Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2017

A lufik

Kép
Egy kis faluban nőttem fel, annak a falunak is a legutolsó házában. Nem volt sok mindenünk, bár édesanyám így is mindig kellően gondoskodott rólam és a testvérkéimről. Emlékszem, ahogy reggelente a nappal kelt fel és ment ki a kopottas kertünkbe Gertrúdhoz, az öreg kecskéhez. Vénlány volt, de a tejét mindennél jobban szerettük. Édesanyám egész nap a falut járta, nekem pedig a testvérkéimre kellett vigyáznom. A barátaim mind kint játszottak a parkban, új labdákkal, új cipőcskéikben. Bár anyám engedte, hogy elmenjünk a parkba, én egyre kevesebbszer mentem, mert nekem nem volt se új cipőm, se új labdán. Esténként, mikor anyám fáradtan hazatért újra meg újra letámadtam a buta kérdéseimmel.   - Édesanya! Édesanya! Szeretnék egy új cipőcskét!   - Drága fiam, nem lehet még új cipőd.   A napok lassan teltek, én meg a rengeteg időmet azzal töltöttem el, hogy gondolataimban a parkban játszhatok a többiekkel. Alig vártam, hogy estére hazaérjen anyám, s minden este letámadtam az újabb kéréseim…

Az elefántok éneke

Kép
Talán nem titok, hogy az állatkínzás ellen vagyok, s örülök, hogy nem egyedül. Sokáig azonban én sem gondoltam végig, hogy eme cselekedeteknek milyen alattomos fajtái is vannak. Hiszen kit nem vittek el a szülei cirkuszba? Ki nem lovagolt pónikon a majálisokon? Ki nem álmodott arról, hogy delfineket nézzen egy akváriumban?  Sokan. Régen én is, de azóta felnyílt a szemem és végre látok. Most szeretném veletek megosztani a cirkuszi elefántokról készült alkotásomat.
Nézz szemébe. Én megtört lelket látok.
Mosolyog, de nem ismer nevetést.
Lábának feszül vasból font viráguk,
jaj nektek, mert ti tettétek rájuk.
A szürke óriás lépteiben törött.
Hátát hegek díszítik cicomának.
Nem maradt neki csak a szűr körök,
s rabsága sem múlandó. Bizony, örök.
Nyakán vér buggyan, áztatja a földet.
Ordít a fegyőr, ütlegeli hosszan.
Felsírna, de hangját is elvették tőle.
Gyermeke milyen jövőt örökölne?
De szól már a zene, vidám harsona.
A porondon a piros orrú húzza.
Mellette lépked a társulat vagyona,
s sé…

Csigamesék - Pitypang és a zenebona

Kép
A napokban elkészült a mesesorozatom első darabja, mely a fent olvasható címet viseli. A mese a 3 - 8 év közötti gyerekeknek készül, de úgy lett megírva, hogy a szülők is jól érezzék magukat az olvasás közben. Vallom, hogy a gyermekek nem buták, így magam sem süllyedtem le a gügyögő szavacskákig, hanem kellemes ritmusú történeteket készítettem számukra.
Olvassátok szeretettel a könyv bevezetőjét.
Titokzatos erdő mélyén állt egy tölgyfa elhagyatva, majd nesszent a szó, csusszant a hasláb, s most játékát űzi a csiga csapatka. Nem volt ez mindig így, mert a tölgyfa egykor kemény szívet rejtett, de mára megnyitotta kérgét, és az erdő nyakába akasztotta, mint halandó amulettet. Első volt talán az öreg tanár úr, mikor megérkezett, még csak nődögélt szakálla. Mostanra bizony a földet is eléri, s városa felett pihen öregedő válla. Mogorva arca nézi a sok fiatalnak feltaláló vágyát, majd felépíti ő a varázsgépet, s most a csigák csodáját várják. A tanár úr tudja, mit jelent az éjjelente, hogyh…

Változás

Kép
Halotti tort tartanak a fák, siratják elhulló lombjaik. Soká' nyílnak emlékvirágok, míg belőlük öröm ontatik. Zöldülnek a gally-ujjak lassan, elfolyik magzatvize a télnek, megszüli szőke tavaszlányát, a tücskök vigasz szót zenélnek. Letépem korai virágom, rádobom a kásás patakra, elűzöm felhőim az égről.

Ez a tél majd úgyis feladja.
(A vers megnyerte a Verslista játékát.)

Szeretsz olvasni?  Válaszd ki a neked leginkább tetsző könyvet és kukkants bele!  Ha tetszik, akár meg is szerezheted. http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=diana+soto Ha pedig inkább e-könyvet szeretnél: https://www.smashwords.com/books/search?query=diana+soto








Szeretsz olvasni?  Szereted a verseket?  Nem ijedsz meg a drámától? Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:
http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=diana+soto

100. bekezdés - Könyv születik?

Kép
Sokan úgy tartják, hogy egy könyvet az oldalak alapján is meg kell ítélni. Igazuk is van! Egy 100 oldalas novelláskötet nem ér fel egy 300 oldalas regénnyel. Sajnos. És milyen kár, hogy néha árban sem különböznek annyira. Talán már ismeritek Az ártatlan bűnös c. drámámat, mely papír alapon 100 oldalas, és talán sokan pont ezért nem merik megvenni. Kis könyv, kis remények?
Ez év januárjában megszületett Az akasztott király c. drámám is, mely műfajához méltón nem sokkal lépi át a 100 oldalt. Elindult a szokásos kiadó keresés, s az én legnagyobb örömömre (vagy bánatomra?) két kiadót is találtam.
Mind a kettőnek meg van az előnye és a hátránya, azokat próbáltam összegezni magamban, de ti is láthatjátok: