Te és én - haikuk

Folyton elmúló
Nedves pillangó szárnyak,
Borús vallomás.
Égi ajándék,
Kölcsönbe kapott virág,
Fénylő illatár.
Szenvedő szívek,
Megállíthatatlanok...
Tehetetlenség.

Hazug adomány,
Csalóka képzelet csak,
Vadzuhatag árny.
Egy gyufát gyújtok.
Mily szép a piros lángja...
Lám füstté válik.
Parázs elalszik,
Feketén is megéget,
Füstje megfullaszt.
Egy pókerparti.
Te is ugyanúgy blöffölsz.
Szerencsejáték.
Írók szerelme,
Poétáknak múzsája,
Csalfa szerető.
Fényes szivárvány,
Tündérek kincsét rejti,
Vihar előzi.
Levegő vagyunk.
Oxigénmolekulák.
Te. Én. O2.
Te víz, én olaj.
Ég és föld, mégis együtt.
Te só, én cukor.

Te tű, én cérna.
Külön mit sem ér, együtt
lám hatalmasok.



Ha tetszett, itt még több haikut olvashatsz tőlem:
nincs értelme megfutmodni













Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem