Kőbe vésett nevek

Hogyan hallgatnak az ősi titkok,

Néma ajkak,
Virágok, amik belőlük nőttek,
És haraptak.
Kemény kőbe lettek belevésve
Puha testek,
Amik mára nevek és dátumok,
Mivé lettek.
Mikor a Hold fent vidáman rajzol,
A köd leszáll.
A csillagok csak könnyeznek az ég
Lábainál.
Mert hiába volt düh és hiába
Volt szerelem,
Mára csupán por maradt az élő
Az eleven.
Míg mi sírunk, egyedül, némán
Csak őértük,
Ami történt, kevesen vagyunk,
Akik értjük.
Mert néma testnek gondolata is
Néma, nincsen.
Nincs többé reménye, nem szenved,
Nem kell higgyen.
Alszik, de csak addig, míg nem kell majd
Felkelnie,
Hisz nem tűnhet el semmilyen csoda,
Mert volt hite.
De hogy melyik is a jobb, most élni,
Vagy aludni,
Ezt mindenkinek belül, magának 
Kell tudni.


A vers olvasható a Diana Soto - Nézz fel a Holdra c. verseskötetben. A kötet július 1-ig megnyerhető. Több információért kattints a nyereményjáték fülre. 

























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Hogyan írjunk ebookot? - formázás