május 31, 2016

Nyereményjáték!

by , in
Ha szeretnéd megszerezni a frissen megjelent verseskötetemet, akkor nincs más dolgod, mint bejelentkezned a Facebook-odba.

Ide kattints

Lájkold az oldalt, és oszd meg a linken található bejegyzést.
Ha van egy jó ötleted, vagy szeretnél egy személyre szóló verset, akár magadnak, akár szeretteidnek, írd meg kommentben. Lehet, hogy pont téged fog kidobni a gép, és akkor megírom álmaid versét, csak neked!

Jó játékot!
































Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


május 30, 2016

Interjú velem a Könyvmarketing csoporttól

by , in
22 éves vagyok, Spanyolországban élek. Eddig egy verseskötetet adtam ki önerőből, hiszen valahol mindenkinek el kell kezdenie. Még ebben az évben szeretném kiadni a drámámat, és a 2017 inkább a regényekről szólna, melyekből kettő is úton van a kész állapot felé.

Mi ösztönöz az írásra? Miért írsz, és mi hajt?

Az írás nálam a verseknél kezdődött. Nem azért írtam, hogy mások elolvassák, hanem, mert írnom kellett. Hajlamos voltam a depresszióra, és a versírás segített kiadni a bennem bújó feszültségeket. Azóta novellákat is írok, meséket, drámát, történeteket. Két regényemen dolgozom, amiket már én is komolyabb írásnak érzek, emellett pedig szinte mindennap megszületik egy újabb vers. Nem hajt semmi, azért írok, mert nem tudom elképzelni, hogy ne írjak.

Ha úgy alakul az életed, hogy egy darabig nem tudsz írni, akkor vannak elvonási vagy akármilyen más tüneteid, hogyan éled meg? Mit szeretnél elérni az írásaiddal?

Vannak napok, néha egy hét, amikor képtelen vagyok írni, mert egyszerűen nem vagyok otthon. Ilyenkor kihasználom a kis jegyzetfüzetemet, ami a táskámban lapul, és a kocsiban, egy padon ülve papírra vetem a gondolataimat. Elvonási tüneteim vannak, mert egész nap azon agyalok, hogy miért nem írok, és még a jó kedvemet is el tudja venni a tétlenség. Nem várok nagy elismerésre, hiszen a verseket egyre kevesebben olvassák, ha egy visszajelzést kapok, az már örömmel tölt el. A regényeimmel pedig a kezdők soraiba tartozom, így leginkább fejlődést, és tanulást várok tőle, hogy a jövőben majd szerethetőek legyenek az írásaim. Ki tudja, talán még a verseket is sikerül megkedveltetni másokkal.

Egy konkrét célcsoportnak írsz, mindenkinek vagy magadnak?

A verseknél próbálok mindenkinek írni, mégis inkább a felnőtteknek ajánlanám. A drámám is az idősebb korosztályt érdekelné, és a történelem kedvelőit. A fantasy regényem pedig az ifjúsági regény státuszt kapná meg, és azoknak ajánlanám, akik nem várnak 18-as karikát, csak kikapcsolódni szeretnének egy másik világban. Mindenkinek képtelenség írni, hiszen nem létezik két teljesen egyforma ember.

Melyik stílus áll közelebb hozzád, a versek vagy a próza? Miért? 

A verseket közelebb érzem magamhoz, mivel különféle megerőltetés nélkül születnek. Talán pont ezért tölt el nagyobb büszkeséggel, amikor prózában tudok jót alkotni, hiszen ez jelenti az igazi kihívást. A verseket szeretem, megélem, a prózát pedig formálom és megharcolom.

Olvasom, hogy készül (vagy már kész is) a versesköteted, gratulálok! Mi a terv prózában? Lesz novelláskötet idővel? Vagy egy regény?

Köszönöm, igen már elkészült a kötet. A regényem is részben készen van, azonban még sok a javítani való rajta, most ezen (is) dolgozom. Emellett egy történelmi regény tervei feküdnek a fiókomban, csak arra várnak, hogy befejezzem az elsőt. Novellásköteten nem igazán gondolkodtam, azt még gyakorolnom kell, azonban nem zárom ki ezt az ötletet sem. A meséken is gondolkodom, két ötletem van vázlaton, a grafikákon pedig már a grafikusom is dolgozik.

Mikor írsz (van konkrét napszak), van valamiféle rituáléd?

Nagyon szeretek reggel írni. Kipihentnek érzem magam, még nem ért sok inger, így nyugodtan és tiszta fejjel tudok nekiülni az írásnak. Versíráshoz szeretem a klasszikus zenéket, főleg a zongorát és a hegedűt, azonban még a legnagyobb zajban is képes vagyok a rímekre és az érzésekre koncentrálni. Prózához szükségem van a csendre, sokszor magamban vitatom meg a lehetséges ötleteimet. Ilyenkor még a körülöttem lévő halk beszéd is zavar, ezért szeretek elvonulni. Délután és este az időm is kevesebb, így ritkán jut belőle az írásra. Ezek az időszakok nekem inkább az ötletekről szólnak, ilyenkor születnek meg a történeteim főbb pontjai és a vázlatok.

Olvasgattam a blogod és most felteszem a kérdést, ami engem régóta foglalkoztat, bár lehet, hogy költői... Bízol, reménykedsz benne, hogy egyszer az irodalom visszakapja méltó helyét, és valóban arról szól, mint egyszer régen: művészetről, értékekről, társadalomról, világlátásról? Vagyis nemcsak a kiadók anyagi érdekei határozzák meg, hogy milyen írók, milyen gondolataikat oszthatják meg az olvasókkal...

Sajnos a mai világban egy szerelmes vámpír, egy megszelídült vérfarkas, egy tanuló boszorkány kerül az előtérbe. Azon könyvek, melyek nem tartalmaznak pornográf jeleneteket és/vagy erőszakot, nem lehetnek a sikerlistán. Persze nem mondom, hogy rossz könyvek lennének, csupán nem az én stílusomba tartoznak. Versek mindig is voltak és mindig is leszek, sok embert ismerek, akik művelik ezt a gyönyörű mesterséget is. Része vagyok a Verslista nevű csoportnak, ahol egymással osztjuk meg az írásainkat, úgyhogy biztosan állítom, hogy még nincs minden veszve. A fiatalok jobban szeretik a mozit és a horrort, de a versek sosem fognak eltűnni. A kiadókról meg annyit, hogy igazuk van. Olyan könyveket kell a boltokba tenni, amiket az emberek szerethetnek, és anyagilag is megtérülnek. Aki verseket ír, kiadhatja magánúton is. Előbb vagy utóbb, de el fog jutni arra a szinte, hogy megállja a helyét a nagyobb könyvesboltokban.

Ha jól tudom magyarul és spanyolul is írsz. Melyiket szereted jobban?

A magyar nyelv szépségét nagyon nehéz visszaadni spanyolul, ezért egyelőre csak írogatok ezen a nyelven. Ha pedig a regényemnek jó lesz a visszhangja, akkor inkább profikkal fogom lefordíttatni. Nem elég itt élni, nem elég beszélni a nyelvet. Az én nyelvem a magyar, azt művelem, a spanyollal pedig csak varázsolni próbálok. 

Köszönöm szépen a kérdéseket!






























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


május 24, 2016

A kakukk

by , in
Gyermekeit szárnyai alatt óvó anyamadár,
Galambfióka, a távolból is hazatalál.
Reszkető egér a sólyom árnyékában,
Kakukktojás búvik a néma vágyban.
Remélem, hogy kikelnek, óvom őket,
Leutánozom a példás szülőket.
Babusgatom álmaim, szállok a szélben,
Az egyik tojás idegen, magam sem értem.
Mikor eljön a nap, csendben várok,
A távolból nevetnek hazug barátok.
De az idegen az első, a kakukkfióka,
Mire észreveszem, tojásaim kidobta.
Álmok voltak, s én dédelgettem őket,
Belőlük neveztem volna lélek vezetőket.
De jött a kakukk, eljátszadozott velem,
S nem maradtak álmaim, csak a félelem.



























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


május 20, 2016

Gyöngyszem

by , in
Mezítelen lábait a puha homok próbálta maradásra bírni, de ő nem állt meg. Lassan közeledett a tenger csapkodó hullámnyelve felé, hagyta, hogy a fagyos víz belecsípjen a bőrébe. Mély levegőt vett és elindult. A sós lé marta a szemét, a hullámok fel-feldobták a vállukra, de nem fordult vissza. Erejét összeszedve úszott, csak azért nézett hátra, hogy biztosan távol legyen a partoktól. Nem érdekelte a hideg, ujjbegyeit már-már alig érezte. Mikor a szárazföld egy apró pontnak tűnt a szemében, utoljára vett levegőt. Szúró fájdalmat érzett, de már nem tudta meggondolni magát, s egy hosszú perc múlva egy élettelen női test lebegett a vízben.

Senki nem keresi.

Senki nem hiányolja.

Az áramlat átkarolja a fagyott alakot, és útjára indul vele. Az ég csillagai megkönnyezik harcát, melyet elbukott. Ráncok helyett hínárkoszorú díszíti arcát, s lassan eltűnik a számára ismeretlen világban. Teste elnehezedik, az áramlat homokágyára fekteti, hogy békére találjon. Egy tengeri csillag csókot lehel bársonyos bőrére, s korona helyett kúszik homlokára. A percek napokká válnak, a test pedig visszatér a földbe, melyből vétetett. Egy kagyló bámul rá értetlenül, talán megsajnálja, s a homokká váló életből egy apró szemet magába zár. Nem siet. Maradatót alkot belőle a világnak, hogy az értéktelen örökké értékessé váljon.

A játékra a kiírást Nádasi Krisz oldalán találjátok meg ide kattintva.
A képet ide kattintva tudjátok letölteni.

























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


május 16, 2016

nincs értelme megfutamodni

by , in
álmatlan ország
járhatatlan útjain
megfáradt ember

határtalanok
lüktető szóáradat
hullámzó tenger

baljós hegyeken
roskadozó szakadék
csendes zuhanás

földet érkező
darabokra tört élet
megfutamodás

bús halotti tor
hűvös könnyező szempár
hasztalan élet

örök küzdelem
maradandó szolgasors
biztos enyészet
























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:




május 13, 2016

Mielőtt bármit is vásárolnál tőlem

by , in
Sokat gondolkoztam arról, hogy mit tudnék írni a verseimmel és a regényemmel kapcsolatban. Nem szeretném, hogy valaki megvegye, és utána ne tetsszen neki az, amit a lapok között talál. Így mielőtt bármit is vásárolnál tőlem, jobban teszed, ha ezt a cikket elolvasod.

Megértem, hogy modern világban élünk, ahol sem a filmeket, sem a könyveket nem lehet eladni erőszak és pornójelenetek nélkül. És mondjuk meg őszintén, hogy ebből tényleg meg lehet élni, mert van rá kereslet. Én azonban nem azért írok, hogy gazdag legyek, hanem mert lételemem az alkotás, és szeretnék valami szépet adni. 

Nem szeretem a lövöldözős jeleneteket, nem szeretem, hogy százak halnak meg úgy beállítva, hogy ez teljesen normális. Nem szeretem az olyan könyveket, ahol minden oldalon újabb és újabb, izgalmasnál izgalmasabb dolgok történnek, mígnem belefáradok a rengeteg cselekménybe. Én kíváncsi vagyok, hogy az író milyennek látja a környezetet és, milyennek írja le nekem. Ezért kérem, aki utálja, ha egy könyvben elvétve van egy kis tájleírás, az ne vegye meg az írásaimat. Aki akciót akar akcióval, ne vegye meg az írásaimat. Aki bizsergető érzést akar átélni a nemesebb tagján, ne vegye meg az írásaimat. Ha viszont kikapcsolódásra vágysz, szeretnél elszakadni a világunktól, ha valami jobbat keresel, akkor mindenképpen neked ajánlom.

A versekről is szólnék pár szót, mivel a kötetemet hamarosan viszont lehet látni egy-két polcon. Vannak olyan költők, akiket megihlet a boldogság és a szerelem. Én nem tartozom közéjük. Amikor végigsétálok az utcán, és gyermekek csúfolódnak egy idős személlyel, elszomorodom. Amikor kiülök a tengerpartra, és látom a vízben alámerülő szemetet, a medúza gyilkos embereket, megihletődöm. Az én verseimben nem fogtok olvasni hazugságokról, hiszen a világunk pont ilyen, elfajzott. Viszont, számomra a sok rossz dolog után mégis van egy kis remény, ami értelmet ad az életnek, és amit a verseimben megosztok az olvasóval. 

Mert nem csak szerelemről és boldogságról szól az élet. Szenvedünk, betegek vagyunk, becsapnak minket, megöregszünk, elveszítjük a szeretteinket, és mégis tovább küzdünk. Élni akarunk. 
Az én verseim pedig pont erről szólnak.





























