Vélemények a Nézz fel a Holdra-ról

Már egy hónap is eltelt, mióta világot látott a régóta dédelgetett gyermekem. Vannak, akik szeretik, vannak, akik nem foglalkoznak vele, vannak, akiknek nagy falat és vannak, akik messziről elkerülik. Mégis örülök, hogy olyan személyektől is születtek értékes vélemények, akik nem csak, mint olvasók, hanem, mint írók is részt vesznek világunk körforgásában. 

Andrea Ozsvár www.noamese.huA Nézz fel a holdra c. verseskötethez kell egy sajátos hangulat. Mert van az a pillanat, amikor nem bírod elviselni mások vidámságát, amikor nem kell több “minden rendben van, légy pozitív”, mert egyszerűen nem megy már tovább. De jó lenne valaki, aki tudja mi a szomorúság, aki mellett kicsit úgy érezhetnéd, nem vagy egyedül – ebben az állapotban érdemes elolvasnod Diana Soto verseit. A legkedvesebb vers a kötetből számomra a Barátság lett, melynek utolsó sorai megrendítően írják le a barátság igazi természetét: 

“Te vagy a homok, én meg a tenger, 
Mosom partod, mit senki más nem mer. 
Medremben tartasz nyújtva óvó gátadat, 
Megfékezel, nem engedsz ledönteni házakat.”



Sophie Taylor Hivatalos Facebook oldal
Bár nem nagyon olvasok verseket most mégis jól esett :) Szerintem egy verses kötetről nehéz értékelést írni :) 
Alapból nagyon tetszettek a versek, természetesen volt ami nem, de ezek voltak kevesebben. A szabad versek nem az én stílusom, de azért élvezhető volt. 
Sikerült sírnom is, pedig nagyon ritkán tudja ezt egy kötet elérni. 
És tényleg ilyen az élet…



Diana Soto verses kötete nem könnyű olvasmány. A versek témája, tartalma, de formájuk sem engedi meg az olvasónak, hogy elandalodjon, mint egy dal vagy szonett olvasása során. 
A versek a rideg valósággal szembesítenek, egyéni és társadalmi szempontból egyaránt. Felcsillan ugyan bennük a remény, de legtöbbször a reménytelenséggel találkozik az olvasó. Erős társadalomkritika fogalmazódik meg a sorokban, megjelenik az elvágyódás, a magány, a csalódás, a sikoltó szeretethiány. Helyenként cinikus, szatirikus sorokat olvashatunk. Írásaiban Diana Soto feltárja a lelkét, megosztja a világgal legmélyebb érzéseit. A színes, beszédes grafikák néha hátborzongatóan reflektálnak a versekre. 
Néhány cím, melyek sorai megfogtak: A változások kapujában, Édesapa, Szabadságba zárva, Eltévedt suttogás, Vártam, Mária Antónia éneke (drámarészlet), Ékszeres doboz, Az idő madara, Leány, Alantas alliteráció, Zokogó kismadár. 
Diana Sotonak érdemes lenne a prózaírással is foglalkoznia, mert az abszurd, cinikus, időnként nyers, naturalisztikus, tömény és megrázó gondolatok sokszor feszegetik a vers határait, és talán a szatirikus, rövid prózában lehetnének igazán ütősek. 
A kötet végén közölt Ajándék novella is a prózaírás irányába mutat, hiszen kellemesen olvasmányos.





















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem