Gázpedál

Gyászkönnyekben égő búcsúzó menet,
Megfáradhatatlan gépfegyverek.
Döbbenettől megdermedt fagyos arcok,
Fel kell dolgozni egy újabb kudarcot.

Boldogságban fürdőző lassú tömeg,
Gyermekek, szülők, fiatal, öreg.
Szerelmes galambpár kéz a kézben,
Hajlongó csillagok a nevetésben.
Sűrű este, csillogó szempárak,
Élők,  kik utoljára vidámak.
Hirtelen csend férkőzik a sorokba,
Míg  egy gyermek játékait sorolta.
Elveszett futam egy utolsó reményért,
Hogy folytassák, akik megélték.
Fékcsikorgás helyett kerekek szállnak,
A gázpedált taposó után kiáltnak.
Sírás veszi át a sok örömkönnyet,
Testek, kiket levegőbe löktek.
Fekve marad az élő, útja véget ért,
Mégsem áll meg a tüzes kerék.
Felkapja a holtat, eldobja magától,
Egy kitalált bűnért ő most leszámol.
Megállíthatatlan vérző kerekek,
Anyjuktól elszakadt halott gyerekek.
Széteső kapocs, fuldokló családok.
Ki kell tépni gyökerük? Tán csalánok?
Üres marad az út, a holtak ágya,
A huszonegyedik század világa.

Fel kell dolgozni egy újabb kudarcot,
Döbbenettől megdermedt fagyott arcok.
Megfáradhatatlan gépfegyverek,
Gyászkönnyekben égő búcsúzó menet.

Vörös Eszter Anna- EYCIIR 

A vers nem csak a Nizzai, hanem az összes támadásnak is emléket állít.
A képet Ide kattintva tudjátok megtekinteni.






















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Hogyan írjunk ebookot? - formázás

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!