A lufik

  Egy kis faluban nőttem fel, annak a falunak is a legutolsó házában. Nem volt sok mindenünk, bár édesanyám így is mindig kellően gondoskodott rólam és a testvérkéimről. Emlékszem, ahogy reggelente a nappal kelt fel és ment ki a kopottas kertünkbe Gertrúdhoz, az öreg kecskéhez. Vénlány volt, de a tejét mindennél jobban szerettük. Édesanyám egész nap a falut járta, nekem pedig a testvérkéimre kellett vigyáznom. A barátaim mind kint játszottak a parkban, új labdákkal, új cipőcskéikben. Bár anyám engedte, hogy elmenjünk a parkba, én egyre kevesebbszer mentem, mert nekem nem volt se új cipőm, se új labdán. Esténként, mikor anyám fáradtan hazatért újra meg újra letámadtam a buta kérdéseimmel.
  - Édesanya! Édesanya! Szeretnék egy új cipőcskét!
  - Drága fiam, nem lehet még új cipőd.
  A napok lassan teltek, én meg a rengeteg időmet azzal töltöttem el, hogy gondolataimban a parkban játszhatok a többiekkel. Alig vártam, hogy estére hazaérjen anyám, s minden este letámadtam az újabb kéréseimmel.
  - Édesanya! Édesanya! Szeretnék egy új labdát!
  - Édesanya! Édesanya! Szeretnék egy új kabátkát!
  A kérésekből hamarosan követelések váltak, majd egy esős éjszakán közöltem anyámmal, hogyha nem kapom meg, amit kérek, én bizony elmegyek itthonról. Akkor aztán vigyázhat ő a testvérkéimre. A mai napig emlékszem anyám megtört arcára. Fel sem tűnt, hogy a ráncai barázdákat vájtak ki maguknak, és egészen öregnek láttam.
  - Drága fiam, holnap hozok neked valamit.
  Ezzel a mondatával egy időre megnyugtatott, így a következő napon még testvéreimmel maradtam, és az ajándékomon képzelődtem. Vajon mi lehet, egy labdácska, esetleg cipő, netalántán kis kabát? Ahogy elmúlt a nap édesanyám jött is serényen a szokásos időpontban.
  - Drága fiam, hoztam neked ajándékot.
  Szólalt meg édes hangján, majd adott nekem egy lufit. Nem mondott hozzá semmit, nyomott az arcomra egy puszit és az ágyára dőlt. Ma még fáradtabb volt, mint máskor. Én persze teljes mértékben felháborodtam. Hogy-hogy egy lufi? Mit kéne, kezdjek egy lufival? Mérgemben kiszaladtam a kertbe, és szélnek eresztettem a színes léggömböt.
  El akartam menni, de testvérkéimnek mégis szükségük volt rám, így gondoltam, hogy anyámnak is adok még egy esélyt. A következő estén, majd az azt követőn, és az azt követőn is édesanyám megajándékozott egy újabb színes léggömbbel. Nem tudtam, hogy mérges akarok-e lenni, vagy egyszerűen közömbössé váltam. Nem érdekeltek a buta léggömbök, s úgy döntöttem, elhagyom a szülői házat.
  - Édesanyám, én elmegyek itthonról.
  - Drága fiam, talán nem tetszettek az ajándékok?
  Erre még mérgesebb lettem, úgy felpattantam, hogy a régi szék hanyatt esett ijedtében.
  - Nem kértem tőled túl sokat csak egy cipőcskét! Te meg ócska lufikat hoztál nekem.
  Lassan felállt a székéről és nyugodtan felém lépett. Megsimította a dühös arcomat és rám nézett. Szemeiből sugárzott az irántam érzett szeretete.
 - Drága fiam, nekem nem csak rólad kell gondoskodnom, hanem négy testvéredről is. Mégis, hogy lásd, mennyire szeretlek téged, minden egyes lufiba beletettem egy ezüst tallért. Így te is, bármikor vehetsz magadnak új cipőcskét, a régit pedig odaadhatod testvéreidnek.
  Arcomra lehelt egy könnyed csókot, majd a sarokban álló ágya felé vette az irányt. Na, nekem sem kellett több. Mentem a kertbe, mentem a rétre keresni a lufikat. Persze a szél már messzire elhordhatta őket. Mikor hazamentem, egyik testvérkém ébren fogadott, engem várt. Hirtelen megértettem, mit is tesz értünk édesanyánk. Lehúztam a gyűrt cipőt a lábamról, és odaadtam neki. Mikor kérdően nézett rám, csak annyit feleltem.
 - Inkább járjak mezítláb, minthogy édesanyámnak még egyszer fájdalmat okozzak.


A novella a Verslista játékán született.
A Verslistáról itt találhatsz több információt.
Ha tetszett, amit olvastál, akkor ezen a linken még több novellát és regény részletet olvashatsz:
Minden ami nem rímel







Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem