Képzeld el...

Nagy örömömre szolgál, hogy három versemmel is megjelenhettem a Képzeld el... irodalmi folyóirat 2016-os számaiban. A verseket is elolvashatjátok, és a folyóiratot is csatolom, ha esetleg valakinek olvasgatni támadna kedve. Köszönöm a Barátok verslista kemény munkáját!
A versek mellett láthattok egy-két illusztrációt a hamarosan megjelenő könyvemből. A képek az Undeground kiadó tulajdonában állnak.


Képzeld el... 2016/1
Képzeld el... 2016/2

Ébredő elme

Éjszaka, holdfény. Lentebb nyugodtan alszanak. 
Már eltűnt minden, s bámulnak rám a komor falak.
A csend átöleli derekam, cirógat, rám néz.
Kint oly nyugodt minden, bárcsak mehetnék, szállnék.
Szállnék a semmibe, megcsókolnám a magány ajkát.
Megvigasztalnám, ki úgy érzi, elvesztette harcát.
Lebegnék oly könnyedén, mint apró hópehely,
Mely télen a magány mellett engem is átölel.
Vigyáznék az álmokra, segítenék a csendnek.
S akkor se rezzennék össze, ha mások kinevetnek.
Mennék egyre magasabbra, áttörném a világot,
S olyan dolgokat tennék, melyet senki sem látott.
Nem keresném a fájdalmat, hisz úgyis megtalálna,
Hiába lenne a gondolat, ami rákiabálna.
Amikor feljönne a hajnal, a falakhoz visszaszállnék,

S míg újra eljő az este, egyedül várnék.
Borbély Mónika Melinda rajza


A harcos

Nevető szellő, kuncogó orkán.
Megtördelt búzaszál a forgószél útján.
Jaj és kiáltás, öröm és szenvedés.
Bősz hadon egy csendes felkelés.

Ilyen egy nő. Titkot rejt magában,
Fáradtan küzd ezernyi csatában.
Elméje repül, a fellegeknél túljár,
Továbbmegy akkor is, ha lelkét csak húzná.
Nem felejt. Nem haragszik. Szívvel fizet annak,
Kik a harc után is mellette maradnak.
Mert ez harc volt, mit tested s lelked túlélt,
Most pedig szíved szárnyal valami újért.
Csatád kilenc hónap, s te könnyedén vetted.
Most egy kis szív dobban, ott lehet melletted.
Vigyáztál rá, életben tartottad,
Kételyeid magvát a bús vízbe hajtottad.
Mert azon az éjjel, mikor e csillag megfogant,
A régi életed helyébe most egy új rohant.
Testedből test, szívedből egy szív lett,
Kezdheted tanulni a vidám meséket.
Kis ruhák, kis cipők egy halomban állnak,
Néma éjszakákon a jövevényre várnak.

A nő:
Nevető szellő, kuncogó orkán.
Megtördelt búzaszál a forgószél útján.
Jaj és kiáltás, öröm és szenvedés.
Bősz hadon egy néma felkelés.
Harcolsz tovább, hogyan eddig is tettél,
Mert mától erősebb, anyává lettél.

Fekete – Fehér

Még gyermek volt, de lerajzolta az eget.
Füves tengert, vadvilágot, amit csak szeret.
Zöld eget, aranyszélű felhőcskékkel,

Lila pusztát, melyet csak képzelete ér el.

Pipacs erdőt mogorva kékből festette,
És sosem gondolta, mi történik este.
Éjjelek a színeit életre keltették,

Hogy mit ő megálmodott, azt lefesthessék.

Ketten voltak, kik helyük nem találták.
Nézték némán a gyermek színes világát.
Tulipánok napfényben csillogó szirmát,

Míg bánatuk egymás ölében kisírták.

Ültek a színek között a nevetésben
Némán, egyik feketén, másik fehéren.
Így kerültek közelebb, míg kéz a kézben
Összeolvadtak félként, de egy egészben.

Hiába Fekete, és hiába Fehér,
A szeretetük a színekig is felér.
S míg a többiek csak festették a tájat,
Ők addig elválaszthatatlanná váltak.


Mint ahogy mindig, véget ért az este,
A kisgyermek újra ecsetét kereste.
Nézte a palettát s nem lelte helyét,
Mert nem volt többé fekete, nem volt fehér.

Nem nyúlt színekhez, nem akart több tájat,
Hisz olyat, még bárki milliót csinálhat.
Képzelete szárnyalt, a Földet elhagyta,
Hű ecsetét buzgón újra megragadta.

Dolgozott egész nap, csupán egy színt használt,
A többiek nem értették, így csak hagyták.
Az este csoda történt, mi nem volt régen,
Azóta szürke a Hold s ragyog az égen.
Borbély Mónika Melinda rajza























Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:






Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem