július 26, 2016

Fiam, fiam..

by , in
Fiam, fiam…
Mondd, merre jársz?
Fiam, fiam…
Haza találsz?
Fiam, fiam…
Mondd, fázol-e?
Fiam, fiam…
Híred vigye.

Bárcsak tudnád, hogy még élek,
Kezed fognám, míg remélek.
Bárcsak tudnád, felhők jönnek,
Viharban a meddő könnyek.

Fiam, fiam…
Élsz még vígan?
Fiam, fiam…
Eddig sírtam.
Fiam, fiam…
Könnyem törlöm.
Fiam, fiam…
Szívem börtön.

Bárcsak tudnád, tűz ég bennem,
Elhagytál, de nem feledtem.
Bárcsak tudnád, lelkem repül,
Jégcsap szívem még felhevül.


Fiam, fiam…
Látsz még engem?
Fiam, fiam…
Nem kellettem?
Fiam, fiam…
Öreggé fagytam.
Fiam, fiam…
Apád maradtam.
























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


július 25, 2016

Az ártatlan bűnös /részlet/

by , in
Párizsban a Conciergerie börtönében Marie Antoinette az ágyon ül egy egyszerű, szürke ruhában. Haja kócosan a hátára hullik. Bámulja a falat, hangosan beszél. Az ajtó másik oldalán egy őr áll. A színpad sötét. Csak egy ágy és a börtönajtó látszik.

Marie Antoinette
(halkan beszél) Drága jó atyám!
Te hozzád kiáltok.
Megették férgeid áruló barátok.
Elvették kincseim, ajándékait az úrnak
s engem bezártak ide.
Hozzád kiáltok atyám!
Tán te vagy, ki lányod önnön magáért szeretted.
Nem jut már se kéj, se kár, se öröm.
Nincs már nékem se káröröm.
Fejemben visszhangozzák szavait
egy kemény anyának.
Fájó múlt mégis dicső jövőt remélt.
S most féltve gyermekét esem térdre e rácsok mögött.

Egy cseléd jön tálcával a kezében. Egy kis cipó kenyér van a tálcán. Az őr megállítja, nem engedi tovább menni.

Rosalie
(szelíden) Meghoztam étkét, engedjen be, kérem.

Őr
(szárazon) Parancsomba kaptam, lábát be nem teheti ember.
Gondolkodjon tisztán, üres gyomorral.
Népe éhezett, ő magát sem érdekelte,
hát lakjék jól a földre kiszórt korommal.

Rosalie
(felháborodva) Egy kis étel tán oly nagy kérés?
Embernek lánya nem él meg magában.
Száraz e kenyér és koszos e víz…
Hagyjon, már szenvedett eleget. (előre lép)

Őr
(gúnyolódni kezd) Nem mondhatom, hogy sajnálom.
Azért állok itt, hogy őrá vigyázzak.
Eme ajtón nem lép át a lélek se,
s majd ha a fejét bitóra vezetik,
akkor lesz belőle kijárat.

Rosalie
(ironikusan) Áldja meg az Isten.
Feladatát ön hűen ellátja.
Ha meghal, hát száradjon a maga lelkén.
Én megtettem, amit tőlem kíván női becsület.
Itt hagyom e kevés kenyeret.
Szánja meg szíve, segítsen rajta,
hiszen nő ez, nem csupán szajha.

Cseléd leteszi az ételt a földre, majd elmegy. Az őr nem mozdul el a helyéről.

Őr
(felháborodva) Éljen a király?
Éljen a királyné?
Száradt volna le a szám, amikor kiáltott.
Gyermekeim láttam belehalni a földbe,
míg a királyné mondta, bíz együnk kalácsot.
Csak maradékát láttuk volna,
mit felsége asztalán hagyott,
s gyermekeim túléltek volna egy holnapot.
Hát átok fejemre, ha szánalmat érzek,
süllyedjek a földbe gyermekeim után,
s ha érte szólok, száradjon el a szám.

A börtöncellában Marie Antoinette még mindig a falat nézi.

Marie Antoinette
(halkan beszél) Ködbe vész a magány, átkarolja lelkem.
Arca férjuramnak itt lebeg mellettem.
Hiszen megölték. Vak, gyilkos népség,
majd elvették egyetlen vigaszom.
Azt hiszik tán, majd megtör az éhség,
s könnyek közt kérne búsuló dalom.
Nem!
Egy királyné nem töretik meg soha.
Vagy mégis?
Nem gyáva szív, asszonyi erő benne.
Legyen az élet bármilyen mostoha,
míg a lélek tiszta, ép marad az elme.
Vajon meddig kell még várnom?
Tudom, hogy a nép már a vesztőre menne.
Drága gyermekeim. Bár tudnám mivoltotok.
Szenvedtek?
Jól vagytok talán?
S míg a sötét sötétebbre fordul,
Én maradok s a karmoló talány.

