Bejegyzések

Az akasztott király (részlet)

Kép
Márdokeus
El kell, hogy veszítselek.
Hadassa
(felkapja a fejét) Tán eladott engem?
Velem fizette ki titkos adósságát?
Nézzen rám, megteszem!
Eme gyermek kezébe adja életét s halálát.
Márdokeus
Oh, Hadassám!
Bárcsak eladtalak volna.
Jobb a zsidó rab, mint a pogány szolga.
Látod a botorkáló lényeket?
Ott kuporognak vénülő fa alatt.
Hazug énük bizony, elveszni látszik,
borongós világuk ölébe ragadt.

Jövőkép

Kép
Tisztább levegőt, oxigénben dús hajnalt, szabad lélegzést.


Törött jövőkép, amelyben az orkák is szabadon úsznak.


Műanyag nyakék, oldozd el megfulladó  teknőseimet.



Üvegmasinák, hagyjátok a világot  fellélegezni.

Itt még több haikut találsz a szépségről: http://dianatsoto.blogspot.com.es/2017/04/szepseg-haikuk.html Itt pedig a szerelemről: http://dianatsoto.blogspot.com.es/2017/01/te-es-en-haikuk.html

Az ártatlan bűnös - befejezés

Kép
SPOILER!

Ez a bejegyzés Az ártatlan bűnös c. történelmi drámám legutolsó színét tartalmazza. Amennyiben még nem olvastad, és nem szeretnéd tudni, hogyan végződik a könyv, NE olvass tovább.

6. SZÍNA forradalmár kedvét vesztve ül a padon. A földön hever a francia zászló. A polgár szokásos sétájára indul, amikor észreveszi a forradalmárt. Néhány pillanatig gondolkodik, majd óvatosan megszólítja.
Polgár
Adjon Isten, Monsieur!
Forradalmár
meglepődve Adjon Isten.
Polgár
Hát emlékszik-e még rám uram?
Forradalmár
csodálkozva Tán emlékeznem kéne?
Polgár
Bizonyos vagyok, hogy maga volt az.
Francia zászlót tartott a kezében.
mindketten a földön heverő zászlóra néznek
Szívében lángolt a forradalom,
már-már őrültséget szült, kérem.
Forradalmár
rácsodálkozva Most, hogy így mondja.
Emlékszem.
Maga nem emelt kardot a királyné ellen.
Polgár
Tán már nem is osztrák szajha?
Forradalmár
Üljön le a béke jegyében.
Polgár
Köszönöm. leül
Forradalmár
a semmibe néz Tudja, Monsieur,
azt hittem, hogy a forradalom maga az áldás.
Hog…

Yetepo és a halkirály

Kép
Már jó ideje dolgozom egy fantasy kalandregényen, amelyet békés kalandoroknak szánok. Egy olyan könyv lesz, amit nyugodtan a fiatalok kezébe is lehet adni, de a felnőttek is élvezni tudják. Ezért is van az, hogy nem tartalmaz obszcén szavakat, erőszakot vagy pornográfiával fűszerezett jeleneteket. A történet maga a távoli jövőben játszódik, egy olyan világban, ahol a Földön ötféle népcsoport éli mindennapjait a syretok, félig hal-félig ember vezetésével. Ebben a bejegyzésben megosztom veletek a könyv első fejezetének első részét.

Figyelem!
A változás jogát fenntartom, a helyesírás még nincs leellenőrizve, azonban remélem, hogy így is élvezhető lesz.



Alesha magabiztosan lépte át a vulkán határát képező lávafalat. Az ernyedt hamutól fulladozó erdőben a csupasz ágak némán bámultak bele a langyos levegőbe. Alesha füttye derékba törte az alvó fákat, az éles hang átszáguldott az öregedő ágak között. A messzeségből egy rekedt vijjogás jött válaszul, mire a mirionlány elmosolyodott. Karját ke…

Szépség (haikuk)

Kép
Se sok, se kevés,  tejben csordogáló méz, mégis elenyész.
Rabul ejt, megfojt, bezárva tart, éheztet, sablonná válik.
... egy finom gyümölcs. Mert bármennyit eszel is, nem fog ártani.
Tulipán szirma, természetes szépsége, legszebb ruhája.
Csillagok fénye, Hold ezüstös karéja, Földünk égkékje.
Tengerek mélyén igazi szépség szunnyad kagylóba zárva.


