Az árva tollából

Egy csillogós szemű mosolygós kislány.
Apró kedvességet egy kacajjal fizetett.
Figyelt, fülelt, megértett mindent,
Már rég tudtuk, ő nem lehet kivetett.

Sodorja az öröm, ahogy sodorná a tenger
Könnyedén kacsintva, szeretetet adva.
Rád néz, s te ölelnéd, törékeny pillangó.
Akkor is repül, mikor más már feladja.
Nem telt el hét bolondos játékok nélkül,
Hol rajzolni, hol tanulni, épp nővé válni.
De ez a mosolygós arc titkokat rejtett,
Melyhez kulcs is volt, igaz csak parányi.
Ezt a kulcsot úgy hívják, szeretet,
Megnyitja a legrozsdásabb zárat.
Segít a szegénynek örömet szerezni,
S ki magányos, akár családot találhat.
Megkértem hát a törékeny pillangót,
Árulja el nekem, hogy mit is rejt a szíve.
Ha tudtam volna válaszát, hamarabb kérdem,
Hisz e tudás minden kincsem megérte.
A nyolc éves gyermek tollal a kezében
Elárulta szíve legrejtettebb titkát.
Nem a nevelést, nem a sérelmet,
Azt sem, hányszor őt le kellett, hogy szidják.

„Kívülről boldog vagyok, ezt látja mindenki.
Szívem megszakad, arcom küzd könnyek hadával.
Mert csak egy dolog hiányzik, egy dolgot kérek,
Élni egy családban egy igazi anyával.”



A verset egy nyolcéves lány őszinte szavai ihlették és a Nézz fel a Holdra című kötetben olvasható.








Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

My Instagram