Az akasztott király (részlet)

Márdokeus
El kell, hogy veszítselek.

Hadassa
(felkapja a fejét) Tán eladott engem?
Velem fizette ki titkos adósságát?
Nézzen rám, megteszem!
Eme gyermek kezébe adja életét s halálát.

Márdokeus
Oh, Hadassám!
Bárcsak eladtalak volna.
Jobb a zsidó rab, mint a pogány szolga.
Látod a botorkáló lényeket?
Ott kuporognak vénülő fa alatt.
Hazug énük bizony, elveszni látszik,
borongós világuk ölébe ragadt. 
Hol vagytok ti, bölcs királyok?
Uszítsátok a békét a népre.
Lehet, hogy későn hallik a dobszó,
Lehet, hogy a vég már őket elérte.
Álnok kígyó. Más fején a korona.
Prüszköl s vágtat fehér lova. 

Hadassa
Nem értem beszédét.

Márdokeus
Örülnek az asszonyok s sírok én.
Perzsa kézbe kerül minden törékeny edény.
Nem számít bőrszín s nem számít vallás,
a legszebbet Ahasvérushoz adják.

Hadassa
Hát igaz a szóbeszéd!

Márdokeus
Tudott róla?

Hadassa
Csordogáló patak mellett a kövek beszélnek,
s aki mosni jár, meghallja szavukat.

Márdokeus
Lám, az asszonyok előtt nem lehet tartani titkokat.

Hadassa
Történjék bármi, én hű maradok magához s Istenünkhöz.

Márdokeus
Nem!
E szavakat mások előtt ki ne ejtsed!
Még valaki rájön származásodra,
s rútul ellened cselekedne.
Életedbe nagy változást hoz a mai nap,
de nekem rád kell, hogy majd vigyázzak.
Hallottál a mosolyról? Kóbor emlékek hadáról?
Egy szerető ölelésről, békés elmúlásról?
Hideg éjszakákról, könnyű Holdról?
Láttál-e vihart? Villámok seregét, dörgő lovasait.
Láttad, ahogy tombol? Hallottál-e zenét?
Sűrű égnek könnyed muzsikáját.
Ízeltlábú parasztoknak bársonyjátsziságát.
Éltél-e már igazán? Szerettél teljes szívből?
A szolgaéleted, mondd, elkerülted hírből?
Láttál-e már szenvedést? Ahogy más törik össze.
Láttad, ahogy az embereknek patakká válik a könnye?
Ízlelted-e a világot? Haraptál már szerelmet?
Könnyed voltál-e, amikor bús érzéseid teremtek?
Sírtál-e, amikor a boldogságot lelkedből elűzték?
Hiszel-e a mesékben? Mindig csak a jó győzhet?
Éreztél már csontig ható félelmet?
Bántottál-e már meg valakit? Sajnálod a múltat?
Van még miért élned, de vigyázz, jelened elmúlhat.
Gondolj arra, aki boldognak ismert,
s kérlek, soha, soha ne hibáztasd Istent.
Vedd le kendőid, öltözz úgy,
ahogy a perzsa asszonyok,
s ne mondd meg senkinek,
hogy én magam zsidó vagyok.
Tudd, szívem soha nem ereszt el,
de mától nem lehetsz Hadassa.
Neved legyen Eszter!

Mehuma és Zétán elindul, a folyosón fiatal lányok csatlakoznak hozzájuk. A lányok énekelnek.

Lányok
királyunk fogad
nő lesz a szabad
szám dalra fakad
királyunk fogad

Újabb lányok csatlakoznak a menethez.

Lányok
szolga véget ér
asztalon kenyér
áldott életért
királynőt remél

Újabb lányok csatlakoznak a menethez.

Lányok
menni menni kell
királyné leszel
adni adni kell
királyné leszek

A menet Eszterhez érkezik, megállnak, az éneklés elhalkul.

Eszter
(félre) Néztelek. Lassan eltűntél előlem.
Vigyáztál rám, mint törékeny virág,
a csendben hajlongó borús, néma nád.
Mégis, a nagyok elűztek mellőled.
Zajongtam s a zajban némává válok.
Lehanyatlok a szeretett földre,
mellém fekszik, ki maga után lökne,
s rám kacsintanak szürke szivárványok.
Talán hallasz még, azonban nem látlak.
Egy szerető föld, melyből kivágtak.
Érzem még ölelésed, fogod kezem,
fülembe súgod bús dalát a szélnek.
Kitartasz, bár erre meg sem kértek.
Előttem lebegsz, mint élő s eleven.
Látni foglak. Látni s magammal vinni.
Köszönöm, hogy megtanítottál hinni.
Mint mező felett szálló jégmadár,
röptömben mindent szívébe zár.
Apám helyett váltál igaz családdá,
ha tudnám, százszor meghálálnám.
Kitartok és mindig remélek,
érted s Istenemért élek!

















Szeretsz olvasni?
Szereted a verseket?
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:

http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=diana+soto

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

My Instagram