Észak tündére - avagy, amit Hófehérke eltitkolt előlünk (1.)

A Fekete erdő zord fenyőkatonái elrejtették a sötétségben rejlő világot. A lehullott tűlevelek árnyékában a törpék fáradhatatlanul képezték ezüstkatonáikat és bosszúra szomjaztak. A bánya bejáratát egy fényes tollú holló őrizte, s hatalmasat rikkantott, amikor egy átutazó túlságosan megközelítette.
A királyság népe nem merészkedett a sűrű erdő titkos zugaiba, a falukat erdőszéli utakkal kötötték össze és a király katonái őrizték az emberek nyugalmát. Az évtizedekkel korábban dúló háború nyomai némán kapaszkodtak a falusi emberek békés életébe, a gyermekek esténként rémmeséket suttogtak kisebb testvéreiknek elalvás előtt.
A királyság falai mögött a hét éve tartó gyász véget ért.
Edmund király visszavonta a komoran lobogó fekete zászlót és a fehér paripák messzire nyargaltak a hírrel.
A faluban az emberek letették kaszájukat, az asszonyok felnéztek kézimunkájuk mögül, a gyerekek beszaladtak vályogházaikba. A kemencéket begyújtották és a lapos kenyerek átadták helyüket az ünnepi kalácsnak. A vizes hordó mellé bort gurítottak és a falu összegyűlt a köztéren ünnepelni.
Edmund király boldogságát legkisebb lánya húzta keresztül. Hófehérke bezárkózott a tölgyfa ajtó mögé, és a szolgák hiába csalogatták a legfinomabb édességekkel, a leány nem volt hajlandó előbújni.
– Hófehérke! – kiabált a király a csukott ajtónak. – A királyné már vár minket. Bújj elő!
Azonban ő sem kapott választ.
Dühösen bámult az ajtóra és katonái a parancsára vártak.
– Betörjük? – kérdezte tőle a kapitány, de a király a fejét rázta.
Edmund mélyet sóhajtott és hátat fordított szeretett leányának, s egyedül ment le az ünnepségre. A királyné moha zöld ruhában jelent meg, szalmaszínű haját réti virágokkal fonták össze. Egyszerű bőrsarut viselt és kecsesen lépkedett végig a bámuló szolgák között. A király kezet nyújtott felé és leültette egykori felesége trónjába.
A trombitaszót az arany korona követte, melyet Edmund tett ifjú felesége hajába.
– Éljen a királyné! – kiáltott fel a király.
– Éljen soká! – visszhangozták a szolgák.
A vártorony öreg harangja megkondult.
Hófehérke a szolgák takarásából nézte apját, oldalán az új asszonnyal. Kezét ökölbe szorította és a gyűlölet átitatta fekete szemét. Vöröslő ajkába harapott és mire apja észrevette volna, ében haja meglebbent a szaladó leány mögött.
A szerény ceremónia után a királyné aranyozott szobájába vonult, s egyedül maradt. Faragott tükréhez lépett, s amikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem látja, megérintette a kopott tükröt.
– Tükröm, tükröm mondd meg nékem, hogyan álljak bosszút a törpéken?
A tükör sima felülete hullámzani kezdett, és egy aranyló hajú nő nézett belőle vissza.
– A törpék hatalma egyre nagyobb, ha Hófehérkét életben hagyod. Vérében folydogál a törpék vére, veszélyt jelent az összes tündérre.
A tükör hullámzása alábbhagyott és a királyné zokogva roskadt a bársonyos székébe. Almazöld ruhája besötétedett, s a réti virágok a hajában elszáradtak. Egyesével húzta ki a száraz bimbókat fénylő hajából, miközben mélyeket szippantott a hűvös levegőből. Arcát selyemkendőjével törülte szárazra, s szomorúságából mosolyt varázsolt. Halkan dúdolt magában egy dalt, s mire a könnyek apró levelekké váltak a földön, a királyé bársonyos hangja kacagva énekelt.
A tündérek visszatérnek
törpék ellen nagy leckének,
hiába súlyt le az ég haragja
felkészültek a nagy napra.
Tündér lelkem most elfojtom,
a királynak tüzét oltom,
megmentem az embernépet,
véget vetek a törpéknek.

Aranyló haját simára fésülte, zöld ruháját selyem köpenyre cserélte. A padlón összegyűlt faleveleket kidobta az erdőre néző ablakon, és kecsesen besétált a király hálószobájába.
***
Hófehérke lassan felcseperedett, az udvar szívébe zárta a kedves hercegnőjüket. Edmund király nem hagyta el többé lakosztályát, és a királyné gyógynövény főzetekkel próbálta meggyógyítani férjét. Mindhiába.
Edmund király halála után a fekete zászló visszakerült a vár legmagasabb tornyára. Az ünnepi kenyeret a kovásztalan kenyér vette át, az emberek megsiratták szeretett királyuk. A királynő katonái mindennap egyre beljebb merészkedtek az erdőben, hirtelen halálukat tehetetlenül fogadták a szolgák. Összesúgtak az aranyhajú királyné háta mögött, s a kisebb zendüléseket a nagyobb felkelések követték.
A királyné azonban hatalmasabbnak bizonyult Edmundnál, hű katonái rendet tettek a királyságban, a szolgákat száműzte, s Hófehérkét folytonos felügyelet mellett tartotta. Fiatal katonákat toborzott és a Fekete erdő bizonytalan mesélt a katonák harcairól, melyeket senki sem látott, és melyekről senki sem beszélhetett.
A királyné naphosszat bámulta a faragott tükrét.
– Tükröm, tükröm mondd meg nékem! Hogyan álljak bosszút a törpéken?
– Tudd meg királyném, hogy bár hatalmad van, de Hófehérke hatalmasabb.
A királyné szíve összeszorult és elöntötte a félelem. Rettegve nézett Hófehérkére, akit minden egyes nappal jobban szeretett a nép, s aki olyan utálattal mérte végig a királynőt, hogy szavak helyett szavakká váltak.
Nem volt mit tennie.
Népe utolsó megmaradt egyedeként elnyomta szívében Edmund iránt érzett szeretetét és hívatta a vadászt.
– Feladatot adok neked – mondta, s mélyen a férfi szemébe nézett.
– Vidd el Hófehérkét magaddal vadászni, és amikor a sűrű erdő legsűrűbb fái közé értek, öld meg!
A vadász térdre esett a királynő előtt.
– Felséges királyném! Hogyan tehetnék ilyet?
A királyné szíve összeszorult, szemét halvány fátyol öntötte el. A vadász mélyen a földet nézte s megremegett, nem mert királynéja szemébe nézni. A királyné kihúzta magát és leküzdötte fájdalmát. Egyetlen élet feláldozása nem volt elég nagy ár népe fennmaradásáért.
– Az engedetlenség felesleges halált szül – felelte szárazon.
A vadász összeszorította állkapcsát és felpattant a földről. Dühösen maradt a királynéra, majd könnyedén meghajolt előtte. Szó nélkül távozott, s a királyné tehetetlenül bukott a trónjába vissza....



Ha szeretnél ingyen könyvet nyerni, molyos véleményért cserébe:
www.facebook.com/dianasotowriter











Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem