Az ártatlan bűnös - 5. szín (részlet)

5. szín

Párizs. Conciergerie börtönében Marie Antoinette fel-alá járkál, miközben hangosan gondolkodik. Haja feltűnően megritkult.

Marie Antoinette
Élet, és halál.
Összefonták karjaik felettem.
Zokogó esőcsepp és hulló zivatar.
Üresen tátog a sírban, kit szerettem.
Haldokló napsugár, így haldoklom én is.
Féltem úszni, hisz megfulladhat a lélek,
ám tartom magam, s itt vagyok mégis.
Éjjeleim leteltek, hol álmatlan forgolódtam,
s most felém kiáltanak hulló csillagok.
Fülem feléledt, zúgó zajt hall, még itt vagyok.
Fejem vállára hajtom, elűzöm a reménytelenséget.
Hiába Párizs, hogy kiáltsa halálom,
tudom, életem így nem érhet véget.
Belekapaszkodtam a magányba, fellélegeztem,
megtanítottak a megbocsátásra önnön magamnak.
Elfogadtam, hogy a gyermekkort ellopták tőlem,
s már azt sem bánom, hogy a nagyok kitagadtak.
Kérhetek-e többet?
Szükségtelen lenne.
Hiszen meg volt mindenem.
Mégis, mi értelme lenne?
A halált megvenni se pénzzel, se ruhával.
Az élet fizetett egy fiúval, s egy lánnyal.
Nem kérek többet, bőven megáldott,
s ha egyszer meg kell halnom,
dicsőség volt nekik életet adnom.

Rosalie jön

Rosalie
Hát itt vagyok felség, elérkezett az óra.
Öltse fel a feketét, legyen koszorúja.
A színek elbújtak, a jóság elrejtőzött.
Álljon ki büszkén, hogy elmondja, én vagyok, aki győzött.

Leteszi a fekete ruhát, Rosalie elmegy. Marie Antoinette megöleli a ruháját, majd magára ölti.

Marie Antoniette
Fekete.
A színek királynője.
Nincs az a fájdalom, mi ne olvadna meg tőle,
mindenben jelen van.
Nélküle nincs élet.
Feketét viselve tudják, hogy még élek.
Élek, mert nem félek, ha meg kéne halnom,
a fekete, mi képes, hogy erőt adjon.
Gondolják, hogy szívem gyászol,
mert a hazug árulóknak is gyászolniuk kéne.
Megölték királyuk!
Majd azt kiáltották, végre…
Hitvány nemzet. Rajtam a sor.
Meglátják, hogy még él a királyné.
Még látszik az a mosoly.
Az ártatlan mosoly, mikor gyermek voltam.
A hazám eladott, s én maradtam szótlan.
Feleség lettem, férjéhez engedelmes,
hiába volt gyenge, hiába volt kedves.
Kinevettek. Gúnyoltak engem,
s féltek, mert én így is mosolyogni mertem.
Hát kiáltsanak halált, vagy kiáltsanak életet,
én Habsburg–Lotaringiai Mária Antónia Jozefa Johanna vagyok,
S mint mindig, most is mosolyogni fogok.

Chauveau-Lagarde jön.

Chauveau-Lagarde
kedvesen Hogy van kegyed?
Hogy érzi magát eme napon?
Tanácsolom, könnye ne legyen szánalom.

Marie Antoinette
hidegen Maga az ügyvéd.
Sorsom az Ön kezében áll.
Nem számít, mit mondanék,
már tudják, hogy élet vagy halál.

Chauveau-Lagarde
Talán igaz.
Mégis ez a legrosszabb, amire ma gondolhat.
Lélegezzen mélyet, had tisztuljon az elme,
szóljon, mikor már menne.

Marie Antoinette
A másik Monsieur merre van?
Magát miért egyedül küldte?
Elmaradásának nem tudom az okát,
tán izgulnom kéne?

Chauveau-Lagarde
nyugodtan Neki még dolga van asszonyom.
Harcol a teremben, hogy legyen valaki a maga oldalán is,
hiszen esélyt kapott maga a király is.

Marie Antoinette
Rendben.
Megértem.
Adjon tanácsot.
Bajt hoztam fejemre?
Kiutat nem látok, bár tudom, bízni kell.
Mégis gyorsan dobban bennem a kétely.

Chauveau-Lagarde
sóhajt Kegyetlen a vád.
Szerintük királynéjuk hitvány, áruló.
Tagadni felesleges, levelei megvannak.
Mégsem hibáztathatják csak magát.
A királyné mióta felel dolgáért a királynak?
Mondom én. Egy próbát megér.

Marie Antoinette
mosolyogni próbál Köszönöm kegyét.
Köszönöm, hogy maga még embernek lát engem.
Veszélye azonban fennáll, hogy mégis mennem kelljen.
Próbálom nem ringatni magam hazug mesébe, bár él a hit,
és él még a remény. Igaza van, egy próbát megér.

Chauveau-Lagarde
Én azt mondom felség,
magát sok francia még mindig nőnek látja.
Egy nőnek pedig nincs hatalma.
A királynak rég fejét vették.
Bűnhődjön csak az, ki bűnös.

Marie Antoinette
felháborodva Hiszen már bűnhődött, maga is jól tudja.
A király egyenlő a földdel.
Halott.
Én következem. Mikor lehunyom a szemem,
megmutatják vidám arcát szomorú angyalok.
Régen még én is mondtam volna, hogy a királyné bűnös,
de esélyt kaptam a gyógyulásra.
Szemem kinyitották, hogy a valóságot valóságnak lássa.

Chauveau-Lagarde
elbizonytalanodva Mit ért az alatt, hogy valóság?
Titkolna valamit, mit felhoznak Ön ellen?
Jobb, ha elárulja gyorsan,
Könnyebb lesz a hazugok ellen.

Marie Antoinette
Valóság alatt pont a valóságot értem.
Magamat okoltam.
De ne is kérdezze, kérem.
Már tudom, hibám van, ám nem létezik tökéletes ember.
Ezt elfelejteni nem fogom.

Chauveau-Lagarde
intően Maga tudja, de vigyázzon.
Párizs népe, mint egy kiszáradt mező,
lángra kap a legkisebb parázsra.
Ne mondja, hogy nem szóltam,
maga lesz, ki a tüzet kiállja......

Ha szeretnéd tovább olvasni ingyen, akkor írj egy üzenetet a
dianatsotoo@gmail.com címre,
vagy Facebookon,
vagy Molyon.
Olvass el még egy részletet itt.











Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Hogyan írjunk ebookot? - formázás