Ha tetszettek a haikuk, itt többet is olvashatsz: http://dianatsoto.blogspot.com.es/2017/01/te-es-en-haikuk.html És itt is: http://dianatsoto.blogspot.com.es/2016/05/nincs-ertelme-megfutamodni.html

Isten hozott

Kép
1. Tiszta ágyon feküdt, a szobába friss virágok illata szökött be a folyosóról. Nevetést hallott, gyereksírást, mire összeszorult a torka. Alhasi fájdalmai erősödtek, rémültem nézett a nyitott ajtó felé. Ruhája a mellette álldogáló széken hevert, csak fel kell kelnie, belebújni és szaladni. Megpróbált felülni, de a fájdalom visszalökte az ágyra. Nagyokat sóhajtott és elképzelte, hogy valaki ott ül mellette, kócos haját simítja s kellemes hangon duruzsol a fülébe. Valaki szorosan fogja a kezét és biztosítja róla, hogy ma minden rendben lesz.
Ne áltasd magad!
Lenyelte a feltörő könnyeit és mocorogni kezdett. Egy fehér ruhás nővér jelent meg az ajtóban, szó nélkül besietett, megnézte a gépeket és hamis mosolyt küldött felé. Kirohant. Nesztelenül lépett a folyosóra, puhatalpú papucsa könnyedén szelte a járólap-tengert. Felnyögött, amikor újabb fájdalomhullám érte el a testét. Erőtlenül végignézett magán és elöntötte az undor. A vékony takaró barátságtalanul gömbölyödött, legszívesebben le…

A lufik

Kép
Egy kis faluban nőttem fel, annak a falunak is a legutolsó házában. Nem volt sok mindenünk, bár édesanyám így is mindig kellően gondoskodott rólam és a testvérkéimről. Emlékszem, ahogy reggelente a nappal kelt fel és ment ki a kopottas kertünkbe Gertrúdhoz, az öreg kecskéhez. Vénlány volt, de a tejét mindennél jobban szerettük. Édesanyám egész nap a falut járta, nekem pedig a testvérkéimre kellett vigyáznom. A barátaim mind kint játszottak a parkban, új labdákkal, új cipőcskéikben. Bár anyám engedte, hogy elmenjünk a parkba, én egyre kevesebbszer mentem, mert nekem nem volt se új cipőm, se új labdán. Esténként, mikor anyám fáradtan hazatért újra meg újra letámadtam a buta kérdéseimmel.   - Édesanya! Édesanya! Szeretnék egy új cipőcskét!   - Drága fiam, nem lehet még új cipőd.   A napok lassan teltek, én meg a rengeteg időmet azzal töltöttem el, hogy gondolataimban a parkban játszhatok a többiekkel. Alig vártam, hogy estére hazaérjen anyám, s minden este letámadtam az újabb kéréseim…

Az elefántok éneke

Kép
Talán nem titok, hogy az állatkínzás ellen vagyok, s örülök, hogy nem egyedül. Sokáig azonban én sem gondoltam végig, hogy eme cselekedeteknek milyen alattomos fajtái is vannak. Hiszen kit nem vittek el a szülei cirkuszba? Ki nem lovagolt pónikon a majálisokon? Ki nem álmodott arról, hogy delfineket nézzen egy akváriumban?  Sokan. Régen én is, de azóta felnyílt a szemem és végre látok. Most szeretném veletek megosztani a cirkuszi elefántokról készült alkotásomat.
Nézz szemébe. Én megtört lelket látok.
Mosolyog, de nem ismer nevetést.
Lábának feszül vasból font viráguk,
jaj nektek, mert ti tettétek rájuk.
A szürke óriás lépteiben törött.
Hátát hegek díszítik cicomának.
Nem maradt neki csak a szűr körök,
s rabsága sem múlandó. Bizony, örök.
Nyakán vér buggyan, áztatja a földet.
Ordít a fegyőr, ütlegeli hosszan.
Felsírna, de hangját is elvették tőle.
Gyermeke milyen jövőt örökölne?
De szól már a zene, vidám harsona.
A porondon a piros orrú húzza.
Mellette lépked a társulat vagyona,
s sétája után várja…