A szabad ember

Elhitetik veled, hogy egy szabad ember,
Azt teszi, amit senki nem mer.
De nyakad körül vaslánc, húsodat szétvágja,
Akkor sem szakad el, ha véredtől szétázna.
Te csak akkor érzed meg a végét,
Ha elérted az örök lelki békét.
Tényleg csak ennyit jelent?
Eldobod a múltat, s jelent?
Szolga vagy, szolga maradsz,
Bármit tehetsz, szenvedést aratsz.
Bűnben szültek, s most láncra verve,
Neved feledi, ki egykor szerette.
Itt a vége, nem kérek dobpergést,
Láttam én már megannyi szenvedést.
Tudom, milyen a földre kerülni,
De túlélni s újra felülni.
Színeket látni a szürkeségbe,
Hinni újra a múló reménybe.
Látni megoldást az alagút végén,
Nem feladni a szakadék szélén.
Hinni, remélni egy olyan emberbe,
Ki engem még így is, örökké szeretne.
































Szeretsz olvasni? 
Szereted a verseket? 
Nem ijedsz meg a drámától?
Akkor itt válogathatsz a már megjelent könyveim között:



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három spanyol szó, amely ellentmond a logikának

Olvasó, ez a bejegyzés neked szól!

Borítóleleplezés, avagy a legújabb könyvem