Fekete István - Vuk

Lefelé hajlott a nap, majd
betekintett az erdőbe.
Még egy tiszteletét tette
a feketerigó csőre.

Hűs párát lehelt fel a föld,
zöld szemek úsztak a tájba.
Árnyék vált el az árnyéktól,
nem szuszogott vacsorája.

Egy orr moccant a nyolcból,
illatok lengték körbe.
Két büszke tekintet mártott
vele anyai örömbe.

Vadászom Utamból Kotródj,
hallani fogják a népek,
már Kata férje kiáltott,
kukorékolt a megyének.

Vahúr kajtatott vakon,
ám túljárt eszén a róka.
Szégyenkezett a szabadnép
a behódolt rokonra.

Dúdolt a Simabőrű,
helyette kutyái láttak.
A rókabarlang övé lett,
kiabáltak a világnak.

A bús szerelmesek közé
egy apró rém bátran állott,
mire szabadok lehettek,
ott voltak a dobogások.

Menteni tudtak egyet
a szuszogó halomból,
szívük, lelkük adták, hogy
emlék váljék az alomból.

Őket hiába várta
a gyermek, ártatlan lélek.
A nádas partján remélt,
szárnyalt felette a végzet.

Léptek törtek át a sáson,
megmentés, sárga szemekkel.
Apai szeretet lobbant
az öregedő szívben fel.

A fiának fogadta őt,
megtanította vadászni,
hogy a sötétség barátja,
hogy széllel szemben kell járni.

A dühöngő emberek
halkan suttogták nevét.
Vaskarú csapdát kerülte,
látta a vadász erejét.

A rács vasát érezte Vuk,
lépett a rab róka felé.
Testvére beleremegett,
mikor a két orr összeért.

Tomboló vihar, szabadság.
Hárman repültek a réten.
A fogsággal az élet
kellett, hogy helyet cseréljen.

Kalászok ébredtek lassan,
az aratók egyre várták.
Rókára éhezve állták
körül a megérett táblát.

Az életükért futottak,
az ész nyert az erő felett,
titkon ámuldoztak rajtuk,
egyszerű paraszt emberek.

Majd külön utakon jártak,
és más hangja lett a szélnek.
Kürtszó vágott a bokrokra,
keserűvé lett az ének.

Az öreg kiugrott, hogy
a fiatalokat mentse.
Villámló bot dörrent távol,
megpihent fájó teste.

Egy kései levél perdült,
izmai meg-megfeszültek,
szemére zöld hályog úszott,
összetörte a csendet.

Bársonyos lett a bundájuk,
az első havat is látták.
Külön utakon vadásztak,
lelkük megtalálta párját.

Jövő fiaira gondolt,
kik folytatják, ha nem élne.
Mert örökké fennmarad
a rókák szabad népe.






























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem