Mit rejt az éjszaka?

Friss forgácsom dédelgető melegében elfelejtem a komor üvegfalakat. Pofazacskóm tele van a tálamban unatkozó napraforgómagokkal. Az éjszaka suttogva énekel, csengettyűs faleveleken repülnek tova harmatos tündérek ezrei az ablak mögött. Hosszú fénycsóvákat húznak maguk után az eltévedt álmok, kiszínezik az Erzsébet híd hasában csordogáló feketeséget. Rutinosan futok még egy kört kerekemben, s képzeletemben megrágcsálom a Szabadság-szobor vasruháját.
Táltos egyszarvú néz be az ablakon, felhőket fúj maga előtt. Szikrázó bőrű óriás fogja be az égbolt csillagait sárga hálójában. Gyorsítják lépteiket, s távolt ugranak a felderengő horizonton.
Hajnalban elbújnak a sötétség csodái, s emberek mozdulnak ágyaikban.

Én is nyugodni térek.
















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem