Imádom a könyveket magazin, avagy mától műfordítok

Mint azt talán néhányan már tudjátok, valami egészen új dologba vágtam a fejszémet. Június 6-án töltöttem a negyedik évemet Spanyolországban, és úgy döntöttem, hogy innentől kezdve műfordításokkal is kedveskedek az olvasóimnak.

Rengeteg spanyolul író költő várja, hogy mi is megismerkedhessünk a műveikkel, s én azon leszek, hogy minél többet eljuttassak hozzátok.


Számomra a műfordítás felér az alkotással. Látod a költő szavait, beszippantod a mondanivalóját, majd valami egészen újat alkotsz, meghagyva az eredeti koncepciót. Kedvedre választhatod ki a szerinted leginkább odaillő szavakat, rímeket, sorokat, s önmagadat is fejleszted.
Emellett az a megtiszteltetés ért, hogy cikkeim és műfordításaim megjelenjenek az Imádom a könyveket magazinban.

http://imadomakonyveket.hu/

Rajtam kívül olvashattok írókat, bloggereket könyvekről, írásról és még több könyvről. Megismerkedhettek kortárs tollforgatókkal és műveikkel is. Ebben a számban például olvashattok egy ajánlót Az ártatlan bűnös című drámámhoz is.
A Spanyodalom cikk alatt pedig tőlem kaptok egy kis betekintést a spanyol olvasási szokásokba. Meg elolvashatjátok a műfordításaimat.

Most pedig jöjjön a magazinban olvasható egyik vers.

Lope de Vega – A csontvázhoz

Fordította: Diana Soto

Ez a fej, mi egykor élő volt, neki
építették fel csontokból e várat,
mit hús és haj börtönébe zártak,
s kinek nézve maradtak szemei.

Száját növekvő rózsaszál fedi,
mely szemének ékes smaragdjában,
és a hideg csókokban elszárad.
Most színébe olvaszt minden emberit.

Az a kiszámítható harmónia,
mely minden valós lépésébe rejlett,
lett a kezdetnek halvány mozdulata.

Szép halandó, üstököse a szélnek,
életednek hajdani magaslata.
Lám, mégis rajtad osztoznak a férgek.



Itt pedig elolvashatjátok spanyolul:

Lope de Vega - A una calavera

Esta cabeza, cuando viva, tuvo
sobre la arquitectura destos huesos
carne y cabellos, por quien fueron presos
los ojos que mirándola detuvo.

Aquí la rosa de la boca estuvo,
marchita ya con tan helados besos,
aquí los ojos de esmeralda impresos,
color que tantas almas entretuvo.

Aquí la estimativa en que tenía
el principio de todo el movimiento,
aquí de las potencias la armonía.

¡Oh hermosura mortal, cometa al viento!,
¿dónde tan alta presunción vivía,
desprecian los gusanos aposento?


Jó olvasást kívánok a magazin első számához.
Jövőhónapban folytatjuk!















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan írjunk ebookot? - Formázás II.

A sas, a disznó és a macska - argentin tanítómese

Modern Hófehérke avagy KO Kitti a vadnyugaton