Találkozás

S – Az áldozatra felpuffadt testtel találtak rá a mólón sétálgató turisták. A fagyizó biztonsági kamerája rögzítette a bűntettet. Miért tette?

H – Tudja, Sir, mindenkit elér a vég. Valakit hamarabb, valakit később.

S – Ön a viharos tengerbe lökte gyanútlan áldozatát.

H – Nem kellett löknöm. A lélek szabad, a test gyenge, az elme bolond.

S – Ön hosszas beszélgetést folytatott a férfival. Miről beszéltek?

H – A világ dolgairól.

S – Kifejtené, kérem?

H – Ha kinéz az ablakon, mit lát?

S homloka értetlenül ráncolódik.

S – Mi köze ennek a bűnesethez?

H – Csak nézzen ki. Mit lát?

S az ablakhoz megy, hosszasan bámul.

S – Esik. A fákat tépi a szél. Emberek szaladnak át az úton, esernyőjüket kicsavarja a vihar.

H – Én nem embereket látok és a mólón sem embert láttam.

S visszaül az asztalhoz.

S – Akkor mit látott?

H – Egy megtört lelket. Bánatot, fájdalmat, szomorúságot, szenvedést. A család hiányát, vérző sebek gennyező vonalát.

S az aktáját lapozza.

S – Az áldozaton nem találtak testi sérülésre utaló jeleket.

H – A szív sebei mélyebbek a felületnél. A bőr betakarja a rothadó szerveket, becsomagolja és úgy próbálja eladni a társainak. Fehér, barna, fekete. Kívülről oly egyformák, de belül azonos sebeket viselnek.

S – A férfi beszélt önnek lelki sebekről?

H – Igen, mindent lemondott.

S – És miért lökte le a mólóról?

H – Mert nem mert egyedül ugrani.

S értetlenül néz H arcába.

S – És maga szerint ezzel a tettével jót cselekedett?

H – Én nem a jó cselekedetére vagyok hivatott. Munkám van, azt jöttem ellátni, és mikor hívnak majd, akkor távozom. De addig folytatnom kell, amit elkezdtem.

S – Csak nem hiszi, hogy szabadlábra helyezem?

H – Hát nem hallja? Az óra kattog ugyan, de a másodpercei késnek. Lassan halkul el, s amint megáll, nem lesz, aki újra beüzemelje.

S feltűnően izzad, az aktával legyezi magát.

S – Próbáljon meg a bűntényről beszélni és ne terelje el a figyelmemet.

S kilazítja a nyakkendőjét.

H – Magának nincs családja.

S – Miből gondolja?

H – A sebei oly felületi sebek, hogy képtelen lenne megérteni a mólón álló férfi gondolatait.

S ujjait masszírozza, mélyeket sóhajt.

S – Maga talán értette a gondolatait?

H – Hívott engem. Ahogy ön is.

S hátrahőköl.

S – Én? Én hívtam? Miről beszél?

H – Mindenkinek eljön az ideje. Maga szerencsés, két pislantás között alszik el, álma fekete, fájdalommentes.

S a szívéhez nyúl, lihegni kezd.

S – Segítség!

H – Már érti? A férfi a mólón engem hívott. Összetört lélekkel nem volt miért élnie. Kiöntötte a szívét az egyetlen személynek, aki meghallgatta, én pedig segítettem neki. Megadtam az erőt az ugráshoz.

S leesik a székről, rángatózik.

S – Maga gyilkos!

H feláll, S-hez lép. Megértően mosolyog, kezét a férfi szívéhez teszi. S lehunyja a szemét, meghal.

H – Én a Halál vagyok.


Kész drámámat itt tudod olvasni:
Az ártatlan bűnös










Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

My Instagram