Hirtelen feltűnik egy női alak, Marie Antoinette megrémül.

Vienna
(kedvesen) Miért bánkódsz keseregve?

Marie Antoinette
(megijed) Oh, én fejem!
Mi lesz velem?
Megbolondultam, szellemet látok.
Hát ezt tette velem a sötétség?
Netán a nép kívánta átok? (fogja a fejét)

Vienna
Túl sok a szó, vége nincsen.

Marie Antoinette
(hitetlenkedve) Hát hallak én, s tisztán látlak is.
Itt vagy, bár ajtóm zárva maradt.
Egyedül voltam s most beszélek hozzád,
te, ki átúsztad a szürke falat.
Biztosan megőrülök! (földre borul, sír)

Vienna
(kezét a vállára teszi) Ne sírj, királyném!
Könnyeid ne áztassanak piszkos földet.
Szánakozol.
Tetteid felelnek tán e nemzet sorsáért?

Marie Antoinette
(óvatosan felpillant) Ki vagy te, hogy szólítasz királynénak?
Hisz nem vagyok más, mint gyönge asszony.
Férjemnek már rég fejét vették,
s fejemet rá, hogy én következem.

Vienna
(felsegíti) Meghalni lehet emelt fővel is.

Marie Antoinette
Hogyan járnék emelt fővel,
ha lerántja tettem súlya?
S minél inkább emelni próbálom,
a perc annál jobban lehúzza. (leül az ágyra)

Vienna
Én vagyok hazád, szeretett Viennád.
Jöttömnek célja nemes.
Megmutatom neked az apró örömöket,
hogy lásd, te királyné vagy, s élned érdemes.

Marie Antoinette
(levegőbe int) Érdemes-e az élet?
Jócskán elkéstél, nem gondolod?
Halálomra zúg fel egy egész nemzet.
Szeretett hazám szégyenbe marad,
s remélem, még ma elfelednek.


Vienna
(kezét nyújtja) Fogd meg kezem.
Kövess engem.
Bízz bennem, s te is meglátod.
Mert mindenre szól egy ok,
s minden miértre akad egy válasz.
(királyné kezét nyújtja)...



























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


július 15, 2016

Gázpedál

by , in
Gyászkönnyekben égő búcsúzó menet,
Megfáradhatatlan gépfegyverek.
Döbbenettől megdermedt fagyos arcok,
Fel kell dolgozni egy újabb kudarcot.

Boldogságban fürdőző lassú tömeg,
Gyermekek, szülők, fiatal, öreg.
Szerelmes galambpár kéz a kézben,
Hajlongó csillagok a nevetésben.
Sűrű este, csillogó szempárak,
Élők,  kik utoljára vidámak.
Hirtelen csend férkőzik a sorokba,
Míg  egy gyermek játékait sorolta.
Elveszett futam egy utolsó reményért,
Hogy folytassák, akik megélték.
Fékcsikorgás helyett kerekek szállnak,
A gázpedált taposó után kiáltnak.
Sírás veszi át a sok örömkönnyet,
Testek, kiket levegőbe löktek.
Fekve marad az élő, útja véget ért,
Mégsem áll meg a tüzes kerék.
Felkapja a holtat, eldobja magától,
Egy kitalált bűnért ő most leszámol.
Megállíthatatlan vérző kerekek,
Anyjuktól elszakadt halott gyerekek.
Széteső kapocs, fuldokló családok.
Ki kell tépni gyökerük? Tán csalánok?
Üres marad az út, a holtak ágya,
A huszonegyedik század világa.

Fel kell dolgozni egy újabb kudarcot,
Döbbenettől megdermedt fagyott arcok.
Megfáradhatatlan gépfegyverek,
Gyászkönnyekben égő búcsúzó menet.

Vörös Eszter Anna- EYCIIR 

A vers nem csak a Nizzai, hanem az összes támadásnak is emléket állít.
A képet Ide kattintva tudjátok megtekinteni.






















