Levél

Sokszor nem mi döntünk az életünkről, hanem maga az élet dönt rólunk. Szenvedünk, harcolunk, elesünk, majd újra felállunk. Ismerek valakit, aki megmutatta nekem, hogy a legkisebb dolgoknak is örülni kell. Valakit, aki egész gyerekkorát betegen, kórházakban töltötte, 15 évesen pedig átesett egy májtranszplantáción is. Most 18 éves, kész felnőtt nő, aki még mindig tud mosolyogni. 
Derzsi Mónika, Neked ajánlom Levél című versemet Vörös Eszter varázslatos grafikájával.
Mert az életben harcolni kell.
Mert az életben szeretni kell.

Vörös Eszter Anna (EYCIIR)


A szoba némává lett, a kakukk is szótlan,
Hegedű könnye tör fel a szomorú vonóban.
Egy kislány ül, sír, bámulva a csendet,
S nem érti a káoszból, hogy csinálna rendet.
Az út nehezen indult, de megérte a harcot,
Érzi ő is, mikor lát két boldog arcot.
Talán még emlékszik egy igaz barátnőre,
Kit a kegyetlen élet elsodort mellőle.
Mondják, a távolság olyan, mint a rozsda.
Az elején nem látszik, de a vasat is megfojtja.
Így került két barátnő egymástól távol,
Mégis e két szív most újra hiányol.
E korcs világban gyakran hull könny arcodon,
Mégis szíved igaz, ezt már jól tudhatom.
S habár oly sokáig nélküled éltem,
A hosszú évek után mára visszatértem.
Nincs nagyobb dolog, mint család és barátok,
Így én most újra részeddé válok.
S ha úgy érzed, nem tudod, hogy merre visz az utad,
Én itt vagyok, s mutatok egy boldog kiutat.




A vers megtalálható
Diana Soto - Nézz fel a Holdra c. verseskötetben
Eszter világában pedig gyönyörködni tudtok az
Everything You Can Imagine Is Real oldalon.





























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem