Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2016

Fiam, fiam..

Kép
Fiam, fiam… Mondd, merre jársz?
Fiam, fiam…
Haza találsz?
Fiam, fiam…
Mondd, fázol-e?
Fiam, fiam…
Híred vigye.
Bárcsak tudnád, hogy még élek,
Kezed fognám, míg remélek.
Bárcsak tudnád, felhők jönnek,
Viharban a meddő könnyek.
Fiam, fiam…
Élsz még vígan?
Fiam, fiam…
Eddig sírtam.
Fiam, fiam…
Könnyem törlöm.
Fiam, fiam…
Szívem börtön.
Bárcsak tudnád, tűz ég bennem,
Elhagytál, de nem feledtem.
Bárcsak tudnád, lelkem repül,
Jégcsap szívem még felhevül.

Fiam, fiam…
Látsz még engem?
Fiam, fiam…
Nem kellettem?
Fiam, fiam…
Öreggé fagytam.
Fiam, fiam…
Apád maradtam.
























Szeretsz olvasni?  Szereted a verseket?  Nem ijedsz meg a drámától? Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:

http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=diana+soto

Az ártatlan bűnös /részlet/

Kép
Párizsban a Conciergerie börtönében Marie Antoinette az ágyon ül egy egyszerű, szürke ruhában. Haja kócosan a hátára hullik. Bámulja a falat, hangosan beszél. Az ajtó másik oldalán egy őr áll. A színpad sötét. Csak egy ágy és a börtönajtó látszik.
Marie Antoinette
(halkan beszél) Drága jó atyám!
Te hozzád kiáltok.
Megették férgeid áruló barátok.
Elvették kincseim, ajándékait az úrnak
s engem bezártak ide.
Hozzád kiáltok atyám!
Tán te vagy, ki lányod önnön magáért szeretted.
Nem jut már se kéj, se kár, se öröm.
Nincs már nékem se káröröm.
Fejemben visszhangozzák szavait
egy kemény anyának.
Fájó múlt mégis dicső jövőt remélt.
S most féltve gyermekét esem térdre e rácsok mögött.
Egy cseléd jön tálcával a kezében. Egy kis cipó kenyér van a tálcán. Az őr megállítja, nem engedi tovább menni.
Rosalie
(szelíden) Meghoztam étkét, engedjen be, kérem.
Őr
(szárazon) Parancsomba kaptam, lábát be nem teheti ember.
Gondolkodjon tisztán, üres gyomorral.
Népe éhezett, ő magát sem érdekelte,
hát lakjék jól a …

Gázpedál

Kép
Gyászkönnyekben égő búcsúzó menet,
Megfáradhatatlan gépfegyverek.
Döbbenettől megdermedt fagyos arcok,
Fel kell dolgozni egy újabb kudarcot.

Boldogságban fürdőző lassú tömeg,
Gyermekek, szülők, fiatal, öreg.
Szerelmes galambpár kéz a kézben,
Hajlongó csillagok a nevetésben.
Sűrű este, csillogó szempárak,
Élők,  kik utoljára vidámak.
Hirtelen csend férkőzik a sorokba,
Míg  egy gyermek játékait sorolta.
Elveszett futam egy utolsó reményért,
Hogy folytassák, akik megélték.
Fékcsikorgás helyett kerekek szállnak,
A gázpedált taposó után kiáltnak.
Sírás veszi át a sok örömkönnyet,
Testek, kiket levegőbe löktek.
Fekve marad az élő, útja véget ért,
Mégsem áll meg a tüzes kerék.
Felkapja a holtat, eldobja magától,
Egy kitalált bűnért ő most leszámol.
Megállíthatatlan vérző kerekek,
Anyjuktól elszakadt halott gyerekek.
Széteső kapocs, fuldokló családok.
Ki kell tépni gyökerük? Tán csalánok?
Üres marad az út, a holtak ágya,
A huszonegyedik század világa.

Fel kell dolgozni egy újabb kudarcot,
Döb…

Beszéljünk a drámáról

Kép
Az iskolában a Tartuffe, Hamlet, Rómeó és Júlia mint kötelezőolvasmányok voltak ismertek. Arra gondoltam, hogy magától épeszű ember biztosan nem fog nekiesni egy unalmas drámának. Mekkorát tévedtem!  Egyetlen előadás kellett ahhoz, hogy a véleményem megváltozzon, a Twist Olivér. Egyszerűen lenyűgözött a színpad, a ruhák, a díszlet, a dalok és a történet. Tudom, hogy eredetileg regénynek írták, nekem azonban ebben a formájában nyerte el az ámulatomat. Egy kedves ismerősömnek köszönhetően a színfalak mögé is bepillanthattam, és akkor döntöttem el, hogy egyszer én is fogok írni egy színdarabot. 2015 szeptemberében találtam rá a Drámatéka tanműhely versenyére, amelyben drámaírók próbálhatták ki magukat. Eljött az én időm! Egy hétig tartott a szereplőkeresés, majd véletlenül ráleltem Mária Antóniára. Édesanyja Mária Terézia sokkal ismertebb alak, nekem mégis a lánya tetszett meg. Az interneten csak pletykáltak róla, a források még önmagukban is eltértek, ettől vált a története érdekessé s…

Benjáminnak (megrendelésre)

Kép
Mesebolt indított egy játékot néhány hete, amelyben a kisiskolásokat ajándékozta meg szappannal, mesekönyvvel, karkötőkkel és egyéb meglepetésekkel. Az ajándékok között volt egy névre szóló mese/vers lehetősége az én tollamból.

Egy kedves nagymamát ért a szerencse, hogy unokáját, Benjámint meglephesse egy írással, s ő a verset választotta. Nagy öröm számomra, hogy egy újabb irománnyal bővülhetett a megrendelésre készült művek listája. 
Szerintetek szép ajándék egy személyes vers valakinek, akit szeretünk?
Benjámin
Egy új csillag született nekünk,
A komor februári napon.
Égi kertek könnyezni kezdtek
E bájos, nevető angyalon.
Tudtuk, hogy harcos szív dobbant fel
Benne, az ártatlan gyermekben,
Mely tekintetébe szívemből
Már az első napon elvesztem.
Magával ragadott a hangja,
Könnyeden szálló nevetése,
Tapsoltam örömömből akkor,
Mikor a kilincset felérte.
Átöleltem gyöngéden újra,
Mikor ő is beszélni kezdett,
Talán észre sem vettem eddig,
Hogy az évek gyorsan elteltek.
Körülöleli  a csa…