Veréb távlat

Miért keresnék távoli csodákat?
Hiszen, hogy élek, maga is csoda.
Borús harangszó törte meg a fákat,
De várt már rám a fényűző lakoma.
Mert morzsákat kellett csipegetnem,
És páros lábbal ugráltam előre.
Az ujj tollra változott kezemben,
S a csőröm lett a magok fegyőre.
Utánam eredt az undok cirmos,
Kilöktek maguk közül a galambok.
Fecskék törtek rám, a csaló cinkos,
Fejet hajtottak az élők s halandók.
Mégsem féltem, hogy nem lesz mit ennem,
Ruhát is adott rám természet anyám.
Gondok magasan repülnek felettem,
S egy régi világból vált ki a hazám.

És ti?

Találtok otthont? Találtok hazát?
A gondok tőletek messzire szállnak?
Barátként látjátok természet anyát?
Sírtok az ételéért a mának?
Ismer az élő, de nem a halott,
Testvérében sem bízhat meg az ember.
Kilökik a sok kicsit a nagyok,
Nem éritek be állat szeretettel.
Maradékot esztek, beteggé váltok,
Derekatok hajlik örök munkába.
Ugráltok, de letaposnak barátok,
Előre tör, ki mindőtök utálja.
Talán vár rátok fénylő lakoma?
Borús harangszó töri meg a fákat.
Még életben vagytok, maga a csoda,
Miért kerestek távoli csodákat?



Most megnyerheted a Törpekirály c. kötetet, ahol ez a vers is olvasható!
Csatlakozz hozzám itt és nyerj!
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Hogyan írjunk ebookot? - formázás

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!