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


július 13, 2016

Beszéljünk a drámáról

by , in
Az iskolában a Tartuffe, Hamlet, Rómeó és Júlia mint kötelezőolvasmányok voltak ismertek. Arra gondoltam, hogy magától épeszű ember biztosan nem fog nekiesni egy unalmas drámának. Mekkorát tévedtem! 
Egyetlen előadás kellett ahhoz, hogy a véleményem megváltozzon, a Twist Olivér. Egyszerűen lenyűgözött a színpad, a ruhák, a díszlet, a dalok és a történet. Tudom, hogy eredetileg regénynek írták, nekem azonban ebben a formájában nyerte el az ámulatomat. Egy kedves ismerősömnek köszönhetően a színfalak mögé is bepillanthattam, és akkor döntöttem el, hogy egyszer én is fogok írni egy színdarabot.
2015 szeptemberében találtam rá a Drámatéka tanműhely versenyére, amelyben drámaírók próbálhatták ki magukat. Eljött az én időm! Egy hétig tartott a szereplőkeresés, majd véletlenül ráleltem Mária Antóniára. Édesanyja Mária Terézia sokkal ismertebb alak, nekem mégis a lánya tetszett meg. Az interneten csak pletykáltak róla, a források még önmagukban is eltértek, ettől vált a története érdekessé számomra. Sosem voltam valami jó történelemből, így egy hónapig tartott a kutatás. Angolul, franciául és spanyolul találtam megbízható forrásokat, melyeket lelkiismeretesen le is fordítottam, és megálmodtam az én történetemet.
Az ártatlan bűnös című darab egy önmagát hibáztató nőről szól, aki beismeri bűnösségét. A darab végére azonban egy büszke anya néz szembe a halállal, aki nyugodtan hunyja le a szemét tudva, hogy ártatlan. Megmutatja az igazi erényeket, és választ ad egy örökös kérdésre az élet értelméről. Vajon a forradalom megoldást szolgált? Egy újabb eszme minket is magával fog ragadni? Mindig meg kell halnia valakinek, akit mások hibásnak titulálnak? A könyv bekerült az országos legjobb tíz közé, így....

Örömmel jelentem be, hogy hamarosan megjelenik: Az ártatlan bűnös című drámám! 
A borítót ismét kedves barátnőm és grafikusom Borbély Mónika Melinda készítette el hozzá. Megosztom az eddigi befutót:


Az írás alatt beleszeretettem a műfajba, biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra tollat ragadok. Egri Lajos - A drámaírás művészete c. könyve sok segítséget nyújt, hamarosan külön posztban is ki fogom elemezni a könyvet, és egy társát is. Természetesen nem csak a drámaíróknak fog szólni, hanem mindenkinek, aki szeret írni.























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



július 06, 2016

Benjáminnak (megrendelésre)

by , in
Mesebolt indított egy játékot néhány hete, amelyben a kisiskolásokat ajándékozta meg szappannal, mesekönyvvel, karkötőkkel és egyéb meglepetésekkel. Az ajándékok között volt egy névre szóló mese/vers lehetősége az én tollamból.

Egy kedves nagymamát ért a szerencse, hogy unokáját, Benjámint meglephesse egy írással, s ő a verset választotta. Nagy öröm számomra, hogy egy újabb irománnyal bővülhetett a megrendelésre készült művek listája. 

Szerintetek szép ajándék egy személyes vers valakinek, akit szeretünk?

Benjámin

Egy új csillag született nekünk,
A komor februári napon.
Égi kertek könnyezni kezdtek
E bájos, nevető angyalon.
Tudtuk, hogy harcos szív dobbant fel
Benne, az ártatlan gyermekben,
Mely tekintetébe szívemből
Már az első napon elvesztem.
Magával ragadott a hangja,
Könnyeden szálló nevetése,
Tapsoltam örömömből akkor,
Mikor a kilincset felérte.
Átöleltem gyöngéden újra,
Mikor ő is beszélni kezdett,
Talán észre sem vettem eddig,
Hogy az évek gyorsan elteltek.
Körülöleli  a családja
És megannyi kedves barátok,
Bárcsak tudná, hogy én örökké
Itt leszek, s vigyázok majd rájuk.
Azt mondják, jó emberré válik,
Ki megbecsül minden életet,
Te úgy vigyázol a kutyákra
S cicákra, hogy nem is értelek.
A tanulásnál jobban talán
Délutáni bokszod szereted,
A jövő előtted áll, és én
Mindig ott leszek majd veled.
Ha tán véletlenül elesnél,
Én, felsegítelek a földről,
Azon leszek életemben, hogy
Megvédjelek teljes erőmből.
S bár ott vannak drága szüleid,
Akik szívükből vigyáznak rád,
Emlékezz, hogy valaki jobban
Szeret mindenkinél: Nagyanyád.
























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



My Instagram