lehetetlent is legyőzik. 


Fűszálak keringőjét hordja a szél, 
a tücsök lágy hegedűjén mesél, 
táncra perdülnek a szöcske lábak, 
ellenállnak a hosszú utazásnak. 


Páragőzt suttog a növő hajnal,
elszenderednek álmos csillagok.
Magasba emelik koronájuk a tölgyek, 
bizakodva várják a holnapot.


Mint gyöngy cseppen a reggeli pára, 
megsimít, szirmaimra vigyázva, 
lassan ér el a langyos napsugár, 
s tovatűnik az édes illatár.  


Betondarabok piszkítják a zöldet, 
belefűzték őket az avarba.
Nemsokára levelem hullatom, 
hogy szürkeségüket eltakarja. 


Semmiből kinövő kősziklákat látok, 
kopott szépségükre én vigyázok. 
Életről s utazásról mesélnek, 
sorsokról, melyek itt véget érnek. 


Suttogásuk nem jut el fülemig, 
csak a harangot verik szüntelen. 
Törzsembe kapaszkodik a gyerekszív,
árnyékom a sötétlő védelem. 


Könnycseppjük az én földembe hullik,
létezésük titkát akarják tudni,
sírásuk, mint az öntöző patak
megnöveszt, hogy leszakajthassanak. 



Mondd, te sárga ruhába bújt virág, 
látod-e az alant fekvő embert?


Látom én, s együtt köszöntjük majd,
mikor hosszú álmából végre felkelt.













Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:

július 01, 2017

Magyarként Spanyolországban - 1. rész

by , in
Amikor először sétáltam végig a szűk utakon, s először fintorogtam a bevásárlóközpontok roskadó halas pultjainál, akkor úgy éreztem, hogy az életem tényleg megváltozott. Lassan felfedeztem Valencia megye szépségeit, a ledőlt kőfalak mögött húzódó narancsligeteket, a kacskaringós, egyirányú utcákat, az egész nap zsongó kávézókat, a hullámzó tengert, s ezzel egy időben felfedeztem a hiányokat is. 

 (forrás: saját kép)

Itt nincsen Túró Rudi, itt nem ismerik a nokedlit, itt nem lehet kapni mákot, és legnagyobb bánatomra egy darab magyar nyelven íródott könyvet sem tudtam beszerezni ezalatt a négy itt eltöltött év alatt. Pedig könyvesboltokat találtam. Igaz, nem túl nagyokat, se nem túl sokat, de még itt is lehet papír alapon olvasni.  Mióta képes vagyok három szónál többet kipréselni magamból, gyakran kérdezősködöm a legfrissebb könyvekről, híres írókról, szeretett költőkről, s csupán a véletlen művének hittem, hogy bizony Valencia megyében az emberek nem olvasnak.
Természetesen találkoztam két olyan kivétellel, akik hozzám hasonlóan könyvmolynak számítanak, bár abból az egyik hölgy francia állampolgár, úgyhogy őt nem tudom beszámítani. Nem baj, még mindig marad egy ember. Emellett extrém beszélgetésekbe is belecsöppentem, ahol egy korosztályombelivel Shakespeare munkáiról igyekeztem diskurálni, azonban neki fogalma sem volt róla, hogy kiről beszélek. Azért ezt megkérdezte: az meg ki, valami orosz? Ezután finomabban bántam a könyv szóval, s nyitott szemmel lépkedtem, hátha találkozok valakivel, aki megüti a magyarok szintjét. 

 (forrás: Pixabay)

Emlékeimben még ma is élnek olyan képek, amikor felpattanok a buszra, felülök a metróra, napozok a Balatonon, és körülöttem legalább egy, ha nem kettő, bár rendszerint több ember igazi könyvet szorongat a kezében, és olvas. Megjegyzem, hogy itt is láttam könyvet néhány kézben, de vagy éppen visszatették a polcra, vagy becsomagolták, mint ajándékot. 
Az iskolákban azonban más a helyzet. Szerencsére a fiatalokat itt is ellátják kötelezőkkel, az irodalom órákon ugyanis havonta egy könyvet tesznek a jövő generációi elé, akik legalább egy összesítést elolvasnak róluk. Volt szerencsém a kezem közé kaparintani néhányat ezekből a kötelezőkből, és mondhatom, teljesen ledöbbentem. Ha össze kéne hasonlítanom a magyar és spanyol kötelezőket, akkor a spanyol két könyvhosszal nyerne. Romantikus történetek, gyerekdetektívek, kalandregények, tini-krimik, s mindezt 100-120 oldalas kiadásokban. Talán én voltam az egyetlen, aki szájhúzással olvastam a Tartuffe-öt, vagy a spanyol olvasmányok tényleg jobban hangzanak? 
Ezek a kisfelnőttek abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy minden hónapban elolvashatnak egy hol izgalmas, hol rejtélyes, hol szerelmes irományt, mely a legmodernebb fordításban és az ő igényeiknek megfelelően készült. Azonban amennyivel izgalmasabbnak tűnnek az itteni kötelezők, annyival kevesebbet olvasnak a spanyol fiatalok. 

A cikk olvasható az Imádom a könyveket magazin első számában. 
Kattints ide.
Már írtam a magazinról egy cikket, ide kattintva elolvashatod.











Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:

My Instagram