Az elefántok éneke

Talán nem titok, hogy az állatkínzás ellen vagyok, s örülök, hogy nem egyedül. Sokáig azonban én sem gondoltam végig, hogy eme cselekedeteknek milyen alattomos fajtái is vannak. Hiszen kit nem vittek el a szülei cirkuszba? Ki nem lovagolt pónikon a majálisokon? Ki nem álmodott arról, hogy delfineket nézzen egy akváriumban? 
Sokan.
Régen én is, de azóta felnyílt a szemem és végre látok. Most szeretném veletek megosztani a cirkuszi elefántokról készült alkotásomat.

Nézz szemébe. Én megtört lelket látok.
Mosolyog, de nem ismer nevetést.
Lábának feszül vasból font viráguk,
jaj nektek, mert ti tettétek rájuk.

A szürke óriás lépteiben törött.
Hátát hegek díszítik cicomának.
Nem maradt neki csak a szűr körök,
s rabsága sem múlandó. Bizony, örök.

Nyakán vér buggyan, áztatja a földet.
Ordít a fegyőr, ütlegeli hosszan.
Felsírna, de hangját is elvették tőle.
Gyermeke milyen jövőt örökölne?

De szól már a zene, vidám harsona.
A porondon a piros orrú húzza.
Mellette lépked a társulat vagyona,
s sétája után várja a kaloda.

Mérgező. Lehet, hogy én is vak vagyok.
Bár' mindenki felébredne álmából.
Nem gondolnak rájuk fentről a nagyok.
Pedig csak a test él. A lélek halott.




A cirkuszi életet ti magatok is megnézhetitek:
A medúzákról készült versemet itt olvashatod:
http://dianatsoto.blogspot.com.es/2016/02/meduza.html








Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Hogyan írjunk ebookot? - formázás

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!