augusztus 28, 2016

Az ártatlan bűnös

by , in
Párizs utcáit elborítja a forradalom pezsgető szelleme, egy szájként zengik a bűvös hármast:
Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!
Bevesznek egy börtönt, halálra adják a saját királyuk, de a nép most újabb áldozatot követel. 
A Versailles-i Kastélyban élte eddigi békés életét a fiatal királyné, akit már 14 éves korában összeházasítottak a francia trónörökössel. És mi a legfontosabb elvárás egy királynétól? Hogy minél hamarabb indítsák be a babagyártó folyamatot. Mégis, a mi 14 éves gyermekünk még nem állt készen erre a feladatra.
Sokak szerint a okot a trónörökösnél kell keressük, miszerint fitymaszűkületben szenved. Szaftos kis részletek, azonban egyetlen orvos sem igazolta e vádakat. Talán egy 15 éves fiú még korántsem nevezhető férfinak, így várni kellett a babára.
Mária Antónia szerencsétlenségére a király elhunyt, fiatal férje pedig utód nélkül kezdte el uralkodását. Legalábbis megkapta a koronát, igaz a királyi erdőt jobban ismerte, mint magát az udvart. 
A nép pedig beszélni kezdett.
Vannak akik a drogokba menekülnek, mások az italba fojtják bánatukat. Mária Antónia a ruhákhoz fordult. Újabbnál újabb ruhakölteményeket vásárolt, partikra járt és szervezett, s belevetette magát a póker hálójában is. Költötte, ami nem volt, a kincstári aranyat. 
A nép szerint a királynét nem érdekelte a sorsuk, éhezésükre is csak annyit felelt, hogy: "ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot". Mária Antónia azonban nem válaszolt a vádakra.
A forradalom kitörésekor a támadások először a király fejét vették, majd a királynéra fájt a foguk. Először elvitték a királynét, akinek akkorra már két gyermeke is volt, majd bezárták őket. 
A legkegyetlenebb büntetést azonban a börtön jelentette, ahol Mária Antónia gyermekei nélkül olyan stressz alá volt kivetve, melytől néhány napon belül megőszült, s majdnem az összes haját elveszítette.
A bírói tárgyalásán hazaárulással vádolták, ami (sajnos) igaz volt, ugyanis bátyjától, a Habsburgok királyától kért segítséget, sőt, elárulta harci stratégiájukat is. A legkegyetlenebb pillanat mégis az volt, amikor saját (egyetlen) fiát vonultatták fel az anya ellen, s vérfertőzéssel vádolták meg.
A halál azonban őt sem kerülhette el, királynőhöz méltón lépett férje után.

Története több kérdést is felvet az olvasóban. 
Volt valami értelme a forradalomnak?
Mária Antónia tényleg hibáztatható volt az éhínségért?
Az ember ennyire befolyásolható lenne?

Mária Antónia gondolatai, érzései nem maradtak fent az utókor számára, mégis Az ártatlan bűnös c. dráma bepillantást enged szíve (lehetséges) legrejtettebb gondolataiba. Történelmi tényekre hűen támaszkodik, azonban a fantáziának is helyet ad.
Megismerjük az ő történetét, a körülötte szállingózó hazugságokat, s a valóságot. Emellett választ kapunk az életet érintő kérdésekre is.

Te, szívesen elolvasnád?

Hamarosan: Diana Soto - Az ártatlan bűnös






















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


augusztus 20, 2016

Országok határán

by , in
A repülőtéren várom, hogy beszállhassak a gépbe, mely elröpít haza. Vagy inkább elvisz otthonról? Még magam sem döntöttem el.
Majdnem három nagyszerű hetet tudhatok magam mögött, új élményeket szereztem, s ki merem hangosan mondani, hogy ihlettel is feltöltődtem. Megajándékoztam magam egy új füzettel, megöleltem réglátott családomat, s felkészültem a visszaútra.
A sokszínű tömeg azonban ismét tollat adott a kezembe. Hiszen aki ír, bárhol írhat.



Kik vagytok? Honnan jöttök? Idegenek.
Találkozunk, de soha többet. Hol vannak a véletlenek?
Szívek dobbannak egy fáradó ütemre, éltek.
A főragadozók, hatalmi lények.
Mire gondoltok?

Felettünk ugyanaz az idő szalad tovább,
Eladja életünk megannyi zálogát.
Megvesztegetjük, megalázzuk,
Kölcsönünket visszavárjuk.
Valamit hoztok?

Vagy csak elindultatok egy nagy útra,
Rajtatok áll úgyis a vidám túra.
Ti váltottatok rá oda jegyet,
Ám ez az út csak előre mehet.
Jól átlátjátok?

Szemetekkel néztek hűen előre,
Nincs kantár, hogy léptetek betörje.
Patkóitok örökké égnek,
Mégis ti vagytok szegények,
Bús szivárványok.






























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


augusztus 06, 2016

Törpekirály

by , in
Foltokként haladnak el messzi tájak,
Zöld cseppjei sárguló lelkére vigyáznak.
Itt-ott belepiszkít a harmóniába
A világ ura, a lét törpekirálya.

Balzsamozza tetemét, ünnepel rajta,
Evilági féreg, a legrosszabb fajta.
Belepiszkít a zöldbe, fakítja kékét,
Nincsenek erők, kik őt számon kérjék.
Haragszik magára, elnyomja mélyen,
Ég felé néz, hogy vele helyet cseréljen.
Kívánja a Napot, s kívánja a Holdat,
Irigykedve nézi a bűzlő halottat.
Nem szereti színeit, átfesti táját,
Óceánunk kékjét, létünk ibolyáját.

Nézem tovább a foltokat, a tájat,
Ahogy cseppjei lelkére vigyáznak.
Folyton belepiszkít a harmóniába,
A lét ura, a világ törpekirálya.































Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



My Instagram