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:




május 12, 2016

Levél

by , in
Sokszor nem mi döntünk az életünkről, hanem maga az élet dönt rólunk. Szenvedünk, harcolunk, elesünk, majd újra felállunk. Ismerek valakit, aki megmutatta nekem, hogy a legkisebb dolgoknak is örülni kell. Valakit, aki egész gyerekkorát betegen, kórházakban töltötte, 15 évesen pedig átesett egy májtranszplantáción is. Most 18 éves, kész felnőtt nő, aki még mindig tud mosolyogni. 
Derzsi Mónika, Neked ajánlom Levél című versemet Vörös Eszter varázslatos grafikájával.
Mert az életben harcolni kell.
Mert az életben szeretni kell.

Vörös Eszter Anna (EYCIIR)


A szoba némává lett, a kakukk is szótlan,
Hegedű könnye tör fel a szomorú vonóban.
Egy kislány ül, sír, bámulva a csendet,
S nem érti a káoszból, hogy csinálna rendet.
Az út nehezen indult, de megérte a harcot,
Érzi ő is, mikor lát két boldog arcot.
Talán még emlékszik egy igaz barátnőre,
Kit a kegyetlen élet elsodort mellőle.
Mondják, a távolság olyan, mint a rozsda.
Az elején nem látszik, de a vasat is megfojtja.
Így került két barátnő egymástól távol,
Mégis e két szív most újra hiányol.
E korcs világban gyakran hull könny arcodon,
Mégis szíved igaz, ezt már jól tudhatom.
S habár oly sokáig nélküled éltem,
A hosszú évek után mára visszatértem.
Nincs nagyobb dolog, mint család és barátok,
Így én most újra részeddé válok.
S ha úgy érzed, nem tudod, hogy merre visz az utad,
Én itt vagyok, s mutatok egy boldog kiutat.




A vers megtalálható
Diana Soto - Nézz fel a Holdra c. verseskötetben
Eszter világában pedig gyönyörködni tudtok az
Everything You Can Imagine Is Real oldalon.





























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



május 09, 2016

Országjáró (2. rész)

by , in
Közlekedés. 
Vajon mi fontosat, vagy inkább érdekeset lehet mondani a közlekedésről, hiszen túl sokban nem változhat. Van egy úgynevezett. KRESZ, amit be kell tartanunk, ha tetszik, ha nem. A szabályokkal talán még azok is tisztában vannak, akiknek amúgy nincsen jogosítványuk. Mégis, úgy tűnik, hogy vannak olyan országok, ahol a KRESZ csak könnyed esti mese, és nem kell betartanunk.


Ha van jogsid, akkor már tudod, ha pedig még nincs, akkor már biztosan észrevetted, hogy a gyalogátkelőhelyek előtt nem lehet parkolni. Hogy miért? Azért mert, amikor a 150 cm-es nénike, vagy épp a saját gyerekünk át akarna kelni, akkor az ott parkoló autótól senki sem venné észre. Ha azonban úgy döntesz, hogy Spanyolországba jössz, akkor fel kell készülnöd, hogy itt egyenesen ráparkolnak a zebrára. Nem mellé, nem egy méterre, hanem rá. Ez mind a gyalogosok, mind a vezetők életét megnehezíti. Ha éppen gyalog vagy, akkor óvatosan ki kell kukucskálnod a parkoló autó mögül, és kihasználva egy nagyobb lyukat a sorban, szinte át kell szaladnod a másik oldalra. (Legalább nem úgy, mint Kínában, ahol át kell születni a másik oldalra) Ha pedig vezetőként haladsz az úton, fel kell készülnöd, hogy bármelyik pillanatban előbukkanhat egy nem várt gyalogos, és ha nem tudsz megállni (mivel nem is volt időd lassítani), akkor simán hozzád vágja a teli bevásárló szatyrot. Azonban pozitívum, hogy itt legalább megállnak, már ha volt idejük észrevenni, hogy arra jársz.
május 07, 2016

Országjáró (1. rész)

by , in
Minden országnak megvannak a maga kis szokásai, amit természetesnek és logikusnak tart. Ez pedig így van rendjén. Nekem mégis megütötte a fülem néhány, a közelemben elhangzott mondat, amit úgy gondoltam, most megosztok veletek.


Amikor meleg van, a legtermészetesebb dolog, hogy az ember izzad. A magyar nyelvben ki is alakult rá egy elfogadott mondás, miszerint, úgy izzadunk, mint a lovak. Ha belegondolunk, akkor még alapja is lenne, hiszen a vágtató paripákról csatakokban szokott folyni a sós lé.
Ezzel szemben Spanyolországban az emberek izzadnak, mint a csirkék! 
Bizony, jól látjátok, mint a csirkék. Meg is kérdeztem tőlük, hogy egy csirke mióta is izzad, mert én még egyet sem láttam, bár most is négy baromfival osztom meg az udvarunkat. A válaszuk annyira ötletes volt, hogy muszáj megosztanom veletek.

A csirke ugyanis akkor izzad, amikor sütik.

Azonban ennyi erővel bármilyen állathoz lehetne hasonlítani ezt a nem túl népszerű folyamatot.


A következő mondásunkat akkor használjuk, amikor a kisujjunkkal belerúgunk az ágy szélébe, vagy a könyökünkkel beleütünk a radiátorba. Esetleg akkor is használjuk, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztünk. (Nem, nem a káromkodásra gondolok) Szoktuk mondani ilyenkor, hogy a fene vigye el. Gondolom, sokan nem tudjuk, hogy őseink a fenét egy igen ronda bőrbetegségre használták, amit az évek alatt kissé félreértelmeztünk.

Spanyolországban nem létezik fene, itt a következő szófordulatot használják: me cago en la leche. Szó szerint fordítva annyit jelent, hogy
rászarok a tejre.
Itt is kérdezősködtem, hogy vajon honnan is jöhet ez a kifejezés, netalántán a múltban, amikor valaki mérges volt, 'nagydolgát' végezte az anyuka által frissen lefejt tejecskén? Azonban meggyőző válasszal senki nem tudott szolgálni.


Most pedig az alvásra kanyarodunk rá. A magyar nyelvben többféle kifejezés is létezik, hiszen alszunk, mint a bunda, és alszunk, mint a tej. Az aludttejet kevesen szeretik, mégis szinte mindennap használjuk ezt a kifejezést, és szeretjük is. Rövid, lényegre törő és logikus.

Mi van a spanyolokkal? Nos, ők a következő kifejezéssel élnek, amikor valaki elalszik: ha quedado frito. Annyit tesz szó szerint, hogy megsült.
Méghozzá nem a napon, hanem olajon. 
Érdekes gondolat az alvás nyugodt folyamatát a serpenyőben fel-felpattanó forró olajhoz hasonlítani, amire minden igaz, csak az nem, hogy mozdulatlan.


Legyen szó csirkéről, tejről, vagy olajban sütésről, mindig képesek mosolyt csalni az arcomra az ilyen, és ehhez hasonló elszólások.


És még mennyi van belőlük!
























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:


május 05, 2016

A szél halála

by , in
Fehér havat hozott a fiatalos szellő,
Széljárta ruhája, mint dühöngő felhő.
Színeit az északi fény darabokra szabta,
Csillogó haját két kezével megragadta.
Tündéri mivolta vacak porba hullott,
Ősfenyők törték ketté a néma horizontot.
Csak leánya néz rá hitetlen szemével,
Míg ő szárnyait lengeti, s reményt ebédel.
Széljárta ruhája már hamuszürke felhő,
S tovaszáll hó nélkül a megvénült szellő.


Illusztráció - Zsolnai Erika





A vers megtekinthető:
Diana Soto - Nézz fel a Holdra c. kötetben,
és a poet.hu oldalon.























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:




május 02, 2016

Diana Soto - Nézz fel a Holdra

by , in
Örömmel jelentem be, hogy mától megvásárolható a verseskötetem
http://undergroundbolt.hu/nezz-fel-a-holdra 

100 + 1 vers található meg a kötetben, mely a születés pillanatától a halálig elkíséri az olvasót. Nem beszél a szerelemről, nem lőtte meg őt a nyilával Ámor. Ezzel szemben olvashattok majd benne elnyomásról, szenvedésről, harcról, küzdelemről és reményről. Nem fogja azt hazudni, hogy milyen jó világban élünk, azonban keseregni sem fog a mai helyzet miatt. Szókimondó és bátor. Mindez grafikával kísérve, amit még egyszer köszönök Borbély Mónika Melindának.

Figyelem!
Depresszióra hajlamos személyeknek csak saját felelősségükre ajánlott. Lelki válságért felelősség az írót nem terheli.

És most, jöjjön a borító!




















Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



My Instagram