Csigamesék - Pitypang

A Csigamesék c. sorozat első kötetének első fejezete.
Olvassátok szeretettel!


Csigatanár úr az elsők között ugrott talpra, mikor hajnalt kiáltottak a vidám cinegék. A csillogó varázsgéphez lépett, s elégedetten emelte magasba kemény makksüvegét. Végre elkészült! Ott állt a gépezet, várva a varázsra az öreg tölgy tövében. A tanár úr a repedező kérget leste, és alig várta, hogy a tölgyfa rájuk büszkén lenézzen. Csigaváros is ébredezett, szaladtak már ki a lurkók, voltak köztük nyugodt lelkek és másokat felbujtók.
– Gyertek, gyertek, tanórára! – kiáltotta csigabácsi.
Fintorogtak a csigalurkók. De hol van Pitypang? Ácsi!
Pitypang megint elcsavargott, s a tanár úr hosszú szakállát tépte. A csigaváros pici réme, lám, mindig új utakra tévedt. Kiszökött a bezárt tölgyből, míg a többiek ébredeztek, hiába álldogált mindig egy csigaőr, akit a bükkajtóba helyeztek.
Szaladtak előre a gyerekek: Kökény és Kikelet, Pitypang nevét kiabálták. A tópartot inkább Mogyoró nézte, de a duci tavirózsák útját állták. Csigatanár úr bosszankodott:
– Ejnye, hol csavarog megint?
Saláta nem szaladt barátai után, dagadó pocakját fogta, Pitypang eltűnésére csak legyint.
– Biztos megint pipacsházban énekelget egymagában! – mondogatta huszadjára, s egy újabb adag zöld levelet tömött szájába Saláta.
Nem számított a borongós éjjel, s nem számított neki az édes álom, mert Pitypang csak a dalolást kereste az egész világon. Ment egyedül, ment előre, egyre beljebb szökött a tölgyerdőbe. A tanár úr felsóhajtott, már csak ilyen ez a Pitypang, mindig zörgött, mindig dalolt, ha épp ettek, ha épp ittak.
– Menjünk vissza, vár az óra! – kiáltotta a gyerekeknek. Kökény, Kikelet, Mogyoró és Saláta is vele mentek.
A varázsgép mögöttük állt, csendben nézte a padban ülő nebulókat. A gyerekszemek leragadtak, de a tanár úr egy hosszú fűszálat fogott, s felébresztette vele az álmodókat.
– Tegnap végre elkészültünk – magyarázta csigabácsi –, ma bekapcsolhatjuk a gépet, már nem kell tovább várni. Nem lesz több harc a süncsaláddal, és nem szállnak tölgyfánkra hollók, mert életre keltünk minden kupakot, minden tűt, minden ollót!
Kökény és Kikelet ámulva néztek a csillogó varázsgépre. Mogyoró hunyorgott nagyítója mögül, kezét nyújtotta előre, s azt játszotta, hogy a gépet elérte. Saláta a földet leste, emberi tárgyak terültek szét rajta. Vajon melyik lenne finom falat? Az egyiket majd a szünetben jól megharapja.
Krákogott egyet az öreg tanár úr, földig ért a szakálla, büszkén nézett a nebulókra, végre valóra válhat az álma. Ráncos kezét felemelte, épp magyarázni kezdett volna, de a szavak elcsuklottak benne. Mintha valaki dalolna!
Ekkor lépett ki Pitypang dúdolgatva, két lucerna közül. Kerek arcáról eltűnt minden bánat, látszott, hogy a csiga örül. Saláta egy levelet rágcsált, Pitypangot látva mégis elment a kedve. Félrehúzódott. A vidám Pitypang az utolsó padban maradt kirekesztve. A csigatanár úr csak morgott egyet, nem akart Pitypangra nézni, úgy döntött, hogy inkább a varázsgép működését meséli. És mesélt, mesélt, egyre mesélt, közben mutogatta a varázsgépet, lelkendezett, hogy a csigák ezzel egy új szintre lépnek.
Pitypang szeme lecsukódott, nem jutottak el fülébe a tanári szavak. Ha dúdolni nem is lehet, de képzelődni mindig szabad. Hallgatta a szél játékát, ahogy összedörzsöli a színes leveleket, s érezte szívében az egyre lüktető szeretetet.

Pitypang fejében ütemek születtek, megfogta kezét a dalnak, belekapaszkodott a zenébe s megtalálta a vigadalmat. Álmodott az öreg tölgyről, s álmában ott volt csigaváros. De a csend helyett ők is vele zenéltek… Ki válthat valóra egy csigaálmot?  














Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Hogyan írjunk ebookot? - formázás