Ártatlan bűnös - előszó

Diana Soto egy fiatal, tehetséges, szárnyait bontogató kreatív lélek. Első verseskötete után (Nézz fel a Holdra) egy komoly, tartalmas történelmi drámával jelentkezett az irodalmi palettán. Egy történelmi drámát tart kezében a tisztelt olvasó. Nehéz műfaj, amivel kevesen próbálkoznak, de Diana Soto mégis megfelelő bölcsességgel, és felkészültséggel vágott neki a szinte lehetetlennek.
Költő lesz, akit olvasói megbecsülnek, írja az első felvonás végén.
A második felvonásban szavait idézve szinte én is parancsba adom, hogy beteheti lábát, helye van a magyar irodalomban egy ilyen alaposan megírt, körüljárt drámának. Szinte klasszikus elemeket látok a mindegyik felvonásában.
„Hát átok fejemre, ha szánalmat érzek” – „száradjon el a szám” – de előtte a magasba emelem a fiatal költőnőt. Mély gondolatokkal a dráma végéig ébren tartja, szívet marcangoló képekkel, ökölbe szorult kezekkel lenyűgözi az olvasót.
„Megbolondultam, szellemet látok” – Nem! Egy nehéz darabot gyenge fogakkal rágcsál az olvasó, de folyása nemes, klasszikus, és a magasba néz…
Egykedvűségből színesbe öltözött, és kóstolgatjuk a dráma hangjait…
Egy történelmi korszakon utazik át az olvasó, kétségek, fájdalmak, és érzések között…
Napjainkban sokan a könnyebb műfajt választják, a rövid üzeneteket, az egyszerű metaforák tengerében süllyednek a kezdő tollforgatók, de jelen esetben a dráma történelmi képei egy érett szerzőre vallanak. Drámai éhségünket az egyetemes létezés történelmi képeivel néha könnyed, néha dallamos soraival köszönti az olvasót.
Fohászkodom az olvasóért, azért az olvasóért, aki olvas ma még drámát. Nehéz történelmi lecke, ám amit az olvasó elé tár Diana Soto, az tanulságos és követhető.
De kedves olvasó, itt meg ne állj, borzongj, és éld át a történelmet, repülj vissza a századokban, ahol segítség nélkül ne bolyongj, – nézz szembe a múlttal, mert sokszínűséget látsz… és „büszkeséggel nem fogsz jól lakni” – de a dráma olvasása közben igen.
Bátran ajánlom fiatalnak, idősnek, férfinak és nőnek, aki egy kicsit is kíváncsi egy történelmi drámára. Amikor nekiláttam az előszó megírásához, elhatároztam, nem dicsérek, de a dráma önmagát dicséri.
 Végezetül a címet sem hagyhatom szó nélkül. „Az ártatlan bűnös” mintha az ellentétek mestere jelentkezne, egy kis filozófiát tartalmazna, rejtegetne.
Történelmi arccal, tudatosan érkezem, szépséget oltva az olvasó csapatába, s a szerző előtt a történelem görnyed… ez nem könnyű nóta. Suttogva emelem föl félig töltött poharam, mert kedves olvasó, olvasás közben nem sötétedik be egészen. Ha drámával búcsúzunk, dalunk vidám legyen, aforizmák rajzolják meg szemem…
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek kellemes olvasást, időtöltést!


Ambrus József (költő)

























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

My Instagram