Országok határán

A repülőtéren várom, hogy beszállhassak a gépbe, mely elröpít haza. Vagy inkább elvisz otthonról? Még magam sem döntöttem el.
Majdnem három nagyszerű hetet tudhatok magam mögött, új élményeket szereztem, s ki merem hangosan mondani, hogy ihlettel is feltöltődtem. Megajándékoztam magam egy új füzettel, megöleltem réglátott családomat, s felkészültem a visszaútra.
A sokszínű tömeg azonban ismét tollat adott a kezembe. Hiszen aki ír, bárhol írhat.



Kik vagytok? Honnan jöttök? Idegenek.
Találkozunk, de soha többet. Hol vannak a véletlenek?
Szívek dobbannak egy fáradó ütemre, éltek.
A főragadozók, hatalmi lények.
Mire gondoltok?

Felettünk ugyanaz az idő szalad tovább,
Eladja életünk megannyi zálogát.
Megvesztegetjük, megalázzuk,
Kölcsönünket visszavárjuk.
Valamit hoztok?

Vagy csak elindultatok egy nagy útra,
Rajtatok áll úgyis a vidám túra.
Ti váltottatok rá oda jegyet,
Ám ez az út csak előre mehet.
Jól átlátjátok?

Szemetekkel néztek hűen előre,
Nincs kantár, hogy léptetek betörje.
Patkóitok örökké égnek,
Mégis ti vagytok szegények,
Bús szivárványok.






























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem