Országjáró (2. rész)

Közlekedés. 
Vajon mi fontosat, vagy inkább érdekeset lehet mondani a közlekedésről, hiszen túl sokban nem változhat. Van egy úgynevezett. KRESZ, amit be kell tartanunk, ha tetszik, ha nem. A szabályokkal talán még azok is tisztában vannak, akiknek amúgy nincsen jogosítványuk. Mégis, úgy tűnik, hogy vannak olyan országok, ahol a KRESZ csak könnyed esti mese, és nem kell betartanunk.


Ha van jogsid, akkor már tudod, ha pedig még nincs, akkor már biztosan észrevetted, hogy a gyalogátkelőhelyek előtt nem lehet parkolni. Hogy miért? Azért mert, amikor a 150 cm-es nénike, vagy épp a saját gyerekünk át akarna kelni, akkor az ott parkoló autótól senki sem venné észre. Ha azonban úgy döntesz, hogy Spanyolországba jössz, akkor fel kell készülnöd, hogy itt egyenesen ráparkolnak a zebrára. Nem mellé, nem egy méterre, hanem rá. Ez mind a gyalogosok, mind a vezetők életét megnehezíti. Ha éppen gyalog vagy, akkor óvatosan ki kell kukucskálnod a parkoló autó mögül, és kihasználva egy nagyobb lyukat a sorban, szinte át kell szaladnod a másik oldalra. (Legalább nem úgy, mint Kínában, ahol át kell születni a másik oldalra) Ha pedig vezetőként haladsz az úton, fel kell készülnöd, hogy bármelyik pillanatban előbukkanhat egy nem várt gyalogos, és ha nem tudsz megállni (mivel nem is volt időd lassítani), akkor simán hozzád vágja a teli bevásárló szatyrot. Azonban pozitívum, hogy itt legalább megállnak, már ha volt idejük észrevenni, hogy arra jársz.

Következő kedvenc helyszínem a körforgalmak. Szeretjük őket, mivel a lámpák helyét vették át, és bár lassítják a forgalmat, de legalább nem kell hatalmas dugókba tömörülve várnunk, hogy az a fránya piros néhány másodpercnyi zöldre váltson át. Azonban a körforgalmakat itt új funkciókkal látták el, mivel a külső sávban lehet parkolni. Igazából szerintem itt sem lehet, azonban ez senkit sem érdekel. Teljesen megszokott, hogyha neked be kell szaladnod a közeli húsboltba, de lusta vagy tényleges parkolóhelyet keresni, akkor teljesen nyugodtan megállhatsz a parkoló külső sávjában. A többiek majdcsak kikerülgetnek valahogy. Még Magyarországon hallottam egy viccet a magyar sofőrökről, hogy onnan észrevenni őket, hogy a körforgalomba mögötted megy be, de előtted megy ki. Nos, szerintem ez inkább a spanyolokra igaz. 

Kezeim heves izzadásba kezdenek, és jó szorosan megmarkolják a kormányt. Lábaim eleresztik a gázt, és ugrásra készen a fék fölé emelkednek. Tekintetem a vadakra vetem, kész vagyok életem kockáztatva átvágni a sztyeppén. Óvatosan behajtok a területükre mindig észben tartva, hogy a külső sávban haladjak, azonban a vadak már utol is értek. Erőtől duzzadva száguldanak el mellettem, és a kérdés már meg is jelent komor szemeim előtt. Vajon ki akar menni a következő lehetőségnél bevágva elém, vagy tovább kanyarodik? Keresem a narancssárga villogó lámpát, hogy valami támaszt nyújtson, azonban nyoma sincs. Biztos tovább megy, legyintek. Jelzem kanyarodási szándékom, és örülök, hogy túléltem ezt az utazást, amikor hirtelen a belső sávból elém vág a vad! Keservesen fékezek. Dudálok. Az én hibám. Mérgelődök egy sort, de haladok tovább. Látom a következő sztyeppét. Már előre rettegek.


Legyél gyalogos, legyél sofőr, legyél egy utas valakinek az autójában, köszönj el a szeretteidtől minden alkalommal, mielőtt útra kélsz. Így biztosan nem érhet semmi váratlanul.






















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem